Duna Menti Múzeum

Duna Menti Múzeum
Elhelyezkedés	Komárom Szlovákia
Elhelyezkedése
Duna Menti Múzeum Pozíció Komárom térképén
é. sz. 47° 45′ 27″, k. h. 18° 07′ 37″47.7575, 18.126947.757500°N 18.126900°EKoordináták: é. sz. 47° 45′ 27″, k. h. 18° 07′ 37″47.7575, 18.126947.757500°N 18.126900°E
A Duna Menti Múzeum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Duna Menti Múzeum témájú médiaállományokat.

A komáromi Duna Menti Múzeum székhelye a Nádor utcában található, az 1913-ban épült kultúrpalota épületében. A szlovákiai magyar kultúra egyik legfontosabb központja, egyben Szlovákia leggazdagabb római kori gyűjteményével is büszkélkedhet.

2002 és 2007 között a múzeum hivatalos magyar neve Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma volt, 2007. október 29-én az intézményfenntartó Nyitrai kerület képviselőtestülete kivette nevéből a magyar kultúrára vonatkozó kifejezést.

A múzeum ötletét a vármegye-székhelyen legelőször Rómer Flóris vetette fel, kezdeményezése azonban a vármegye vezetőségénél süket fülekre talált.^[1] A múzeumi gyűjtemény létrehozásának szükségessét sokan látták, elsősorban a római kori leletek környékbeli gazdag előfordulása végett.^[2]

A Duna Menti Múzeum az 1886-os alapítástól kezdve^[3] egészen a második világháború végéig muzeális és művelő egyesületek keretében fejtette ki hatását. 1886 decemberében alapították A Komárom-vármegyei és Komárom városi Történeti és Régészeti Egyletet. Az egylet titkárának, Gyulai Rudolf bencés rendi tanárnak szerkesztésében jelentek meg az értesítők (1888-1893 között 6 évfolyam) és 1889-ben a gyűjteménykatalógus (Kalauz). Ezen kezdeményezés a 90-es évek közepén fokozatosan elsorvadt, végül Gyulai Rudolf is elhagyta a várost. Az egylet új A Komárom vármegyei és városi "Muzeum-Egyesület" néven 1900-ban éledt újjá. Az értesítői előbb Weszelovszky János (1901-1904 között 3 évfolyam), majd Alapi Gyula (1905-1910 között 6 évfolyam) titkárok szerkesztésében jelentek meg. 1911-ben a múzeum egyesületet egyesítik a Közmívelődési Egyesülettel és a Vármegyei Könyvtárral és létrejön a Jókai Mór nevét felvevő A Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület, mely a tevékenységét egészen 1947-ig fejtette ki a városban. Az egyesületi évkönyv Komárom névvel 1913-ban indult újra, Alapi főtitkár, egyben múzeum- és könyvtárigazgató szerkesztésében és 1916-ig amikor is a világháborús események miatt leállt a kiadása 4 évfolyamot ért meg.

A múzeum gyűjteménye előbb a református kollégium nagytermében kapott szűkös helyet, majd 1897-ben a törvénykezési épület (törvényszéki palota) második emeletén került elhelyezésre, végül 1900 augusztusától a felújított Esterházy-pavilonban nyitotta meg kapuit.^[4] 1913 novemberében avatják fel a Kultúrpalotát^[5] és a következő év áprilisában nyitják meg benne a múzeum kiállításait, amely épület ma egészében a múzeum főépülete.

A Szent András-templommal szemben álló Kultúrpalota helyén 1913-ig a bencés algimnázium (eredetileg 1749-ben emelt, majd 1861-ben újjáépített) épülete állt. 1908-ban a Király püspök utcában felépült a gimnázium ma is álló új épülete, így 5 év múlva a régit lebontották. Az épületet a Jókai Egyesület építtette jelentős állami támogatással, Hültl Dezső műegyetemi tanár tervei alapján. Alapkőletételére május 7-én, felavatására november 29-én került sor. Az Anglia-parkban levő Esterházy-pavilonból ide költözött a városi múzeum és 1914. április 2-án megnyílt az első állandó kiállítás. Az épület nagytermében 1914-1918 között a Vöröskereszt kisegítő hadkórháza működött.

Az őszirózsás forradalom idején forradalmi gyűlések és előadások színhelye volt. A Jókai Egyesület 1919-ben kapta vissza az épületet. A két világháború közti időszakban pezsgő kulturális élet színhelye volt, számos hangversenynek, írói estnek, színielőadásnak adott otthont. 1913-1936 között Alapy Gyula, 1936-1940 között pedig Szombathy Viktor igazgatta a múzeumot. Egy időben Nehéz Ferenc kezelte a múzeumi gyűjteményeket.^[6] Könyvtárát 1945-ig Baranyay József vezette.

1947-ben a Jókai Egyesületet feloszlatták, a Kultúrpalotát lefoglalták az állam javára, az épület a Matica slovenská tulajdonába került. 1949-ben újra megnyílt a múzeumi kiállítás (már Duna Menti Múzeum néven), 1951-ben pedig a Matica Slovenská megszüntetésével a Népművelési Otthon és a Járási Könyvtár költözött az épületbe. 1968 után csak a múzeum maradt az épületben. Az épületet felújították, 1970-ben pedig megnyílt az állandó régészeti, történeti és néprajzi kiállítás. 1991-ben Liszka József vezetésével megkezdte működését a múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya, mely 2002-ben a múzeum szervezetének kialakításával megszűnt.^[7] 2014-ben Élet a szavannákon címmel megnyílt az Afrika élővilágát bemutató kiállítás. A Duna mente élővilágát bemutató állandó kiállítás 2015-ben nyílt meg. 2023-ban megkezdődött a Kultúrpalota felújítása.

A múzeum nagytermében rendszeresen tartanak hangversenyeket, az állandó képkiállítás legbecsesebb darabja a Feszty Árpád által Komárom vármegye megrendelésére 1896-ban festett Bánhidai csata című festmény, mely eredetileg a vármegyeháza nagytermét díszítette. Itt található a Jókai Egyesület 40 ezer kötetes könyvtára is.

A múzeum főépületének falán 1990-ben Bartók Béla-emléktáblát (a zeneszerző 1924-ben tartott itt hangversenyt), 2000-ben Harmos Károly-emléktáblát (komáromi festő és grafikus, akinek művei a múzeumban is ki vannak állítva), illetve 2006-ban pedig Alapy Gyula emléktáblát adtak át. A múzeum szervezésében rendezik évente meg a Nec arte nec marte helytörténeti iskolai vetélkedőt.^[8]

A múzeum mellett több mint 50 éve működik múzeumbaráti kör.^[9]

A múzeum gyűjteményében található többek között a tatabányai Turul-emlékmű mintájául szolgáló keselyű, világháborús emléktábla, Jókai emléktárgyak, Feszty Árpád festményei, Harmos Károly grafikái, Schnitzer Ármin által ajándékozott éggömb, illetve sok más kőemlék között egy Jupiter Dolychenus-relief is Ószőnyből, amit Milch Ármin adományozott az egyletnek.

A múzeum előtt található Jókai Mórnak, Komárom híres szülöttének egész alakos ülőszobra, Berecz Gyula komáromi szobrászművész alkotása. A szoborállítás ötlete már rögtön az író halála után (1904) felmerült, a Komáromi Lapok felhívására 1906-ban indult meg rá a gyűjtés. Az összegyűjtött pénz azonban elúszott a hadikölcsönön, később pedig politikai okokból nem állíthattak szobrot. Végül 1936-ban a csehszlovák hatóságok engedélyezték az újabb gyűjtést, ezúttal egy év alatt összegyűlt a szükséges összeg. A Jókai Egyesület pályázatát Berecz Gyula pályaműve nyerte, aki korabeli öltözékben, mesemondóként mintázta meg Jókai alakját. A bronzszobrot Prágában öntötték, talapzatát Komáromi Viktor készítette haraszti mészkőből. Alapkőletétele 1937. június 20-án, ünnepélyes átadása pedig (melyen az akkori csehszlovák miniszterelnök, Milan Hodža is beszédet mondott) november 28-án volt. 1945 után ezt a szobrot is eltávolították, de a ledöntött szobrok közül elsőként, 1952-ben visszakerült eredeti helyére. A restaurálását Verba Imre végezte.

