Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Convair CV–240

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
CV–240
Egy felújított CV-240 a Western Air Lines színében a kaliforniai chino Planes of Fame múzeumban
Egy felújított CV-240 a Western Air Lines színében a kaliforniai chino Planes of Fame múzeumban

Funkcióutasszállító repülőgép
GyártóConvair,
Canadair
Sorozatgyártás1947–1954[1]
Gyártási darabszám1181[1]
Fő üzemeltetőkAmerican Airlines[1]

TípusváltozatokConvair C-131 Samaritan
Canadair CC-109 Cosmopolitan[1]
Első felszállás1947. március 16.[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Convair CV–240 témájú médiaállományokat.

A Convair CV–240 egy amerikai légcsavaros utasszállító repülőgép volt, amit a Convair gyártott 1947–1954 között. Kezdetben a DC–3 lehetséges utódjaként szánták, annak modernebb változataként. A gépnek hosszú fejlesztési ciklusa volt, ez alatt számos polgári és katonai változatot készítettek. Bár az elöregedés miatt csökkent a használt "Convairlinerek" száma, de a különböző változatait továbbra is használják a 21. században.[1]

Tervezés és fejlesztés

[szerkesztés]

Az American Airlines igényei szerint elkezdték kifejleszteni a Douglas DC-3-as repülőgépnek szánt utódját. A Convair eredeti repülőgépe a túlnyomásos törzsű Model 110, egy kétmotoros kis szárnyú, monoplán, 30 ülésű, teljesen fémből készült konstrukció. A repülőgépet Pratt & Whitney R–2800 Double Wasp csillagmotor hajtotta, amelyet tricikli elrendezésű futóművel láttak el, valamint rendelkezett egy hátsó ajtóval is, ami segítette az utasok beszállását.[2] Az NX90653 lajstromjelű prototípus 110-es modell 1946. július 8-án tette meg első útját.[2]

A Swiss Air Lines 1949-ben épült Convair 240 repülőgépe az angliai Manchesterben 1950-ben

A légitársaságok követelményei érdekében a Convair módosította a túlnyomásos kabinnal ellátott gép tervét, így annak továbbfejlesztéséből megalkották a Model 240-es változatot. Ez hosszabb, de vékonyabb törzsű volt, mint az első túlnyomásos kabinú kétmotoros repülőgép, a Model 110. A gépet 40 utas befogadására tervezték, első repülésére 1947. március 16-án került sor.[3]

A Model 240 után a Model 340 gyártását kezdték meg, amely hosszabb törzzsel, néggyel több ülőhellyel, nagyobb szárnyfesztávolsággal és erősebb motorokkal volt ellátva a jobb teljesítmény érdekében. A Model 340 1951. október 5-én repült először, és a szolgálatot még az év novemberében megkezdte.[4] 1954-ben arra törekedtek, hogy konkurenciát állítsanak az olyan gázturbinával hajtott repülőgépeknek, mint a Vickers Viscount, így a Convair előállt a Model 440 Metropolitan típusú repülőgépével, amelyre korszerűbb burkolat, új hajtómű és a kabinban lévő jobb hangszigetelés volt jellemző.[5] A Super 240-ből kifejlesztett CV-340 és a CV-440 típusok után a következő gépek fejlesztéseit kezdték meg, ami hosszabb élettartamot adott a típusnak.[1]

Alkalmazása

[szerkesztés]

A repülőgép első, sorozatban gyártott változatát 1948. február 29-én adták át az American Airlines-nak. 75 darabot az American Airlines-nak szállítottak, további 50-et a Western Airlines, Continental Airlines, Pan American Airways, KLM, Swissair, Sabena és a Trans Australia Airlines légitársaságoknak.[6]

Két Convair 580-as a coloradói Aspen Airwaysnél a denveri Stapleton nemzetközi repülőtéren, 1986-ban

A CV-240 volt az első magán légijármű, amit az Egyesült Államok elnökválasztási kampányában használtak. 1960-ban John F. Kennedy CV-240-est használt elnökválasztási hadjárata során, ennek beceneve Caroline volt (lánya után nevezték el). A repülőgépet ma az amerikai Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múzeumban őrzik.

A TWA és az Eastern légitársaságokkal a Super 240-esek megrendeléséről folytatott sikertelen tárgyalásokat követően a Super 240-es gépek gyártását átmenetileg leállították. Válaszként a Convair újratervezte a Super 240-est és megalkották a CV-340-est. Az United Airlines 55 ilyen gépet rendelt meg, további rendelések érkeztek még a Braniff, Continental, Delta, Northeast és a National légitársaságoktól. Egyéb megrendelések külföldről is érkeztek, a CV-340 igen népszerűnek számított Dél-Amerikában. CV-340 irigylésre méltó hírnevet, megbízhatóságot és a jövedelmezőséget szerzett, ezt a tovább fejlesztett CV-440 Metropolitan követte, amely a „Convairliners” típus dugattyús motorral működtetett végső változata volt.[1]

Típusváltozatok

[szerkesztés]

Adatok az General Dynamics Aircraft and their Predecessors honlapról[1]

Polgári változatok

[szerkesztés]
A KLM Convair 340-ese leszállás közben a Manchester (korábban Ringway) repülőtéren, 1954-ben
A Lufthansa Convair 440 Metropolitan gépe a Koppenhágai Kastrup repülőtéren, 1968-ban
Az új-zélandi Pionair légitársaság által üzemeltetett Convair 580-as. Egy példa a CV-340 átalakított változatára
A Kitty Hawk Aircargo Convair 640F teherszállító repülőgépe Rolls-Royce Dart légcsavaros gázturbinával
Convair Model 110

Az első változat, amely prototípus volt, 30 üléses, 27,13 m fesztávolságú, 21,64 m hosszú, melyet két Pratt & Whitney R–2800-SC13G dugattyús motor hajtott. Egy épült belőle.[2]

Convair Model 240

A kezdetben sorozatban gyártott változat. Két Pratt & Whitney R–2800 dugattyús motorral repült.

