Aranyos

Ez a szócikk a folyóról szól. Hasonló címmel lásd még: Aranyos (egyértelműsítő lap).

Aranyos
Az Aranyos Aranyosgerend és Hadrév között
Közigazgatás
Országok	Románia
Földrajzi adatok
Hossz	164 km
Vízgyűjtő terület	2970 km²
Forrás	Bihar-hegység
é. sz. 46° 22′ 20″, k. h. 23° 01′ 01″46.372222222222, 23.01694444444446.372222°N 23.016944°E
Torkolat	Maros (Marosludas mellett)
é. sz. 46° 25′ 49″, k. h. 23° 58′ 37″46.430277777778, 23.97694444444446.430278°N 23.976944°E
Elhelyezkedése
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Aranyos (románul: Arieș, latinul Aureus) folyó Romániában, Erdélyben.

Nevét aranytartalmú hordalékáról kapta.^[1] A folyó menti lakosság aranymosással foglalkozott.

A Bihar-hegységben ered két forráspatakból (Kis-Aranyos és Nagy-Aranyos) és a hegységből kilépve délnyugat-északkeleti irányú széles tektonikus völggyel a Gyalui-havasokat elválasztja az Erdélyi-érchegységtől.

Borrévnél festői mészkőszurdokkal töri át a hegységet, majd a Jára vizét felvéve lép ki az Erdélyi medencébe. Vajdaszegnél, Székelykocsárd fölött torkollik a Marosba.

Áthalad Fehér megye, Kolozs, Maros megyéken. Hosszúsága 130 km. A Maros legnagyobb mellékfolyója.

Nagyobb mellékvizei bal oldalon a Jára-patak, Hesdát-patak és a Túri-patak, jobb oldalon az Abrud.

A folyó legrégibb latin neve Crisola, később Auratus volt.

Nevét 1177-ben már említették az oklevelekben, mint az aradi káptalan földjét iuxta Aranyos néven.

1256-ban sóvámmal kapcsolatban, 1262-ben pedig az Aranyos melletti Szentmiklós neve volt említve az oklevelekben.

• Képek az Aranyosról a www.erdely-szep.hu honlapon

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyos témájú médiaállományokat.

• Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  
• Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei, Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből/