Benedek István (író)

Ez a szócikk az orvosról és íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Benedek István (egyértelműsítő lap).

Benedek István
Született	1915. január 17.[1] Budapest[2]
Elhunyt	1996. június 9. (81 évesen)[1] Velence
Állampolgársága	magyar[3]
Szülei	Benedek Marcell
Foglalkozása	orvos író polihisztor
Kitüntetései	Szent-Györgyi Albert-díj (1992) Széchenyi-díj (1992)
Sírhelye	Farkasréti temető (60/1-főút-6)
A Wikimédia Commons tartalmaz Benedek István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Benedek István (Budapest, 1915. január 17. – Velence, Olaszország, 1996. június 9.) magyar orvos, író, művelődéstörténész, polihisztor. Benedek Elek unokája, Benedek Marcell fia.

Benedek Elek unokája, Benedek Marcell fia, Benedek András öccse. Már gyermekkorában kitűnt írói vénájával, levelei jelentek meg nagyapja Cimbora című híres erdélyi gyermekújságjában, s ezek felhasználásával íródtak Benedek Elek jóvoltából „Öcsike nadselű gondolatai”.

1940-ben szerzett orvosdoktori oklevelet Budapesten, ezt követően Csepelen volt kórházi orvos. Pszichiátriai gondolkodását jelentős mértékben befolyásolta, hogy Szondi Lipót tanítványa lehetett, Illyésné Kozmutza Flóra, Mérei Ferenc, Kardos Lajos és más kollégái társaságában. Nem véletlen, hogy Szondi életműve egyik legjelentősebb magyarországi interpretátoraként tartották számon.

1945-47-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanított pszichológiát (kórlélektant) vezetőtanárként, professzorként. Utána visszatért Budapestre,^[4] ahol 1948-ban az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosává nevezték ki, 1951-ben elmeorvosi szakvizsgát is tett.

1952 és 1957 között az intaházai munkaterápiás elmegyógyintézet igazgatói posztját töltötte be. Itteni tapasztalatait és gyógyítási módszerét foglalta össze az Aranyketrec: egy elmegyógyosztály élete c. első kiadásban, 1957-ben megjelent munkájában, amely számos kiadást ért meg, és valóban ismertté tette őt az orvosok és a téma iránt érdeklődők világában.^[5]

1957-58-ban internáltként élt, majd visszakerült Budapestre, ahol a XI. kerületi pszichoterápiás szakrendelést vezette 10 éven át, 1968 és 1971 között a XII. kerületben a Tanács művelődési osztályának tanácsadójaként működött, s megindította a kerület Hegyvidék c. folyóiratát. A rákövetkező években szakíróként, lexikonszerkesztőként, szépíróként dolgozott, és számos értékes televíziós műsor elkészítése fűződik a nevéhez. Az 1990-es rendszerváltozást követően, 1992-től haláláig a Magyar Újságírók Közössége tiszteletbeli elnöke volt, emellett tiszteleti tagjává választotta a Magyar Orvostörténelmi Társaság.

Az orvosok és művelődéstörténészek mellett, több íróhoz és költőhöz fűzte szoros barátság; házában lakott élete végéig Karinthy Frigyes fia, a költő Gábor.

Benedek István számos orvostörténeti előadását őrzi a Magyar Televízió archivuma, s azon belül a Tudóra sorozat. Utóbbi ugyanis Benedek halála után újra feldolgozta orvostörténeti műsorait, Gazda István szerkesztésében. Ezen túlmenően Keszthelyi Ilona szerkesztésében őrzi az archivum a következő sorozatokat:

• Toronyóra 1-12. Generációk párbeszéde. Benedek István műsora, rendezte: Téglásy Ferenc, operatőr: Bucsi János
• Szondi Lipótra emlékezik Benedek István, rendezte: Törköly Róbert, operatőr: Bucsek Tibor
• Rendületlenül 1-14., rend. és op.: Poros László
• Európa öröksége 1-12. Benedek István művelődéstörténeti sorozata, rendezte: Törköly Róbert.

Két legrangosabb kitüntetése: Szent-Györgyi Albert-díj (1992) és Széchenyi-díj (1992, életművéért, különösen a tudományos ismeretterjesztés terén kifejtett tevékenysége elismeréseként).

Az 1940-es években az ösztönök világának témakörét kutatta, 1943-ban jelent meg „Ösztön és bűnözés”, 1948-ban pedig „Az ösztönök világa” című munkája. Mesteréről, Szondi Lipótról számos szakcikke jelent meg, a róla szóló összefoglaló írását pedig Szondi Lipót „Káin, a törvényszegő – Mózes, a törvényalkotó” (ford.: Mérei Vera) c. műve magyar kiadásának utószavában adta közre (1987).

