Gyalu (szerszám)
A gyalu a faanyag felületének kisimítására szolgáló szerszám.
Alkotó részei: a tok, a talp, a forgácslyuk, a száda vagy forgácskés, a gyaluvas és ennek tartó készüléke az ék vagy sróf. A tok többnyire keményfából, néha vasból is, a talp fából, vasból, csontból stb. készülhet. A kés élének alakja szerint van egyenes, íves, tört élű, s egyenes és íves vonalakból vegyesen összeállított gyalu. A vas szerkezete szerint van egyszerű és fedővassal (forgácstörővel) felszerelt gyalu (2-es gyalu). A fedővas (forgácstörő) arra való, hogy az a fa gyalu jó forgácsolásra beállított késétől elválasztott forgácsokat, mielőtt még a fa rugalmassága folytán a munkafelület irányában tovább kihasadhatnának, eltörje. A fedővas mindig egy kissé hajlott kovácsvasból való vaslemez, melyet sróffal vagy más módon a gyalukés fele elé állítható.
Működésmódja és rendeltetése szerint sokféle a gyalu. Egyenes, síkfelület finomra való gyalulásánál a művelet a következő: A keskeny, íves élű vassal ellátott nagyológyaluval eltávolítjuk nagyjában a felület durvaságait és fölösleges anyagának legnagyobb részét; folytatólagosan az egyszerű simítógyaluval vagy simító eresztőgyaluval egyengetjük, még inkább pedig a fedővasú (dupla) gyaluval vagy fedővasu (dupla) eresztőgyaluval. A párkánygyalut éles sarkok kitisztítására, a fogas gyalut az összeenyvezendő felületek fölborzolására, a szántalpú gyalut homorú felületekhez, a fenékgyalut mélyedések fenekének simítására, az alj- vagy sánc gyalut aljak készítésére, az eresztvényes gyalut eresztvény (Feder), az eresztékes gyalut ereszték készítésére használják. Falazatgyalut hátfalak, lemezelő gyalu ajtó-, stb. bélletek széleinek alakítására; tapaszaljgyalu ablakok rámafáinak egyszeri gyalulására való kialakítására. Utóbbi gyaluk gyakran lényeges méreteikkel elállíthatók. Ráma- és párkány-lécek készítésére egyes vagy összetett párkányelemek szerint alakított, késsel felszerelt gyalukat használunk.
Ezenkívül van számos különleges célra szolgáló gyalu, pl. gyújtószálka-gyalu (Rómer-féle gyalu, magyar találmány), csöves gyalu, tollszár-gyalu, skatulyaforgács-gyalu, talpkéreg-gyalu stb. Más faipari ágakban szintén különleges alakú és elnevezésű gyaluk vannak; így pl. a kádár használ: hántó-, porzó-, homorító-, bütü-, takarító-, alj-, csinvágó-, kecske- (vagy eresztőpad-), fenék-, hímző-, ikergyalut.
A gyalu főrészén, a késen, mint minden szerszámon, háromféle szöget különböztetünk meg: az élszöget, az elhelyezési és (a kettő együttéve) a metszőszöget. Ezen szögek közönséges gyaluknál a következő határok között váltakoznak: Az élszög = 19°-34° az elhelyezési szög = 15°-28°; a metszőszög 44°-57°. Fogas gyalunál a metszőszög 63°-79° között van. Különleges gyalukések a Skriván-félék, ahol a párkányelemeket jelző kés keresztmetszete a gyalulandó párkányléc profilját adja, amellett pedig még ívben meg van hajlítva.