Baumberg Gabriella

	Baumberg Gabriella
Született	1766. március 24.; Bécs
Elhunyt	1839. július 24. (73 évesen); Linz
Állampolgársága	osztrák
Házastársa	Batsányi János
Foglalkozása	költő
	A Wikimédia Commons tartalmaz Baumberg Gabriella témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Emléktábla a linzi lakásukon (Landstraße 28)

Baumberg Gabriella, férje után: Batsányi Jánosné Baumberg Gabriella (Bécs, 1766. március 24. – Linz, 1839. július 24.) osztrák költőnő, Batsányi János felesége.

Életpálya

Fiatalkora

Átlagos bécsi nemesi családba született, de személyisége és megjelenése egyáltalán nem volt átlagosnak mondható. Édesapja császári hivatalnok volt. Kortárs vélemények szerint,^[1] már fiatalon is átlagon felüli, kivételes szépség volt. Gyermekkorában táncolt, de később a zene és az olvasás felé orientálódott. Tehetségesnek bizonyult a versírás terén, első művei a Musen-Almanachban jelentek meg 1785-ben.

Baumberg Gabriella és Batsányi János szerelme

1799-ben találkozott egymással Gabriella és Batsányi János, aki a bécsi bankhivatalnál dolgozott és szegényes körülmények között élt. Batsányi rendszeresen járt a Baumberg-házhoz. Mivel ő is költő volt, hamar megtalálták a közös nevezőt. Gabriella édesapja, Baumberg Flórián kedvelte Batsányit, de édesanyja más férfit szeretett volna vejéül. Erről az ismeretlen férfiról nem sok információnk van, csupán annyi, hogy „S”-betűvel kezdődött a neve, és jómódú családból származott.

Szülei elhalálozása és az örökség

Gabriella számára az 1801-es év nem volt túlságosan szerencsés, ugyanis április 13-án meghalt édesapja, aki halála előtt Batsányinak ajándékozta a legértékesebb ruháját, ezzel a gesztussal áldását adta a szerelmükre. Néhány hónap múlva, augusztus 8-án édesanyja is meghalt, és Gabriella egyedül maradt a mindössze 826 forintnyi örökségével. Szüleinek elvesztése után jóval kevesebbet találkozott Batsányival, inkább levelezés útján tartották a kapcsolatot.

Házassága

Miután Batsányit előléptették, biztos anyagi hátteret tudott teremteni Gabriella számára, megkérte a kezét. 1805. június 10-én keltek egybe, Gabriella 39 éves, Batsányi pedig 42 éves volt. Házasságuk gyermektelen volt. 1805-ben rendezték sajtó alá és adták ki Gabriella verseit. Ebben az időszakban kortársai sokra becsülték, Bécs Szapphójának nevezték. Néhány költeményét Wolfgang Amadeus Mozart és Franz Schubert is megzenésítette. Haláláig szerető és önfeláldozó felesége maradt férjének, követte őt Párizsba és Linzbe, sőt Gabriella közbenjárása volt szükséges ahhoz, hogy férje kiszabadulhatott a brünni (ma Brno) fogságból. 1809-ben a franciák megszállták Bécset és Batsányit elvitték magukkal Párizsba.^[2] Gabriella 1811-ben ment férje után, és 1814-ben tért vissza Bécsbe. Párizsban szerény körülmények között éltek. Hazatérése után, barátai elfordultak tőle. Folyamatosan írt, de áttörést nem tudott elérni. Új munka után nézett, Karasova grófnő lányát tanította, s ezzel némi anyagi biztonságot teremtett magának. 1816-ban Gabriella elutazott Bécsből, és találkozott férjével. Néhány hónapot Badenben töltöttek el, a fürdő miatt, ugyanis mindketten betegeskedtek.

Élete utolsó szakasza

Miután a fürdő némileg helyrehozta egészségüket, Linzbe költöztek, amelyet férje kényszerlakhelyének jelöltek ki. Férjét állandóan figyelték, és rendszeresen jelentkeznie kellett a linzi rendőrfőnöknél. Idővel sikerült megszokniuk az ottani életet, és barátokat szereztek. A békés linzi évek alatt, Gabriella úgy döntött, hogy munkásságát egyetlen nagy műben foglalja össze. Mielőtt elkészült volna ezzel a kötettel, 1839-ben meghalt. Számos betegség gyötörte, többek között ízületi gyulladás, köszvény és epegyulladás.

Művei

Leginkább szerelmes verseiről volt híres, ezen kívül, késői korszakában, vallásos jellegű verseket is írt. A férjével folytatott levelezéseiből megtudhatjuk, hogy voltak drámapróbálkozásai is, ilyen volt: Az emigránsok, Március 24-ike, Elválás és Viszontlátás. A címekből kiderül, hogy a saját élettörténetét írta meg ezekben a művekben.

