Bányai Elemér
Bányai Elemér | |
Vasárnapi Ujság 1915. 270. l. | |
Született | 1875. augusztus 21. Szamosújvár |
Elhunyt | 1915. április 2. (39 évesen) Oblazce |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | örmény, magyar |
Foglalkozása | újságíró, író |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Bányai Elemér témában. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bányai Elemér témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bányai Elemér (írói álneve: Zuboly[1]) (Szamosújvár, 1875. augusztus 21. – Oblazce, Uzsoki-hágó környéke, 1915. április 2.) örmény származású magyar újságíró, író.
Élete
[szerkesztés]1896–1900 között a kolozsvári egyetem magyar-francia szakos hallgatója volt. 1905-ig Kolozsvárott az Ujság, a Magyar Polgár és a Kolozsvári Lapok szerkesztője volt. 1904-ben Budapestre költözött, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában, 1910-től pedig a Magyar Nemzetnél dolgozott. A Martinovics szabadkőműves páholyba 1910-ben vették fel.[2] 1914-től a Magyarország belső munkatársa volt. A Vasárnapi Ujságba, a Pesti Naplóba, a Magyar Nemzetbe írt cikkeket. Jelentős irodalmi műve az Örmény anekdoták gyűjteménye.
Az első világháborúban önkéntesként bevonult, és az orosz fronton esett el.[3] Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.
Családja
[szerkesztés]Apai örmény családneve eredetileg Bajáczhi.[4] Anyai ágon az erdélyi nemesi örmény Hollósy család leszármazottja, édesanyja Hollósy (eredetileg: Korbuly) Terézia. Örmény katolikus család sarja, édesapja ifj. Bányai Tivadar városi alkapitány, édesanyja Balla Katalin tanítónő volt. Négy lánytestvére volt, akik közül csupán kettő érte meg a felnőttkort: Gratiana és Blanka. 1904-ben elvette Czech Júlia Lottit (1884–1907).[5]
Munkássága
[szerkesztés]Történelemfilozófiai pesszimizmusa ellenére a polgári radikalizmus jeles szószólója volt. Ady Endre talán legigazibb barátja volt. Ady Endre neki írta a Négy-öt magyar összehajol, halálhírére pedig a Szegény Zuboly emlékére és a Zuboly emléktáblájára című verseit.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Munkatársai írják: „saját bevallása szerint azért választotta a Zuboly nevet, mert mint Zuboly takács a »Szentivánéji álom«-ban, minden szerepre vállalkozik. Minden szerepre, de csak becsülettel: csak a munkáját adta bérbe, a tollát nem.” In: Vasárnapi Ujság 1915. 270. l.
- ↑ Berényi 2005
- ↑ Magyar-örmény hősök. ormenykatolikus.hu. [2014. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 25.)
- ↑ Bájáczhi család
- ↑ Kozák Péter: Bányai Elemér Archiválva 2015. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. Névpont. Hozzáférés ideje: 2016. november 6.
Művei
[szerkesztés]- Lisznyay Kálmán élete (1900)
- Örmény anekdoták I–III. (1902)
- A Pesti Hírlap harminc éve (1908)
- A Századok név- és tárgymutatója (1908)
- A Pesti Napló 1848–1908 (1908)
- Zuboly könyve (válogatott munkái, 1916)
Források
[szerkesztés]- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
- ↑ Berényi 2005: Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest: Argumentum. 2005.
- Kozák Péter: Az „életiratíró“ és emlékbeszédei, Bányai Elemér és Prohászka Ottokár. Archiválva 2015. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Kozák Péter: Bányai Elemér pályaképe. Névpont.hu – 2013
További információk
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 107–108. o.
- Szongott Kristóf, A magyarhoni örmény családok genealógiája, Szamosújvár, 1898.
Nemzetközi katalógusok