Aktív turista volt, s emellett kutatta a hegymászás történetét, az e témakörben megjelent legismertebb munkája a "Csavargás az Alpokban", amely első kiadásban 1958-ban látott napvilágot. Egykori turisztikai felszerelésének általa nagyra becsült darabjai ma a dobogókői Eötvös Loránd Emlékház állandó kiállításán láthatók.

Számos művével gazdagította a regényirodalmat, bár ezek a munkái több helyen is kapcsolódnak pszichiátriai elgondolásaihoz. Ezek sorában említendő a nagy sikerű "Aranyketrec" (első kiad.: 1957), a „Kisvárosi történet” (első kiad.: 1961), ide sorolható a „Beszélgetés ideges emberekről” (1963), „Ember és gyerek” (1965), „Három ing” (1966), valamint a sokak által olvasott háromkötetes „Csineva” (1968-1983).

Sokat foglalkozott a darwinizmus és a lamarckizmus kutatásával, amelyek egyik legjelentősebb hazai szakértőjeként tarthatjuk számon, s különösen az utóbbi témakörben talán az egyetlen nagy magyar monográfia az ő nevéhez fűződik. E témakörben megjelent főbb munkái: „A darwinizmus kibontakozása” (1961), „Lamarck és kora” (1963).

A következő terület, amelynek valóban mély értője volt, az a francia kultúra története, elsősorban a felvilágosodástól kezdődően. E témakörben jelent meg 1965-ben összeállítása „Természettudomány a francia felvilágosodásban” címmel, de állított össze kötetet a nagy francia enciklopédiáról is, 1969-ben regényszerűen számolt be az egykori párizsi szalonokról, 1976-ban jelent meg művészettörténeti munkája „-mondta Krisztina. Párbeszéd az impresszionizmusról” címmel, amely művet az első feleségével folytatott beszélgetései ihlették.

1978-ban írt könyvet Rousseau-ról, s édesapjával együtt fordította le Rousseau Vallomásait. 1983-ban írta meg Gustave Courbet életregényét „A ledöntött oszlop” főcímmel.

Talán legismertebb kutatási területe a Semmelweis-életmű feltárása, egyben az, hogy igazságot szolgáltasson Semmelweisnek a róla megjelent sok-sok rágalommal és pontatlan következtetéssel szemben. Lépésről lépésre dolgozta fel a legnagyobb magyar orvos életművét, s írta meg 1967-ben első kötetét, amelynek nagyon nagy visszhangja volt. Az orvosi szakma „hivatalból” támadta őt, mivelhogy nem fogadta el a Semmelweis halálának okaként oly sokszor hangoztatott vérmérgezés-elméletet, hanem ehelyett élete utolsó hónapjainak folyamatos agyi elborulásaként a szifiliszt (paralysis progressiva (hűdéses elmezavar, a nagyagyi kéreg krónikus lueses encephalitise)) jelölte meg kórokként (hozzátéve, hogy valószínűleg egy gyermekágyi lázban elhunyt szifiliszes nő boncolásakor – halála előtt több évtizeddel – szerzett sérüléskor lett ő maga is beteg, s e betegség juttatta őt ahhoz a súlyos állapothoz, amelynek vége egy elmegyógyintézeti, meglehetősen kegyetlen kezelés lett). A 2000 után lefolytatott orvostörténeti kutatásokból, s egykori boncolóorvosa leírásából kitűnik, hogy Benedek István hipotézise valósnak mutatkozik, valóban ez a betegség támadta meg Semmelweiset, s végső soron ez okozta a halálát (ezt igazolják Szállási Árpád, az orvostörténet egyetemi magántanárának kutatásai is).

E témakörben Benedek Istvánnak még több értékes szaktudományi munkája is megjelent, köztük említendő az 1980-ban közreadott munkája, valamint „Semmelweis’ Krankheit” (1983), amely elsősorban Semmelweis betegségéről szól a Bécsből visszaérkezett iratok ismeretében, valamint a német nyelvű összefoglaló Semmelweis-monográfiája, amely ugyancsak 1983-ban jelent meg. Itt említendő a Gazda Istvánnal együtt összeállított, Semmelweis írásaiból készült válogatás „A gyermekágyi lázról” címmel (1987). Postumus kiadványként jelent meg 2015-ben a Semmelweis betegségéről írt, a friss kutatásokra épülő, összegző munkája.

Külön területként említjük más jellegű orvosi kutatásait, hiszen ő a művelődéstörténeten belül elsősorban orvostörténész és biológiatörténész volt. 1967 és 1973 között rendkívül gondos kutatást folytatott az orvostudomány kiemelkedő személyiségeiről, majd valamennyi jelentős régi tudós életrajzát megírva azokat a négy kötetes akadémiai orvosi lexikonban helyezte el. Ezek az összefoglalók maradandó értékűek. Ezt követően fogott az orvoslás egésze történetének megírásához, s e témakörben jelent meg értékes monográfiája „Hügieia” címmel, amely az orvoslás klasszikus századainak történetét foglalta össze. A munka szerzője arra számított, hogy ezt időben tudja majd folytatni. Folytatása egységes műként nem jelent meg. Számos résztanulmánya azonban napvilágot látott periodikákban, amelyet művelődéstörténeti köteteiben újra feldolgozott, tanulmányköteteiben pedig orvostörténeti írásait újra közreadta, így azok aránylag könnyen visszakereshetők. A Magyar Televízió archívumában őrzi orvostörténeti előadásait, amelyek főbb részeit megismételték a Tudóra című televíziós sorozatban, az 1990-es évek második felében. Kedvenc kalandozási területe az egykori tibeti és indiai kultúra, valamint e korszak gyógymódjainak megismerése volt. E témakörben jelent meg a „Mandragóra” című kétkötetes munkája, amelynek első kötete Tibetről, a második Indiáról szól (1979). 1987-ben önálló kötetben foglalta össze a tibeti orvoslásról és varázslásról szóló elgondolásait.

Kedvelt kutatási területe volt Ady Endre életművének, s az Adyhoz kötődő személyek életének a feltárása, megértése, megértetése. Ehhez kapcsolódó értékes munkája az első kiadásban 1992-ben közreadott „Ady Endre szerelmei és házassága” című műve, és utószavával jelentek meg Boncza Bertának, Ady Endre özvegyének visszaemlékezései is.

Összefoglaló jellegű művelődéstörténeti kötete „A tudás útja” első kiadásban 1972-ben jelent meg, ide sorolható az 1986-ban közreadott „Hippokratésztől Darwinig” című munkája is. Tanulmánykötetei közül kiemelendő „A bolond világ” (1967), a „Lélektől lélekig” (1970), a „Pusztába kiáltott szó” (1974), a „Szirt a habok közt” (1984), a „Hátrább az egerekkel!” (1986), „Az értelem dicsérete” (1987) és a „Közérdekű magánügyeim” (1990).

Külön kell megemlítenünk azokat az írásait, amelyek édesapjához kötődnek, s ehhez kapcsolódik az 1977-ben megjelent könyve is „Benedek Marcell. Életrajz, emlékezések, naplók, feljegyzések.” Idős korában a napi politika kérdései is izgatták, ami nem véletlen, hiszen a korábbi évtizedekben is foglalkozott ilyen témákkal, s beszélgetett, vitatkozott sok mindenről barátjával, a későbbi miniszterelnökkel, Antall Józseffel és baráti körével, a „Hiúzokkal” (a Benedek által létrehozott Hiúz-kör ismertebb tagjai: Antall József, Vekerdi László, Szállási Árpád, Birtalan Győző, Lambrecht Miklós, Gazda István).

1992-től kezdődően minden évben kiadott egy-egy kötetet, „Hetvenhét”, „Hetvennyolc”, „Hetvenkilenc”, „Nyolcvan” címmel, és emellett megjelent a „Véderővita”, amely többi politikai írásával együtt komoly viharokat kavart a magyar közéletben. Számosan támadták őt antiszemitizmussal vádolva, utóbbi azonban nem volt rá jellemző.

Ugyancsak időskori munkája volt a hazafias verseket tartalmazó, s azokat saját magyarázataival kísérő összefoglaló irodalomtörténeti műve, a több kiadásban is megjelent „Rendületlenül. A hazaszeretet versei” (első kiad.: 1989).

Azon kevés magyarországi írók egyike, akinek önálló BI címlappal életműsorozatot szenteltek, a sorozat köteteit a Magvető Kiadó és a Gondolat Kiadó felváltva adta ki, a szépirodalmi jellegű művek az előbbi kiadónál, a művelődéstörténeti munkák inkább a Gondolat kiadásában jelentek meg.

Gyermektelenül hunyt el, vele megszakadt a három kiemelkedő magyar személyiséget adó Benedek família egyik ága, a Benedek Elekkel, Benedek Marcellal és Benedek Istvánnal jellemezhető ág.

• Ösztön és bűnözés – 1943
• Az ösztönök világa – 1948, 1987
• Aranyketrec – 1957, 1962, 1964, 1968, 1974, 1978, 1983, 1993, 2001, 2007, angolul: 1965, németül: 1968, 1990, szlovákul 1972
• Beszélgetés ideges emberekről – 1963, 1966, lásd még: Ideges emberek
• Ideges emberek – 1981

• Csavargás az Alpokban – 1958, 1963, 1982, 1996

• Orvosi lexikon. 1. (Orvostörténeti szócikkek) – 1967
• Orvosi lexikon. 2. (Orvostörténeti szócikkek) – 1969
• Orvosi lexikon. 3. (Orvostörténeti szócikkek) – 1972
• Orvosi lexikon. 4. (Orvostörténeti szócikkek) – 1973
• Semmelweis és kora – 1967, 1973
• Varázslás és orvoslás az azték, maya és inka birodalomban – 1976
• Mandragóra. 1–2. – 1979
• Semmelweis – 1980 Archiválva 2013. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Semmelweis’ Krankheit – 1983
• Ignaz Philipp Semmelweis – 1983
• Tibeti orvoslás és varázslás (Az eredetileg a Mandragóra c. mű részeként megjelent kötet második, bővített kiadása) – 1987
• Hügieia – 1990
• Semmelweis betegségéről és a semmelweisi tanok időszerűségéről (2015) http://real.mtak.hu/30826/ Archiválva 2020. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

• A darwinizmus kibontakozása – 1961
• Lamarck és kora – 1963, 1975
• A tudás útja – 1972, 1976, 1985, 1994, 2001, szlovákul: 1978, németül: 1982
• Hippokratésztől Darwinig – 1986
• Az értelem dicsérete – 1987

• Természettudomány a francia felvilágosodásban – 1965
• Párizsi szalonok – 1969, 1973, 1980, 2000, németül: 1974, szlovákul: 1977, csehül: 1977
• – mondta Krisztina. Párbeszéd az impresszionizmusról – 1976, 1981
• Rousseau – 1978
• A ledöntött oszlop. Gustave Courbet életregénye – 1983, németül: 1988

• Bolond világ – 1967, 1969
• Lélektől lélekig – 1970
• Pusztába kiáltott szó – 1974
• A gyógyítás gyógyítása – 1978
• Az író lelke – 1978
• Szirt a habok közt – 1984
• Hátrább az egerekkel – 1986
• Közérdekű magánügyeim – 1990
• Hetvenhét – 1992
• Hetvennyolc – 1993
• Hetvenkilenc – 1994
• Nyolcvan – 1995

• Benedek Marcell – 1977, 1985
• Rendületlenül. A hazaszeretet versei – 1989, 1992, 1993, 1998
• Ady Endre szerelmei és házassága – 1992, 2001

• Kisvárosi történet – 1961, 1970, 1979
• Ember és gyerek – 1965, 1970, 1979, lengyelül: 1977
• Három ing – 1966, 1970, 1979
• Csineva I-II. – 1968, 1975, 1987, németül: 1979
• Csineva III. – 1983, 1987
• A Ludmilla-akció – 1989

• Véderővita – 1993

• Rousseau: Vallomások. (Ford.: Benedek István, Benedek Marcell) – 1962, 2001
• Molnár Lajos: Kórház a város peremén. 50 éves a csepeli kórház. (Benedek István visszaemlékezésével) – 1974
• Gerhard Weber, Danuta Weber: Ő meg én. (Ford.: Benedek István) – 1963, 1966
• Semmelweis Ignác a gyermekágyi lázról. (A bevezetést írta és a bibliográfiai függeléket összeáll.: Benedek István, sajtó alá rend.: Gazda István) – 1987
• Szondi Lipót: Káin, a törvényszegő. Mózes, a törvényalkotó. (Ford.: Mérei Vera, a tájékoztatót írta: Benedek István) – 1987, 1997
• Benedek Marcell: Délsziget, avagy A magyar irodalom története. (Sajtó alá rend. és az utószót írta: Benedek István) – 1990
• Remarque: És azután. (Ford.: Benedek Marcell, az utószót írta: Benedek István) – 1990
• Életem könyve. Boncza Bertának, Ady Endre özvegyének visszaemlékezései. (Sajtó alá rend.: Benedek Istvánné Lukáts Júlia, az utószót írta: Benedek István, a jegyzeteket és lábjegyzeteket készítette: Vitályos László) – 1990, 2003
• Tibeti halottaskönyv. A halál utáni átmeneti állapotból hallás útján való megszabadulás yogája. (Ford. Hetényi Ernő, bev.: Benedek István) – 1991, 1992, 1993, 1995
• Benedek Elek: Édes anyaföldem! Egy nép s egy ember története. (Az utószót írta: Benedek István) – 1993
• Axel Munthe: San Michele regénye. (Ford. Benedek Marcell, a szöveget gond.: Benedek András és Benedek István) – 1990, 1993
• Tibeti tanítók titkos tanításai. (Ford. és a kiegészítéseket írta: Hetényi Ernő, az előszót írta: Benedek István) – 1994, 1995, 1996, 2000
• Hindu halottaskönyv (Ford. Hetényi Ernő, bev.: Benedek István) – 1985, 1994 ^[forrás?]

