Gušće
| Gušće | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Sziszek |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44203 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 288 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 93 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 34″, k. h. 16° 34′ 55″45.426111°N 16.581944°EKoordináták: é. sz. 45° 25′ 34″, k. h. 16° 34′ 55″45.426111°N 16.581944°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gušće falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sziszekhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 14, közúton 18 km-re délkeletre, a Száva bal partján fekszik. Egyutcás falu, melynek házai a Száva menti főutca mentén sorakoznak.
Története
[szerkesztés]A település neve 1416-ban bukkan fel először „Goschia villa in portu Zave” alakban.[2] Ekkor már lakott település volt. 1466-ban „possessio Gastheprelos”, 1504-ben „villa Gwschya”, 1526-ban „Gosthya possessio ad Blynyewar”, 1545-ben „Gosche” néven szerepel a korabeli forrásokban.[2] A középkori falu valószínűleg 16. század második felének török háborúi során pusztult el. A török veszély csökkenésével 17. század végén, vagy a 18. század elején telepítették be újra horvát lakossággal. A sziszeki Szent Kereszt plébániához tartozott, majd 1736-ban a sunjai plébániához csatolták. Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemploma a 18. században épült. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Gusche” néven szerepel. A falunak 1857-ben 1616, 1910-ben 1395 lakosa volt.
A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 385 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.616 | 1.646 | 1.451 | 1.542 | 1.436 | 1.395 | 1.322 | 1.232 | 1.194 | 1.198 | 1.064 | 921 | 738 | 609 | 498 | 385 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 18. században épült barokk-klasszicista stílusban. Orgonáját 1908-ban építették.
- A plébániatemplom közelében áll a plébánia[5] egyemeletes épülete, mmelyet 1833-ban építették. Az építéséhez szükséges forrásokat és az építkezéshez szükséges fát a Keglević család biztosította. Az épület négyzet alaprajzú, magas kontytetővel. A földszinten levő konyha boltíves, míg a többi helyiségben pedig famennyezet található. A plébánia magas kultúrtörténeti és építészeti értékkel rendelkezik.
- Védett épület a 146. szám alatti emeletes fa lakóház,[6] mely az 1930-as években épült, hosszúkás téglalap alaprajzzal. A falak faragott tölgy deszkákból készültek. A földszint és az első emelet közötti összeköttetést egy külső falépcső biztosítja, amely a ház nyitott verandájához vezet. A házat kontyolt nyeregtető borítja, cserépfedéssel. A hagyományos építésű faház megőrizte eredeti formáját és részleteit.
- Védett épület a 62. szám alatti 19. századi emeletes lakóház[7] hosszúkás, téglalap alaprajzzal. A falak faragott tölgy deszkákból készültek, tetőzete összetett csonka kontytető. A földszint és az első emelet közötti kommunikációt egy külső falépcső teszi lehetővé, amelyet a földszinten téglákkal falaztak fel, és amely a ház nyitott verandájához vezet. A keskenyebb főhomlokzatot két ablaktengely tagolja. A földszinti belső falak durván vakoltak. A földszint és az első emelet mennyezete tölgy deszkákból épült. A földszinten három szoba, az első emeleten pedig két szoba található. A tetőtérbe létra vezet. A ház értékes berendezéssel és nagyszámú népi használati tárggyal rendelkezik, amelyek közül kiemelkednek a ruhák, élelmiszerek és szekrények tárolására szolgáló ládák.
- Kata Dumbović nemzeti hős mellszobra
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4401.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6077.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6272.
Források
[szerkesztés]- Sziszek város hivatalos oldala (horvátul)
- Sziszek község rendezési terve (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- Sziszek turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
