Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Dannii Minogue

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul.
Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
Dannii Minogue
Dannii az 58. Logie Díjkiosztó Ünnepségen 2016-ban
Dannii az 58. Logie Díjkiosztó Ünnepségen 2016-ban
Életrajzi adatok
Születési névDannielle Jane Minogue
Álnév
  • Dannii
  • Disco
  • Club Queen
Született1971. október 20. (53 éves)
Ausztrália Melbourne, Victoria, Ausztrália
HázastársaJulian McMahon (1994. január 2. – 1995. augusztus 12., válás)
Élettárs
IskoláiCamberwell High School
Pályafutás
MűfajokDance-pop, szintipop, electropop, house, diszkó
Aktív évek1978–napjainkig
Hangszerénekhang
Hangmezzoszoprán
Tevékenység
KiadókMushroom Records
MCA Records
Warner Music Group
All Around the World
Dannii Minogue weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dannii Minogue témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dannii Minogue (teljes nevén Dannielle Jane Minogue; Melbourne, 1971. október 20. –) ausztrál énekesnő, színésznő, fotómodell és televíziós személyiség. Kylie Minogue énekes-, színésznő húga. Minogue először a Young Talent Time című tehetségkutató műsorban tűnt fel (1982-1988), és Emma Jackson szerepét játszotta, melyért elismerést kapott a Home and Away (1989-1990) című szappanoperában. Minogue zenei karrierjét a 90-es években kezdte, korai sikereit debütáló stúdióalbumával, a Love and Kisses cíművel, mely 1991-ben jelent meg. Az albumot a BPI aranylemezzel díjazott. Az album olyan slágereket tartalmazott, mint a Love and Kisses, a Jump to the Beat és a Success. Második stúdióalbuma a Get Into You 1993-ban jelent meg, azonban népszerűsége csökkent, ami arra késztette, hogy színházi produkciókban nyújtott díjnyertes előadásaival hírnevet szerezzen magának.[1][2]

A 90-es évek végén rövid időre visszatért a zenéhez, és megjelent Girl című 3. stúdióalbuma 1997-ben, és annak vezető kislemeze, az All I Wanna Do. 4. stúdióalbuma a Neon Nights 2003-ban karrierje legsikeresebb albuma lett, és a BPI aranylemezzé nyilvánította. Az album olyan slágereket tartalmaz, mint a Who Do You Love Now?, az I Begin to Wonder és a Put the Needle on It címűek. 2007-ben kiadta 5. stúdióalbumát a Club Disco-t. Az Egyesült Királyságban Minogue kilenc Top 10-es kislemezt, és 13 egymást követő első számú dance kislemezt ért el, és ezzel az UK Dance slágerlista legjobban teljesítő előadója lett.[3] Ausztráliában 12 Top 30-as kislemezt, és 6 aranyminősítést ért el. 2017 januárig több mint nyolcmillió lemezt adott el világszerte.[4]

Minogue számos televíziós tehetségkutató műsor zsűritagja volt, köztük a The X Factor (2007–2010), az Australia's Got Talent (2007–2012), a Britain & Ireland's Next Top Model (2013), a The X Factor Australia (2013–2015), a Let It Shine (2017) és a The Masked Singer Australia (2019–2021). Televíziós műsorvezetőként az It's Not Just Saturday (1996), a Dance Boss (2018), az Ultimate Beastmaster (2018), az I Kissed a Boy (2023) és az I Kissed a Girl (2024) házigazdája volt.

Korai évei és a karrier kezdete

[szerkesztés]

Dannii Minogue 1971. október 30-án született, és a Melbourne-i Surrey Hillsben nőtt fel. Először a Camberwell Általános Iskola tanulója lett, majd később a Camberwell High Scoolba járt. Szülei, édesanyja Carol Ann Jones, a walesi Maestegből származik, táncosnő, míg édesapja Ronald Charles Minogue könyvelő.[5] Három gyermekük közül Dannii a legfiatalabb. Nővére Kylie Minogue énekesnő, míg bátyja Brendan híroperatőr Ausztráliában.[6]