Benedek István családfája^[6]

Benedek István (Budapest, 1915. jan. 17. – Velence, 1996. jún. 9.) író, orvos	Apja: Benedek Marcell[7] (Budapest, 1885. szept. 22.– Budapest, 1969. máj. 30.) irodalomtörténész	Apai nagyapja: Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szept. 30.– Kisbacon, 1929. aug. 17.) író, lapszerkesztő	Apai nagyapai dédapja: kisbaconi Benedek János (1815–1902)
			Apai nagyapai dédanyja: Benedek Marcella (1822–1904)
		Apai nagyanyja: Fischer Mária (Szeged, 1862. nov. 2.[8]– Kisbacon, 1929. aug. 20.)	Apai nagyanyai dédapja: Fischer Mór
			Apai nagyanyai dédanyja: Poldesz Minna (1838–1892)
	Anyja: Győri Lujza (Budapest, 1885. aug. 27.[9]– Budapest, 1962. nov. 18.)[10]	Anyai nagyapja: Győri Gyula[11] (1877-ig Pollák) (Győr, 1846–?) államvasúti felügyelő	Anyai nagyapai dédapja: Pollák Hermann kereskedő
			Anyai nagyapai dédanyja: Schreiner Rozália
		Anyai nagyanyja: Schulhof Zsófia Sarolta (Pest, 1859. okt. 22.– Budapest, 1939. dec. 17.)[12]	Anyai nagyanyai dédapja: Schulhof Adolf kereskedő
			Anyai nagyanyai dédanyja: Schulhof Janka

• -di /Vekerdi László/: A szókimondó. = Magyar Nemzet, 1985. január 16.
• Lőcsei Gabriella: Toronyóra. = Magyar Nemzet, 1987. január 28.
• Moldoványi Ákos: Kertész legyen, ki boldogságra vágyik. Bp., 1986. Mezőgazdasági. 43–52. old.
• Élnek még szabadkőművesek. (Babucs Éva beszélget Benedek Istvánnal). = Mai Nap, 1989. április 16.
• Wutka Tamás: Benedek István. Bp., 1990. Magánkiadás. 138 old.
• Rendületlenül. (H. Z. beszélgetése Benedek Istvánnal). = Élet- és Irodalom, 1990. június 22.
• Elek Apó és az ősi Cimbora. (É. Szabó Márta beszélgetése Benedek Istvánnal). = Cimbora, 1990. szeptember
• Sükösd Mihály: Benedek István. = Mozgó Világ, 1996. 8. sz. 108–112. old.
• Szállási Árpád: Magyar írók orvosai és a magyar orvosírók. Sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba, 1998. Magyar Tudománytörténeti Intézet. 209-210. oldal.
• Szállási Árpád: Benedek István (1915–1996) = Orvostörténeti Közlemények 158–165 (1997–1998) 286–288. old.
• /B. I. egykori kolozsvári professzori kinevezéséről/. In: Lázok János – Vincze Gábor: Erdély magyar egyeteme 1944 – 1949. Marosvásárhely, 1998. 108., 117., 214. old.
• Hegedűs Géza: Benedek István. Mek.oszk.hu
• Karinthy Márton: Ördöggörcs (részlet)
• Ungvári Tamás: Semmelweis és a rendszerváltás. Nepszava.com (Amerikai Magyar Népszava)
• Perjámosi Sándor: Benedek Elek életművének feltárásához. Muvelodes.ro
• Genealógiai adatok. Radixforum.com

• Benedek István (1915-1996) író, orvos, orvostörténész önálló kötetként megjelent művei első kiadásainak, valamint a közreműködésével megjelent önálló művek jegyzéke (MEK)
• Benedek István orvostörténeti-tudománytörténeti írásainak bibliográfiája – Készült születése 100. évfordulója tiszteletére, kaleidoscopehistory.hu, archive.org