Bengáli Szultanátus
| Bengáli szultanátus (শাহী বাংলা) | |||
| megszűnt | |||
| 1352 – 1576 | |||
| |||
 | |||
| Bengáli szultanátus 1500 körül | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Gaur, Pandua, Sonargaon | ||
| Hivatalos nyelvek | bengáli, arab, perzsa | ||
| Vallás | |||
| Pénznem | taka | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | szultanátus | ||
| Államfő | szultán | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bengáli szultanátus (শাহী বাংলা) témájú médiaállományokat. | |||
A Bengáli Szultanátus (bengáli:বাংলা সুলতানাত, /Bángla Szultánát/ ), egy független, középkori iszlám állam volt, amit Bengálban alapítottak 1342-ben. Függetlenségét a Delhi Szultanátustól 1352-ben nyerte el. Területei és befolyása kiterjedt a mai Bangladesre, Kelet-Indiára és Nyugat-Burmára. Több dinasztia is követte egymást a szultanátus regnálása alatt. A 16. század végén felbomlott és beolvadt a Mogul birodalomba és a Mrauk U királyságba. Fővárosai különböző időszakokban: Gaur, Pandua, Szonargaon, főbb nyelvei a bengáli, perzsa és arab, hivatalos vallása a szunnita iszlám, de meghatározó a hinduizmus és buddhizmus is.
Története
[szerkesztés]A Delhi szultanátus elvesztette Bengál fölött az ellenőrzést 1338-ban. Ez kikövezte az utat a függetlenséghez Iljasz kán alatt. 1342-ben egy helyi hadúr, Samszudin Iljasz sah, kikiáltotta magát Lakhnauti királyának. Uralmát megerősítendő elfoglalt más független királyságokat Bengálban mielőtt kikiáltotta magát Bengál szultánjának.
Uralkodóházai
[szerkesztés]Iljász-dinasztia
[szerkesztés]
Iljász-dinasztia, vagy Ilijász-dinasztia, vagy Ilijász Sahi dinasztia volt az első, független türk, moszlim, uralkodó dinasztia a kései-középkori Bengálban, ami a 14. századtól a 15. századig uralkodott. A dinasztiát Iljász sah (1342-1358) alapította, akinek sikerült elérnie Bengál politikai egyesülését és megalapította azt, amit Bengáli szultanátus néven ismerünk. 1352-ben, miután vereséget mért Iktijarudin Gázi sahra és Iliász sahra, Szonargaon uralkodója lett.
1415-ben az Iljász Sahi dinasztiát megbuktatta Ganesa rádzsa. Dzsadu fia követte a trónon, más néven Alauddin Mohamed sah, miután áttért az iszlám hitre. Őt is fia követte, Samszudin Ahmed sah. 1436-ban nemesei meggyilkolták. Halála után az Iljász Sahi dinasztia tért vissza Naszír ud-Din Mahmud sah személyében, aki Samszudin Iljász sah leszármazottja volt. 1437-ben lépett trónra. 1487-ben a dinasztia utolsó uralkodóját, Dzsalal ud-Din Fat sahot meggyilkolta az ő habsi (vagy sziddi, Délkelet-Afrikából származó etnikai csoport) parancsnoka, aki a palotaőrséget vezette, Sahzada Szultán, aki Barbak sah néven lépett a helyébe. Ezzel az Iljász Sahi dinasztia csillaga Bengál felett végleg leáldozott.
| Iljász Sahi dinasztia (1342-1414) | |
| Samszuddin Iljasz sah | 1342–1358 |
| Szikander sah | 1358–1390 |
| Gijaszuddin Azám sah | 1390–1411 |
| Szaifuddin Hamza sah | 1411–1413 |
| Mohamed sah | 1413 |
| Sihabuddin Bajazid sah | 1413–1414 |
| I. Alauddin Firúz sah | 1414 |
| Ganesha rádzsa dinasztia (1414-1435) | |
| Ganesha rádzsa | 1414–1415 |
| Dzsalaluddin Mohamed | 1415–1416 |
| Ganesha rádzsa | 1416–1418 |
| Dzsalaluddin Mohamed | 1418–1433 |
| Samszuddin Ahmed sah | 1433–1435 |
| Iljász Sahi dinasztia (1435-1487) | |
| Nasziruddin Mahmud sah | 1435–1459 |
| Rukunuddin Barbak sah | 1459–1474 |
| Samszuddin Juszuf sah | 1474–1481 |
| II. Szikandar sah | 1481 |
| Dzsalaluddin Fateh sah | 1481–1487 |
| Habsi uralom (1487-1494) | |
| Sahzada Barbak | 1487 |
| Szaifuddin Firúz sah | 1487–1489 |
| II. Mahmud sah | 1489–1490 |
| Samszuddin Muzaffar sah | 1490–1494 |
Husszain Sahi-dinasztia
[szerkesztés]A Husszain Sahi dinasztia 1494-1538 között uralkodott. Alauddin Huszain sahot tartják a legjelentősebb bengáli szultánnak, amiért kulturális felvirágzást hozott az országnak. Elfoglalta Kamarupát, Kamatát, Dzsadzsnagart és Oriszát, és kiterjesztette a szultanátus hatalmát a Csittagongi kikötőig, amit ekkor értek el az első portugál kereskedők. Nasziruddin Naszrat sah menedéket nyújtott az afgán menekült uraságoknak mikor Bábur elfoglalta országukat, de neutrális maradt a konfliktusban.