Minogue gyermekként kezdte karrierjét az ausztrál televízióban. 7 éves korától számos szappanoperában szerepelt. Köztük a Skyways és The Sullivans címűekben. 1982-ben csatlakozott a Young Talent Time című heti zenei műsorhoz.[7] Ekkor vette fel első szólófelvételeit a műsorhoz, köztük Madonna Material Girl című slágerének feldolgozását. Ez idő alatt több teltházas koncertturnén is fellépett.[7][8] 1988-ban Minogue elhagyta a Young Talent Time-ot, hogy folytassa színészi karrierjét, és 1989-ben a Home and Away című szappanoperában a lázadó tinédzser, Emma Jackson szerepében tűnt fel. Minogue csak egy évig játszotta ezt a szerepet. Népszerűnek bizonyult az ausztrál közönség körében, amikor ezüst Logie díjra jelölték, mint az ausztrál televízió legnépszerűbb színésznője.

1988 szeptemberében Minogue kiadta saját divatkollekcióját, a Dannii-t. A divattervezés iránt akkor kezdett érdeklődni, amikor megjelent a Young Talent Time-ban. Saját maga tervezte a ruhát, amit a műsorban viselt, és a közönség pozitív reakciója késztette erre, hogy saját ruhakollekciót dobjon piacra. A Dannii márkanevet viselő ruhasorozat tíz nap alatt elfogyott Ausztráliában, majd 1989-ben három további nyári ruhakollekció követte.

Zenei karrier

[szerkesztés]

1990–1995: A Dannii és a Get into You című albumok

[szerkesztés]

Minogue 1989 januárjában kötött egy lemezszerződést az ausztrál székhelyű Mushroom Records-szal. Első albuma a "Dannii" a következő évben jelent meg, és elérte a 24. helyet az ausztrál albumlistán.[9] Ausztrálián kívűl az album 1991-ben jelent meg Love and Kisses címmel, és a 8. helyig jutott az Egyesült Királyságban. Az album aranylemez minősítést kapott. Minogue debütáló kislemeze a "Love and Kisses" a 4. helyezett volt az ausztrál kislemezlistán, és szintén aranylemez lett. Az Egyesült Királyságban a dal a 8. helyig jutott a brit kislemezlistán.[10] A következő kislemezek, mint a "Success", a "Jump to the Beat" a "Baby Love" és az "I Don't Wanna Take This Pain" mind Top 40-es helyezettek voltak.

Minogue 1991 novemberében adta ki a "Love and Kisses and..." című albumot, mely debütáló albumának újrakiadása. Az album, amely táncdalok gyűjteménye, a Love and Kisses dalaiból és remixeiből állt. A brit albumlistán a 42. helyezést érte el, és közel 60.000 példányban kelt el. Az albumon lévő remixeket Steve "Silk" Hurley producer és számos dj készítette, melyek az európai klubokban sikeresek voltak. Ezeknek a remixeknek volt köszönhető, hogy új jövőképet kaptak a jövőbeli kiadásokhoz. Ugyanebben az évben Minogue a "Secrets" című játékfilmben debütált, melyben Noah Taylor is szerepelt. A film öt ausztrál tinédzser körül forog, akik egy szálloda pincéjében ragadnak, és megpróbálják megnézni a The Beatlest. A filmet sem a kritikusok, sem a közönség nem fogadta jól. Minogue teljesítmény nem volt túl meggyőző ebben a filmben.[11] 1991-ben Minogue fellépett a Royal Variety Showban, II. Erzsébet brit királynő előtt, ahol a "Success" című dalt adta elő.

Minogue 1993 októberében adta ki második stúdióalbumát a "Get into You" címűt, melyről a "Show You the Way to Go", "This Is It" és "This Is the Way" című dalok kerültek kislemezre. Az album pörgős táncdal album volt, azonban nem sikerült bekerülnie a legjobb ötven közé. 1994. közepén Minogue visszatért a televízióhoz, mint műsorvezető, és társ-házigazdája volt a brit Channel 4 televízóban futó Big Breakfast című reggeli műsornak. 1995-ben Minogue kiadta a "Rescue Me" és a "Boogie Woogie" című kislemezeket, amelyek az Eurogroove nevű csapattal közösen készített. A dalokat csak Japánban adták ki, és mindkét dal első helyezést érte el a japán kislemezlistán. Minogue 1995-ben kezdte felvenni harmadik albumát, azonban Minogue és lemezkiadója, a Mushroom Records egy szerződéses félreértés miatt elváltak. A harmadik albumra tervezett dalokat hosszú évekig nem lehetett hallani, így végül csak 2009-ben jelent meg a Cargo kiadónál a "The 1995 Sessions" című válogatásalbumon.

1996–2004: A Girl és a Neon Nights című albumok

[szerkesztés]

1996-ban Minogue folytatta műsorvezetői feladatait, bemutatva az Eggs on Legs Road Show szegmensét. Ugyanebben az évben egy rövid ideig házigazdája volt a Disney Time című gyerekműsornak, és Gareth Jonesszal közösen vezette a tizenhat éves, szombat reggeli It's Not Just Saturday című szórakoztató műsort. 1997-ben a Top of the Pops című brit zenei toplistás televíziós műsor házigazdája volt, még mielőtt visszatért zenei karrierjéhez. 1997 áprilisában Minogue Rizzo szerepében debütált a színpadon a Grease: The Arena Spectacular című musicalben. Ausztráliában az előadásra több mint 450.000 jegyet adtak el az első évad során. A következő évben Minogue újra felvette Rizzo szerepét Új-Zélandon. Az 1998-as Mo Awards díjkiosztón Minogue-t a legjobb női musicalszínész kategóriában jelölték szerepéért.

Miután Steve "Silk" Hurley számos remixet készített dalaiból, Minogue érdeklődni kezdett a klubzene iránt. Megjegyezte, hogy a remixek nagyon nagy hatással voltak rá, és innen indult a tánczene és a klubzene iránti szeretete. Minogue tánczene és klub élet iránti vonzódása hatással volt harmadik albumára a Girl című albumára is, amely 1997 szeptemberében jelent meg. Olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Brian Higgins a Xenomania csapattól. Az album kifinomultabb, és felnőttesebb stílusú tánczenét mutatott be, de általánosságban pozitív visszajelzések voltak az albumról. Azonban ennek ellenére sem sikerült bekerülnie a brit Top 50 közé. A vezető kislemez az "All I Wanna Do", amelyet a Daily Mirror "basszus döngető, hátborzongató visszatérésként" jellemez, a 4. helyet érte el a brit kislemezlistán.[12] Hazájában, Ausztráliában a kislemez a 14. helyen végzett, és arany minősítést kapott. Az album második kimásolt kislemeze az "Everything I Wanted" bekerült a Top 20 közé az Egyesült Királyságban. A harmadik kislemez a "Disremembrance" kis híján lemaradt a Top 20-as helyezésről az Egyesült Királyságban, és a 21. helyen végzett. Mindhárom dal a "Girl" című albumról jelent meg, és elérte az 1. helyet a brit dance listán.

1998 júniusában Minogue elindította a The Unleashed Tour című 22 napos brit turnét. A Mushroom Records 1998 decemberében a kiadó 25. évfordulója alkalmából két válogatásalbumot jelentetett meg. Az Ausztráliában megjelent The Singles Minogue című az énekesnő összes kislemezét tartalmazza, míg a The Remixes című népszerű remixeket tartalmaz. Ezeket a kiadásokat a Coconut című dallal népszerűsítették, mely korábban csak rejtett dalként volt elérhető a "Girl" című album CD változatain. 1999 januárjában az 1998-as Sydney Meleg és Leszbikus Mardi Gras-on való fellépését követően Minogue kiadta a fesztivál első hivatalos főcímdalát, az Everlasting Nightot. Majd megjelent az 1999-es Gay and Lesbian Mardi Gras című válogatás CD is. A fesztiváldalhoz készült klip Minogue társrendezésében készült, mely tisztelgés volt Ausztrália meleg és leszbikus közönsége előtt.[13]

2001 novemberében Minogue kiadta a Who Do You Love Now? című kislemezt, melyet közösen készített a Riva nevű csapattal. A Sound Generator a dalt "szép, nyugodt, álmodozó énekkel telinek írta le, mely a táncparkett himnusza lehet". A dal a 3. helyet érte el az Egyesült Királyság kislemezlistáján, a tánclistán viszont az 1. helyre került.[14] Ausztráliában a dal a 15. helyet érte el, míg az Egyesült Államokban a dal a táncklubokban tarolt, és a 12. helyet érte el a Billboard Dance Club slágerlistáján. 2001-ben Minogue aláírt egy hat albumra szóló szerződést a London Records-szal, a Warner Music International leányvállalatával.[15]

2003 márciusában Minogue kiadta 4. Neon Nights című albumát, amelyet a BBC "pop kifinumultságnak, és a klubkultúra kellemes koktéljának" nevezett el.[16] Az album a 80-as évek stílusú dance-pop dalokból állt, és Minogue-t karrierjének legerősebb kritikái érték. A "Neon Nights" a 8. helyen végzett az Egyesült Királyság albumlistáján. Debütálása óta ez volt a legmagasabb helyezés. Az albumról 4 kislemez jelent meg, melyek Top 10-es slágerek lettek. A "Who Do You Love Now?" nem jelent meg első kislemezként, az albumra azonban felkerült. A hivatalos vezető kislemez a "Put the Needle on It" volt, amely egy 80-as évek ihlette dance-pop dal, mely Top 10-es helyezést szerzett az Egyesült Királyságban, és így a 7. helyezést érte el. Több országban is Top 20-as sláger volt, köztük Ausztráliában, ahol a 11. helyezést érte el, és arany minősítést kapott. A második kislemez az "I Begin to Wonder" volt, melyet az ír Radio Telefis Éireann az album egyik legjobb dalának nyilvánította, és ez lett a legjobb kislemeze az Egyesült Királyságban, ahol a 2. helyen végzett.[10][17] Ausztráliában a kislemez újabb Top 20-as slágert hozott Minogue-nak, ezzel a 14. lett, és szintén arany minősítést kapott. A harmadik kislemez, a "Don't Wanna Lose This Feeling" az 5. helyezést érte el a brit kislemezlistán, míg Ausztráliában lemaradt a legjobb húsz közül, és a 22. helyen végzett. Az Észak-Amerikai dance rádió játszását követően a Warner Music Group kiadta az albumot az Egyesült Államokban 2003 végén. Az "I Begin to Wonder" és a "Don't Wanna Lose This Feeling" című kislemezek szintén jelentős sikereket értek el az Egyesült Államok dance listáján.

1996–2004: The Hits & Beyond című albumok

[szerkesztés]

2004 júniusában az Afterlife kiadta a Speck of Gold című albumot, amelyen Minogue szerepelt a "Take Me Inside" című dalban. Az album 2008-ban jelent meg Ausztráliában, és a dal két különböző verzióját tartalmazza. 2004 októberében Minogue kiadta a You Won't Forget About Me című dalt , amelyet a Flower Power-rel közösen készített. Az MSN Entertainment "igazi termesztőként" jellemezte, a sokféle zenei stílus végett. A snip snapping house elemeket és a 80-as évek szintijeit tartalmazó dal a 7. helyre került az Egyesült Királyság kislemezlistáján, míg Ausztráliában Top 20-as helyezett volt.[10][18] 2005 októberében a Soul Seekerz-zel közösen született a "Perfection" című dal, mely a brit és ausztrál kislemezlistákon is a legjobb húsz között teljesített.

Minogue 2006 júniusában megjelentette a The Hits & Beyond című válogatásalbumot, a legnagyobb slágerekkel. Az album új dalokat is tartalmazott a négy stúdióalbum kislemezei mellett. Az album a 17. helyen debütált a brit albumlistán. Az albumról bemutattak egy kislemezt, a So Under Pressure címűt, amelyet Kylie nővére, és egy meg nem nevezeett barátja rákos diagnózisa ihlették. December 11-én Minogue a Kids című dalát adta elő nővérével, Kylie-val, a Showgirl: The Homecoming Tour turné során Melbourneben, valamint a Celebration című dalt december 31-én a Wembley Stadionban. A dal bekerült a legjobb húsz közé Ausztráliában, és az Egyesült Királyságban, és ez lett a 10. egymást követő dala, amely az első helyet érte el az UK Upfront Club listán. Minogue a "So Under Pressure" című felvételt "igazi teljesítménynek" minősítette, mivel elég bátor volt ahhoz, hogy minden érzését szavakba öntse.[19] 2006 szeptemberében Minogue feldolgozta az "I'll Be Home for Christmas" című dalt, mely a "Spirit of Christmas" ímű albumon kapott helyett, mely egy ünnepi dalokat feldolgozó válogatásalbum, melyet a Myer nevű ausztrál áruházláncot keresztül terjesztettek Ausztráliában.[20]

