Volóci járás

Volóci járás
Volóci járás címere Volóci járás zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Rang	ukrajnai járás
Székhely	Volóc
Alapítás éve	1946
Megszűnés éve	2020
Népesség
Teljes népesség	23 934 fő (2019. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	544 km²
Elhelyezkedése
Volóci járás Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 46′ 42″, k. h. 23° 03′ 20″48.7783, 23.055748.778300°N 23.055700°EKoordináták: é. sz. 48° 46′ 42″, k. h. 23° 03′ 20″48.7783, 23.055748.778300°N 23.055700°E
Térkép
Volóci járás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Volóci járás témájú médiaállományokat.

A Volóci járás (ukránul: Воловецький район, magyar átírásban: Voloveckij rajon) egykori közigazgatási egység Ukrajna Kárpátontúli területén 1946–2020 között. Kárpátalja északnyugati részén helyezkedett el; délről az egykori Szolyvai, nyugatról a Perecsenyi és a Nagybereznai járásokkal, északról a Lvivi területtel volt határos. Székhelye Volóc volt.

1953-ban szervezték meg, elődjének tekinthető azonban az egykori Bereg vármegye Alsóvereckei járása.

A 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reform során megszüntették; területét beolvasztották a Munkácsi járásba.

A Volóci járás a népvándorlás során vált fontos tranzithellyé, mivel itt található a Vereckei-hágó, amelyen keresztül biztonságos átjutás lehetséges a Kárpátokon túlról a Kárpát-medence felé.

A honfoglaló magyarok egy nagy része is itt lépett az új haza földjére. Később innen indultak a különböző Árpád-házi királyok halicsi hadjáratai is. Az egyfajta keletre való nyitottságnak azonban negatív következménye is vannak, a térség amúgy is gyéren lakott falvai a rendszeres kijevi, halicsi és tatár támadások áldozatául esett.

Az első írásos említések Volócról a 15. század körül jelentek meg, amikor is a Perényi család birtokát képezte, majd a 17. században a munkácsi domíniumhoz, 1728-ban pedig Schönbornhoz került.

A Volóci járást jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, elődjének tekinthető azonban az egykori Bereg vármegye Alsóvereckei járása, melynek területe lényegében azonos volt a mai Volóci járáséval.

Az Alsóvereckei járás 1904-ben vált ki a Szolyvai járásból, a csehszlovák uralom alatt 1928-ig tovább működött, majd beolvadt a Szolyvai járásba. Területe 1939-től Kárpátalja egészével ismét Magyarországhoz került és 1941-ben lett újra önálló járás a Beregi közigazgatási kirendeltségen belül.

Kárpátalja Szovjetunióhoz csatolása után került a járási székhely Alsóvereckéről a vasúttal rendelkező Volócra, azóta a járás területe változatlan, de az 1960-as évek első felében, a szovjet közigazgatás teljes átszervezése (átmeneti felforgatása) alatt néhány évre ismét beolvadt a Szolyvai járásba.

A térség, habár nem tartozik a fejlett területek közé, kis túlzással kiváló infrastruktúrával rendelkezik. A legfontosabb vasút- és közútvonal, kőolaj- és villanyvezetékek mind itt lépnek át a Kárpátokon.

A járás lakói leginkább állattenyésztéssel és burgonyatermesztéssel foglalkoznak. Továbbá a járásban pár építő- és élelmiszeripari cég működik. Megjelenőben van még a gyógy- és hegyi turizmus is.

A volóci járásban elsősorban ukránok és ruszinok (98%) élnek. A környék ukrán lakossága alkotja a bojkók csoportját Kárpátalján. A második legnagyobb nemzetiség az oroszoké (1,3%).

A Volóci járás területén található 26 település 15 helyi tanácshoz tartozik, melyek közül kettő városi jellegű települési tanács, a többi községi tanács. A tanácsok főbb adatait az alábbi táblázat foglalja össze.

A Volóci járás területén 26 település található, közülük kettő városi jellegű település, a többi község. A települések főbb adatait az alábbi táblázat foglalja össze.

A járás területén 1944-ben még további hat község létezett a fent felsoroltakon kívül. Ezek az alábbiak voltak 1918-ban, illetve 1944-ben érvényes magyar nevükkel és mai hovatartozásukkal.

• A Volóci járás adatai az ukrán Legfelsőbb Tanács portálján^{[halott link]}
• Magyarország helységnévtára 1944.. Budapest: M. Kir. Közp. Statisztikai Hivatal (1944) 
• A Magyar Szent Korona országainak helységnévtára 1913.. Budapest: M. Kir. Közp. Statisztikai Hivatal (1914)