Alexandru Averescu

Alexandru Averescu
Született	1859. március 9. Babele, Orosz Birodalom
Meghalt	1938. október 3. (79 évesen) Bukarest, Román Királyság
Állampolgársága	román
Nemzetisége	román
Rendfokozata	marsall
Csatái	Első világháború
Kitüntetései	Vitéz Mihály-rend
Iskolái	Carol I National Defence University Second officers school in Bistrița
Civilben	politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandru Averescu témájú médiaállományokat.

Alexandru Averescu (Babele, 1859. március 9. – Bukarest, 1938. október 3.) román nemzetiségű katonatiszt az első világháború idején, később miniszterelnök.

Az Orosz Birodalom területén született, Besszarábiában. Katonai tanulmányait Torinóban végezte, majd 1895–1898 között Románia berlini követe volt. Később, Romániába visszatérve részt vett az 1907-es romániai parasztfelkelés leverésében. A második Balkán-háború idején, 1913-ban ő vezette a Szófia irányába indított román offenzívát. A balul sikerült erdélyi offenzíva idején nem vett részt a harcokban, csak szeptember 26-án állt a 2. román hadsereg élére, amikorra már a Központi Hatalmak seregei szinte teljesen kiszorították a románokat Erdélyből. Fokozatos visszavonulás után végül 1917-ben Ojtoznál, Mărăștinél és Mărășeștinél vezetésével a román hadsereg sikeresen megállította a központi hatalmak előrenyomulását, de ezzel már nem tudta megakadályozni az 1918-as bukaresti béke aláírását.

Később, három alkalommal is miniszterelnöki tisztet töltött be. Először 1918 január–márciusa között, majd 1920–1921 és végül 1926–1927 között. 1918-ban megalapította a Néppártot (Partidul Poporului), amelynek ő lett az első elnöke. 1930-ban Constantin Prezannal együtt érdemei elismeréseként megkapta a marsalli rendfokozatot. Élete vége felé visszavonult a politikai élettől, Bukarestben halt meg 1938-ban. A Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.

• Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: Mică Enciclopedie de istorie a României, Státus Kiadó, Csíkszereda, 2005