Antananarivo

Antananarivo
Antananarivo címere Antananarivo zászlaja
Közigazgatás
Ország	Madagaszkár
Alapítás éve	1625
Testvérvárosok	Lista Jereván (1981–) Vorkuta Szucsou Fontenay-aux-Roses Montréal Vencsou (2021–)
Népesség
Teljes népesség	1 275 207 fő (2018)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1276 m
Terület	88 km²
Időzóna	Kelet-afrikai idő (UTC+3)
Elhelyezkedése
d. sz. 18° 54′ 36″, k. h. 47° 31′ 30″-18.91, 47.52518.910000°S 47.525000°EKoordináták: d. sz. 18° 54′ 36″, k. h. 47° 31′ 30″-18.91, 47.52518.910000°S 47.525000°E
Antananarivo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Antananarivo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Antananarivo (régebben Tananarive) Madagaszkár fővárosa, az azonos nevű megyében található. A hely nevének jelentése malagaszi nyelven: „Ezer ember városa” (arivo – „ezer”).

A város a sziget közepén, a Központi-plató északi részén található, egy lényegében elérhetetlen kősziklás csúcson 1250–1450 m magasságban. Nyugat és dél felől az Ikopa folyó széles lapálya övezi, északi és keleti irányból sziklás dombok keretezik. Az ország legnagyobb városa, egyben adminisztratív, kommunikációs és gazdasági centruma.

A nagy tengerszint feletti magasság a város trópusi szavanna éghajlatát kellemessé, szélsőségektől mentessé teszi. Az évi középhőmérséklet 17,2 °C, a február a legmelegebb (19,9 °C), a leghűvösebb a július (13,3 °C). A csapadék nagyobb hányada november és április között hullik, az évi átlagos mennyiség 1360 mm és még a száraz évszakban is jut eső minden hónapra.

A várost 1625-ben alapították, és a Merina királyok királyságuk, Imerina központjává tették. A merinák hódító háborúi révén jelentősége fokozatosan növekedett és 1797-ben (vagy 1794-ben^[2]) lett az ország fővárosa. Az uralkodók közül kiemelkedik I. Radama. A franciák 1895-ben foglalták el a várost, és tették Madagaszkáron a gyarmati közigazgatás központjává és főkormányzói székhelyévé. Az ország 1960-ban kivívott függetlensége óta a város fejlődése felgyorsult, népessége rohamosan növekedett. Lakóinak többségét a malájokhoz közel álló merina etnikum teszi ki. Függetlenségének újbóli kivívásakor a városra a Tananarive elnevezést is használták rövidebb ideig.

A városban és környékén főleg élelmiszereket, cigarettát és textilt állítanak elő. Jelentős a hagyományos rizshántolás, a hús-, a tej- és a konzervipar, a bőr- és cipőipar szerepe. Újabb keletű az autó-összeszerelés és a vegyészet. Az ország ipari termelésének több mint egynegyedét a főváros üzemei szolgáltatják. A keresők kétharmada a szolgáltatásban dolgozik.

A városban található a Madagaszkári Egyetem, a Nemzeti Közigazgatási Főiskola, a Malgas Akadémia, a Tanárképző Főiskola és a Rural d'Ambatobe kollégium. Antananarivo számos könyvtára és múzeuma révén az ország szellemi életének központja.

A fővárosban öt országos főútvonal találkozik, amelyeken keresztül valamennyi nagyobb településsel összeköttetést teremthet. A két repülőtere közül a városközponthoz közelebb fekvő, óriásgépek fogadására is alkalmas korszerű Ivato elsősorban a nemzetközi forgalomban tölt be vezető szerepet. A város hegyes-völgyes domborzata nagyon megnehezíti a tömegközlekedést, amelyet autóbuszokkal bonyolítanak le. A sok keskeny utca forgalma többnyire egyirányú.

• a Rova (királynői palotaegyüttes), melynek építését 1650 körül, Andrianjaka merina király kezdte;
• a Manjakamiadana (a tulajdonképpeni királynői palota);
• a Manampisoa-palota;
• a merina királyok mauzóleumai.

• A világ fővárosai. Kossuth Könyvkiadó 1986. ISBN 963-09-2873-6
• ↑ Balázs: Balázs Dénes: Bozóttaxival Madagaszkáron: Az Indiai-óceán gyöngye geográfus szemmel. Budapest: Gondolat. 1983. = Világjárók, 154. ISBN 963 281 272 7