Balogh Ernő (geológus)

Ez a szócikk a geológus Balogh Ernőről szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh Ernő (egyértelműsítő lap).

Balogh Ernő
Született	Balogh Ernő 1882. július 24. Kisjenő
Elhunyt	1969. július 11. (86 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	geológus, tanár
Iskolái	Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1906)
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Balogh Ernő (Kisjenő, 1882. július 24. – Kolozsvár, 1969. július 11.) geológus, mineralógus, egyetemi tanár. Erdély karsztjainak és barlangjainak kutatója.

Főiskolai tanulmányait a kolozsvári tudományegyetem ásvány-földtani tanszékén végezte. 1906-tól Szádeczky-Kardoss Gyula mellett lett asszisztens. Részt vett az első világháborúban. 1919-től Gyergyószentmiklóson, majd a kolozsvári Marianumban lett természetrajztanár 1920-tól 1940-ig. 1940-től a kolozsvári tudományegyetem geológiai tanszékén volt professzor. Majd ugyanott, 1945-ben (a Bolyai Egyetemmé való átalakulásakor) az ásvány-kőzettani tanszék vezető tanára lett 1959-ig, nyugdíjazásáig. Attól kezdve mint profesor consultant tevékenykedett.

1936-tól 1946-ig ő töltötte be az Erdélyi Múzeum-Egyesület Ásvány- és Kőzettani Szakosztályának elnöki tisztét, ugyanebben az időben az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke is ő volt. Mintegy 200 ismeretterjesztő írása és 46 tudományos dolgozata jelent meg.

Elsősorban mineralógus volt. Munkássága első éveiben főleg ásvány-kőzettani problémákkal foglalkozott, az 1920-as évektől azonban a barlangkutatás vált tudományos tevékenységének középpontjává. Ő kezdte el Romániában a barlangok tudományos igényű ásvány-kőzettani vizsgálatát. A kalcitok vizsgálata volt egyik legfontosabb része ásványtani munkásságának. E téren jelentős a lublinittal foglalkozó tanulmánya, a „Protokalcit, egy új ásvány”. Sok erdélyi barlang feldolgozása fűződik a nevéhez. Szpeleológiai kutatásait a Bihar-hegységben található Mézgedi-cseppkőbarlang és a bánsági Komárniki-barlang tanulmányozásával kezdte. Feltérképezte és monográfiában ismertette mindkét barlangot. Vizsgálta a Szarvas-barlangot is. A barlangkutatáson belül földtannal, ásvány-kőzettannal, őslénytannal, régészettel, állattannal, térképezéssel és a barlangok népszerűsítésével foglalkozott. A barlangok művészi értékű fényképezéséhez is értett.

A geológia egyéb részterületei is érdekelték. Geológiai tankönyveket írt középiskolásoknak. Több mint 250 tudományos és ismeretterjesztő írása volt. Ismeretterjesztő előadásainak a száma több mint 100.

A Magyarhoni Földtani Társulat díszoklevéllel tüntette ki, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagjául választotta.

• A Dragán-völgy Kecskés- és Bulzur-patak közötti részének geológiai viszonyai. (1906)
• A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitumenes meszek és azok ásványai. (Múzeumi Füzetek, Kv. 1911.)
• Kvarc Erdély felsőmediterrán korú gipszeiben. (Kolozsvár, 1926, Erdélyi Tudományos Füzetek 6.)
• A Meziádi barlang térképe. (Nagyvárad, 1931.)
• A komárniki barlang. (Kolozsvár, 1934.)
• Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula. (Kolozsvár, 1936.)
• Geológiai erőmegnyilvánulások és klímaváltozások nyomai a barlangokban.
• Cseppkő világ. (Bukarest, 1969.)

• Csiky Gábor: Balogh Ernő professzor emlékezete. Karszt- és Barlangkutatás, 7. évfolyam. 1972. 9–14. old.
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. 32. o. ISBN 963-243-344-0
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. 30–31. old. ISBN 963 9353 39 6
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  

• Tankönyvkiadás Romániában