• Alapi Gyula: A komáromi múzeum története (kézirat). MV SR - ŠA Nitra, pobočka Komárno, fond Jókaiho všeobecnovzdelávací a muzeálny spolok v Komárne (1886-1944), No. 474.
• 1911 A komáromvármegyei és városi Muzeum-Egyesület. Arch. Ért. 31, 86-87.
• Mikuláš Dušek 1957: 70 rokov Podunajského múzea v Komárne. Archeologické rozhledy IX, 838, 852-854.
• Tok Béla 1977: Kilencvenéves a komárnói múzeum. Múzeumi Közlemények 1977/1-3, 103-124.
• 1978 Život 1978 september
• Kajtár József - Tok Béla 1979: 90 rokov komárňanského múzea. Spravodaj Oblastného podunajského múzea I, 7-25.
• Fehérváry Magda 1986: Százéves a komáromi múzeum. Honismeret 1986/6, 25.
• 1986 A komáromi múzeum száz éve. Martin.
• Mácza Mihály 1987: A jubiláló komáromi múzeum. Irodalmi Szemle 1987/2. 47–53.
• Bende István 1988: Öröme az örömszerzés. A Hét 33/38, 17.
• Mácza Mihály 1992: Komárom – történelmi séták a városban, 28–31.
• Eva Dénešová - Ľudovít Gráfel 1994: Rímske lapidárium. Pamiatky a múzeá 1994/4, 45.
• Gunda Klára 1995: Örökségünk - a komáromi történelmi könyvtár értékei. Iuxta Danubium 11, 22.
• Gáspár Tibor 1996: A révkomáromi múzeum 110 éve. Honismeret 24.
• Trugly Sándor 2003: Egy letűnt világ emlékei. Új Szó 2003. december 29.
• Mácza Mihály 2004: A komáromi múzeum története (1886–2003). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23, 325-342.
• Szénássy Zoltán 2004: Jókairól száz év múltán. Honismeret 32/3, 18-26.
• Mácza Mihály 2005: Múzeumunk 1998-2004-ben. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma 2005. évi Értesítője, 209-219.
• Mácza Mihály 2007: 120 éves a komáromi múzeum (1886-2006). A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma 2006. évi Értesítője, 71-104.
• Mácza Mihály 2011: 125 éves a komáromi múzeum (1886–2011). Limes 2011/1.
• Erik Hrnčiarik 2012: Katalóg VI - Rímske kostené výrobky v zbierke Podunajského múzea v Komárne. Komárno. ISBN 978-80-969785-6-4.
• Kovács Péter 2016: Feliratos oltár a révkomáromi múzeum lapidáriumában. Studia Epigraphica Pannonica VIII, 59-62.

Ezen kívül Gyulai Rudolf (leltár), Weszelovszky János (1903. évi kiállítási leltár), Alapy Gyula (a Komárom vármegyei lelőhelyeket összesítette), Mikuláš Dušek és Zombory (régészeti leltár) készített leírásokat a múzeumról és annak gyűjteményeiről. Az egyes gyűjteményekről külön feldolgozások és katalógusok is születtek. Számos régészeti lelet az egyleti időkből eltűnt, illetve azonosíthatatlan.

• Alapy Gyula
• Baranyay Géza
• Bausz Teodorik
• Binder Pál
• Bottay Kálmán
• Mikuláš Dušek
• Fehérváry Magda
• Gaál Ida
• Gyulai Rudolf
• Kajtár József
• Karle Sándor
• Klokner Loránd
• Konkoly Thege Miklós
• Liszka József
• L. Juhász Ilona
• Mácza Mihály
• Nehéz Ferenc
• Pastorális Gábor
• Ratimorsky Piroska
• Alexander Reško
• Stollmann András
• Szendrey Imre
• Szijj Ferenc
• Szombathy Viktor
• Szuchy M. Emil
• Tok Béla
• Trugly Sándor

A Wikimédia Commons tartalmaz Duna Menti Múzeum témájú médiaállományokat.

• A múzeum hivatalos weboldala
• Muzeum.sk
• bemutató videó

1. ↑ Lásd Kalauz