2006 novemberében Minogue előadta a Sister Sledge 1979-es "He's the Greatest Dancer" című dalát a BBC One Children in Need című műsorban. A dal stúdióverziója, amelyet a Fugitive mixelt, megjelent a Clubland 10 című válogatáslemezen 2006 novemberében.[21] A következő hónapokban a dalt elkezdték játszani a brit klubok, és elérte az 1. helyet az Upfront Club listán.[22] Az Ausztrál kislemezlistán is a legjobb 40 között volt.

2007–2010: Az Unleashed és a Club Disco

[szerkesztés]
Minogue előadás közben 2008-ban.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Dannii Minogue | Profile Talent. www.profiletalent.com.au . [2022. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 6.)
  2. ↑ Baker, Maria May, Oxford University Press, 31 October 2011, doi:10.1093/benz/9780199773787.article.b00010393, <http://dx.doi.org/10.1093/benz/9780199773787.article.b00010393>. Hozzáférés ideje: 26 June 2022
  3. ↑ DANNII | full Official Chart History | Official Charts Company. officialcharts.com . [2016. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 17.)
  4. ↑ Dannii Minogue – Music Charts. acharts.co . [2017. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 17.)
  5. ↑ Bright, Spencer. "Family shock at Kylie's illness " Archiválva 2008. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben.. BBC. 18 May 2005. Retrieved 15 November 2008.
  6. ↑ Freeman, Simon. "Kylie finishes 'successful' breast cancer treatment" Archiválva 2011. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.. The Times. 13 January 2006. Retrieved 16 November 2008.
  7. ↑ a b "Success: Biography". DanniiMusic.com. Retrieved 16 November 2008. Archiválva 2010. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  8. ↑ "Chronology" DanniiMusic.com. Retrieved 5 December 2006. Archiválva 2010. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  9. ↑ "Discography Dannii Minogue" Archiválva 2015. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Australian-Charts.com. Retrieved 11 November 2008.
  10. ↑ a b c "Official Charts Company: Dannii Minogue". OfficialCharts.com. Retrieved 11 November 2008. Archiválva 2019. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  11. ↑ Sarah Turnbull. Secrets Critical Review and Bibliography Archiválva 2015. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Murdoch.edu.au. Retrieved 12 December 2006.
  12. ↑ Hyland, Ian. "Dreamy Dannii is Putting on a Great Front". Daily Mirror. 10 August 1997. Retrieved 5 December 2006.
  13. ↑ The Hits & Beyond (CD album liner notes). All Around the World. June 2006.
  14. ↑ "A 'proper' record from young Dannii of well crafted little gems" Archiválva 2003. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben.. SoundGenerator.com. 19 March 2002. Retrieved 12 December 2006.
  15. ↑ "Dannii Minogue Ditched By Record Label" Archiválva 2007. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben.. ContactMusic.com. Retrieved 22 January 2007.
  16. ↑ McGregor, Andrew. "Review of Neon Nights". BBC. Retrieved 4 December 2006. Archiválva 2007. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  17. ↑ Leach, Cristín. "Review of Neon Nights" Archiválva 2007. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Radio Telefís Éireann. 23 April 2003. Retrieved 4 December 2006.
  18. ↑ "Review of "You Won't Forget About Me"" Archiválva 2009. január 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.. MSN. 22 October 2004. Retrieved 4 December 2006.
  19. ↑ "Artist Profile: Dannii Minogue" Archiválva 2012. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.. All Around the World. 16 January 2007. Retrieved 29 October 2008.
  20. ↑ "I'll Be Home for Christmas" Archiválva 2010. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben.. DanniiMusic.com. 19 September 2006. Retrieved 4 December 2006.
  21. ↑ "Clubland Vol. 10" Archiválva 2012. november 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.. All Around the World. Retrieved 5 December 2006.
  22. ↑ "Number 1 ... Again!". DanniiMusic.com. Retrieved 21 December 2006. Archiválva 2009. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dannii_Minogue&oldid=27289392”