Versei német nyelven

Abendständchen. An Lina^{[halott link]}
Als Louise die Briefe ihres ungetreuen Liebhabers verbr...^{[halott link]}
An Adolph auf unsere Trennung^{[halott link]}
An den Mond^{[halott link]}
An einen Freund vor seiner Abreise^{[halott link]}
An einen Unbekannten^{[halott link]}
Auf den Fächer einer Freundin^{[halott link]}
Bey Zurückstellung eines weissen Tuchs^{[halott link]}
Das fruchtlose Beyspiel^{[halott link]}
Das liebende Mädchen^{[halott link]}
Der Frühlingsmorgen^{[halott link]}
Der Morgenkuss nach einem Ball^{[halott link]}
Der Schmetterling auf einem Vergißmeinnichtchen^{[halott link]}
Die Braut am Grabe des Geliebten^{[halott link]}
Die sechste Stunde des Abends^{[halott link]}
Die Zeit
Eine Bemerkung^{[halott link]}
Eine Phantasie^{[halott link]}
Empfindungen auf der Redoute^{[halott link]}
Empfindungen in einer Gesellschaft^{[halott link]}
Fragen an mein Schicksal^{[halott link]}
Glückwunsch an einen Freund^{[halott link]}
Ihr Bild^{[halott link]}
Kennzeichen wahrer Liebe^{[halott link]}
Schwur und Glaube^{[halott link]}
Wir werden uns nicht wiedersehn^{[halott link]}
Trennungslied^{[halott link]}

Versei magyar nyelven

Gabriella verseit magyar nyelven Németh István Péter átköltésében olvashatjuk.

Magyarul

Batsányiné Baumberg Gabriella versei; ford., utószó Németh István Péter; átdolg. Wolfgang Mahler; Batsányi János Emlékbizottság–Tapolcai, Tapolca, 1992

Jegyzetek

↑ BERDE Mária, Bacsányiné Baumberg Gabriella, Erdélyi Múzeum (Első közlemény), 1912/1, 3–54.[1]
↑ Batsányit gyanúba fogták, hogy ő fordította le Napóleon magyarokhoz intézett kiáltványát

Irodalom

Magyar Nagylexikon, Kiad. ÉLESZTŐS László, III, Bp., Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999
Berde Mária, Bacsányiné Baumberg Gabriella, Erdélyi Múzeum (Első közlemény), 1912/1, 3–54.
Berde Mária, Bacsányiné Baumberg Gabriella, Erdélyi Múzeum (Második közlemény), 1912/2, 105–126.
Berde Mária, Bacsányiné Baumberg Gabriella, Erdélyi Múzeum (Harmadik, befejező közlemény), 1912/3, 201–220.
http://mek.niif.hu/05700/05729/html/index.htm
http://www.netlexikon.hu/cimszo/baumberg+gabriella,+bats%E1nyi+j%E1nosn%E9^{[halott link]}
http://www.nemethistvanpeter.hu/vers/baumbart.htm Archiválva 2010. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
https://web.archive.org/web/20090808100558/http://www.nemethistvanpeter.hu/vers/tokajer.htm

További információ

A Wikimédia Commons tartalmaz Baumberg Gabriella témájú médiaállományokat.

BERDE Julianna Mária, Batsányiné B. G. élete és költészete, Kolozsvár, 1912
HORVÁTH Balázs, Bacsányiné, Kassa, 1908
KUNSZERY Gyula, Batsányi Jánosné B. G., Látóhatár, 1966/7, 8.
NEMES Éva Margit, Batsányi Párizsban: Találkozás Gabriellával, Bp., 1942
VAJDA Ilona, Batsányi János és Baumberg Gabriella Minerva-könyvtár (127). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., 1938
Németh István Péter: Fogoly és filoméla. Tűnődések Batsányi János és Baumberg Gabriella költészetéről; Tapolcai Városszépítő Egyesület, Tapolca, 2003 (Tapolcai füzetek)
Példa és útmutatás. Batsányi János és Baumberg Gabriella a költőutódok szemével. A Cserhát Művész Kör irodalmi és művészeti antológiája; szerk. Bornemisza Attila; Uránusz, Bp., 2004

[1] BERDE Mária, Bacsányiné Baumberg Gabriella, Erdélyi Múzeum (Első közlemény), 1912/1, 3–54.[1]

[2] Batsányit gyanúba fogták, hogy ő fordította le Napóleon magyarokhoz intézett kiáltványát

[1]

[2]

Baumberg Gabriella

Született	1766. március 24. Bécs
Elhunyt	1839. július 24. (73 évesen) Linz
Állampolgársága	osztrák
Házastársa	Batsányi János
Foglalkozása	költő
A Wikimédia Commons tartalmaz Baumberg Gabriella témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség