Getúlio Vargas

Getúlio Vargas
Született	1882. április 19.[1][2][3] São Borja
Elhunyt	1954. augusztus 24. (72 évesen)[4][5][1][2][3] Catete Palace
Állampolgársága	brazil
Házastársa	Darci Vargas (1911 – 1954. augusztus 24.)
Gyermekei	öt gyermek: Lutero Vargas Alzira Vargas Jandira Vargas Manuel Sarmanho Vargas Getúlio Vargas Filho
Szülei	Cândida Francisca Dornelles Manuel do Nascimento Vargas
Foglalkozása	jogász politikus
Tisztsége	federal deputy of Rio Grande do Sul (1923. május 3. – 1926. november 15.) Brazília elnöke (1930. november 3. – 1945. október 29.) Brazília szenátusának tagja (1946. február 5. – 1951. január 31.) Brazília elnöke (1951. január 31. – 1954. augusztus 24.)
Iskolái	Federal University of Rio Grande do Sul
Kitüntetései	Fehér Sas-rend Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic Grand Cross of the Order of the Southern Cross Order of Naval Merit Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword[6] Grand Cross of the Military Order of Avis[6] Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1937. október 14.)[7] Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1952)[8][9] Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1953. május 20.)
Halál oka	lőtt seb
Sírhelye	São Borja
Getúlio Vargas aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Getúlio Vargas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Getúlio Dornelles Vargas (kiejt: [ʒeˈtulju doɾˈnɛliz ˈvaɾɡɐs]; 1882. április 19. – 1954. augusztus 24.), brazil ügyvéd, politikus, aki 1930 és 1945 között, majd 1951-től 1954-ig Brazília elnöke volt. A 20. század egyik legkiemelkedőbb brazil politikusa,^[10] aki társadalmi és gazdasági változásokat hozott, amelyek elősegítették az ország modernizálását,^[11] de politikáját populizmus és tekintélyuralom jellemezte.^[12] Bár sokan diktátornak minősítették, követői a „szegények atyjaként” tisztelték a nagyvállalkozások és a nagybirtokosok elleni harcáért.^[13]

A Rio Grande do Sul állambeli São Borjában született egy befolyásos helyi családban. A katonai karriert fontolgatva 16 évesen csatlakozott a hadsereghez, de hamarosan úgy döntött, jogot tanul.^[11] 1908-ban, nem sokkal a Porto Alegre Jogi Egyetem elvégzése után politikai pályára lépett. 1922-re feltűnt az állampolitikában, és beválasztották a Nemzeti Kongresszusba, amelyben négy évig működött.^[11] Majd 1926-tól pénzügyminiszterként dolgozott Washington Luís elnök alatt, mielőtt Rio Grande do Sul kormányzója lett.

1930-ban állami kormányzói tisztségéből sikertelenül kampányolt a brazil elnöki posztért. Bár úgy tűnt, hogy elfogadta a vereséget, az év októberében ő vezette a fegyveres forradalmat.^[11] Az új alkotmány alapján elnökké választották. A következő 15 évben túlnyomórészt diktatórikus hatalmat gyakorolt, és az idő nagy részében kongresszus nélkül kormányzott.^[11] Estado Novo (wd) (portugálul: „Új Állam”) néven nevezik 1937 és 1945 között az uralma alatt ezt a diktatórikus periódust, amelynek jellemzői a nacionalizmus, a tekintélyelvűség, a centralizmus, az antikommunizmus, a populizmus és a jóléti állam voltak.

1930 előtt a szövetségi kormány gyakorlatilag autonóm államok szövetsége volt, amelyet a vidéki földbirtokosok uraltak, és amelyet nagyrészt a mezőgazdasági exportból származó bevételek finanszíroztak. Vargas alatt ez a rendszer megsemmisült. Az adó szerkezetét módosították, oktatási reformokat vezettek be és a társadalombiztosítási törvényt hoztak.^[11]

1942-ben ő vezette Brazíliát a II. világháborúba a szövetségesek oldalán.

1945. október 29-én államcsíny buktatta meg a háború utáni érzelmek hullámában.^[11] Ennek ellenére továbbra is megőrizte széles körű támogatását.^[11] Félig visszavonult, egészen 1950-ig, amikor is a Brazil Munkáspárt (Partido Trabalhista Brasileiro, PTB) sikeres elnökjelöltjévé vált. 1951. január 31-én lépett újra elnöki hivatalba.^[11] A növekvő politikai válság miatt azonban 1954-ben öngyilkos lett.