| Husszain Sahi dinasztia (1494-1538) | |
| Alauddin Hussain Shah | 1494–1518 |
| Nasiruddin Nasrat Shah | 1518–1533 |
| Alauddin Firuz Shah II | 1533 |
| Ghiyasuddin Mahmud Shah | 1533–1538 |
| Szúri uralom kormányzói (1539-1554) | |
| Kidr kán | 1539–1541 |
| Kázi Fazilat | 1541–1545 |
| Mohamed kán | 1545–1554 |
| Mohamed sah dinasztia (1554-1564) | |
| Mohamed kán | 1554–1555 |
| II. Bahadúr sah | 1555–1561 |
| Dzsalal sah | 1561–1564 |
| III. Bahadúr sah | 1564 |
| Karráni dinasztia (1564-1576) | |
| Tadzs kán | 1564–1566 |
| Szulejmán kán | 1566–1572 |
| Bajazid kán | 1572 |
| Daud kán | 1572–1576 |
Naszrat sah békét kötött Báburral és ezzel megmentette Bengált a mogul megszállástól. A dinasztia utolsó szultánja, aki Szonargaonból uralkodott, harcolnia kellett országának északnyugati határán az afgán felkelőkkel. Végül is az afgánok áttörtek és kifosztották a fővárost 1538-ban és ott is maradtak évtizedekig, míg meg nem érkeztek a mogul hódítók.
Karráni-dinasztia
[szerkesztés]A Karráni dinasztiát 1564-ben alapította Karráni Tadzs sah, egy etnikai pastun (afgán) volt a Karláni afgán törzsből. Ez volt a Bengáli szultanátus utolsó uralkodó családja. Tadzs kán formálisan Sér Sáh Szúri afgán uralkodó alkalmazottja volt. 1562-től 1564-ig, Tadzs kán elfoglalta Délkelet-Bihárt és Nyugat-Bengált, és a Mohamed Sahi dinasztia utolsó uralkodóját meggyilkolva elfoglalta egész Bengált. A főváros Szonargaonban volt. Tadzs kánt Karráni Szulejmán kán követte, aki a kormányt Gaurrból Tandába helyezte át 1565-ben. 1568-ban Szulejmán kán véglegesen az országhoz csatolta Orisszát. Névlegesen elfogadta a mogul sah, Akbár fennhatóságát, és miniszterelnöke, Lódi kán ajándékokkal és dáridókkal kibékítette a mogulokat. Szulejman kán hatalma Kacs Bihártól Puriig terjedt, illetve a Szon-folyótól a Brahmaputra-folyóig.
Bukása
[szerkesztés]Bengál beolvadása Mogul Birodalomba fokozatos folyamat volt, ami a bengáli seregek vereségével kezdődött a Gagrai csatában, ahol Bábur seregei ütköztek meg Nasziruddin Naszrat sah seregeivel, és a Rádzs Mahali csatával végződött, ahol Karráni-dinasztia utolsó uralkodója hadakozott. 1574. szeptember 25-én a mogul generális Munim kán elfoglalta a Karráni fővárost, Tandát. A tukaroi csatában 1575. március 3-án az utolsó Karráni uralkodót, Daud kánt arra kényszerítették, hogy visszavonuljon Oriszába. A csata a Kataki békéhez vezetett, amelyben Daud feladta egész Bengált és Bihárt és csak Oriszát tartotta meg. Munim kán 80 évesen meghalt 1575 októberében és ezt követően a béke felborult. Daud kán kihasználta az alkalmat, megszállta Bengált és függetlenítette magát Nagy Akbartól. A mogul támadás a radzsmahali csatával tetőződött be 1576. július 12-én, amit a mogul generális, I. Dzsahán kán vezetett. Daud kánt kivégezték. Ennek ellenére az afgánok és a helyi földesurak, akiket Baro Bujan néven ismertek és Isza kán vezette őket folytatták az ellenállást a mogulokkal szemben. Később, 1612-ben, Dzsahángír uralkodása idején, Bengált véglegesen integrálták, mint mogul tartományt.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bengal Sultanate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Syed Ejaz Hussain: The Bengal Sultanate: Politics, Economy and Coins, A.D. 1205-1576. 2003–01–01. ISBN 9788173044823 Hozzáférés: 2016. augusztus 30.
- Kunal Chakrabarti – Shubhra Chakrabarti: Historical Dictionary of the Bengalis. 2013–08–22. ISBN 9780810880245 Hozzáférés: 2016. augusztus 30.
- India: Nagy civilizációk. 2013–05–10. ISBN 9789630976138 Hozzáférés: 2016. augusztus 30.
- Magyar Iszlám Közösség - Cikkek: ÁLTALÁNOS ISZLÁM TÖRTÉNELEM 1.. magyariszlam.hu. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 30.)