Convair CV–240-21 Turboliner

A légcsavaros változat átalakított Allison T38 hajtóművel felszerelt típusa. Ez volt az első turbólégcsavaros repülőgép, amellyel repültek az Egyesült Államokban (1950. december 29.).

Convair CV-300

A Convair CV–240 átalakított változata, két R–2800 CB-17 dugattyús motorral és hajtóműgondolával szerelték fel, amit a továbbfejlesztett CV-340-nél is alkalmaztak.[7] A CV-300 egy balesetében a Lynyrd Skynyrd rockegyüttes három tagja életet vesztette.[8]

Convair CV-340

Az United Airlines és más üzemeltetők (beleértve a KLM-et), igényei szerint kialakított változat, alapvetően a CV-240 meghosszabbított, néggyel több férőhelyes változata. A szárnyfesztávolságot is megnövelték, hogy a nagy magasságokban jobb teljesítmény érjen el. Az United Airlinesnél a DC-3-okat a CV-340-es váltotta fel. A légitársaság 52 darab 340-est üzemeltetett 16 évig, halálos kimenetelű baleset nélkül. A KLM 1953 tavaszától 1963 közepéig üzemeltette. Sok CV-340-es repülőgép a CV-440 szabványa szerint volt átalakítva.[9]

Convair CV-440 Metropolitan

A CV-340 továbbfejlesztett, hangszigetelt és időjárás-radarral felszerelt változata. Legnagyobb felszálló tömege 22 544 kg. Az utaskapacitása 44-52 közötti, ez megkönnyítette a kézipoggyászok cseréjét a két üléssor között, valamint több utasablakkal rendelkezett. Ezt a változatot főként a Lufthansa és a Scandinavian Airlines System használta.[9]

Convair CV-540

Egy CV-340-ből átalakított repülőgép, amely két Napier Eland turbólégcsavaros hajtóművel repült, amit dugattyús motorok helyett használtak. Hat repülőgépet a Napier az Allegheny Airlinesnek szánt hajtóművekkel szereltek fel.[10]

Convair CV-580

A Convair CV-340 és CV-440 típusokból kifejlesztett két Allison 501 D13D/H turbólégcsavaros, a dugattyús motorok helyett használt változata. Módosított függőleges és vízszintes vezérsíkkal. Ezt a típust a Pacific Airmotive nevében az Allison Motor Company alakította ki.[10]

Convair CV-600

Egy Convair 240 Rolls-Royce Dart turbólégcsavaros, a dugattyús motorok helyett használt változata. A CV-600-as átalakítását a Convair végezte el.[10] A CV-600 először a Central Airlinesnél repült 1965. november 30-án. Az Air Metro Airwaysnél 40 ilyen repülőgép üzemelt. 2006 augusztusában egy Convair CV-600-as repülőgép tovább is szolgált az Rhoades Aviation társaságnál.[11]

Convair CV-640

A Convair CV-340 és CV-440 Rolls-Royce Dart turbólégcsavaros hajtóműves, a dugattyús motorok helyett használt változata. Az átalakítást a Convair végezte el.[10] 2006 augusztusáig összesen kilenc Convair CV-640 repülőgép maradt a légitársaság szolgálatában, három a Rhoades Aviation és hat a C & M Airways légitársaságoknál.[11]

Convair CV5800

A C-131 Samaritan típusból kifejlesztett változat, ami a kanadai Kelowna Flightcraft Ltd tulajdona. A CV5800 egy C-131 Samaritan 4,2 méterrel meghosszabbított törzsű típus, az eredeti vezérsíkok helyett a továbbfejlesztett CV-580-ét használták. További változások a EFIS és Allison 501-D22 az eredeti R-2800 hajtóművek helyett.

Katonai változatok

[szerkesztés]
Convair C-131 Samaritan

A CV-240/340/440 sorozatból kialakított típus, feladata volt az Egyesült Államok légierejében az egészségügyi evakuálásban való szolgálás és a VIP-ek szállítása.

Convair T-29 trainer

A C-131 gyakorló modellje, feladata volt a navigátorok és a rádiós személyzet oktatása.

Convair R4Y Samaritan

Az Egyesült Államok Haditengerészete használta Samaritan megnevezéssel.

Canadair CC-109 Cosmopolitan

A CV-440 átalakított változata, amely a Napier Eland légcsavaros hajtóművet használta dugattyús motorok helyett. Az átalakítást Kanadában a Canadair végezte el. A kanadai légierő által üzemeltetett repülőgépek CC-109 Cosmopolitan néven voltak ismertek.

Canadair CL-66

A CC-109 Eland hajtóművel hajtott változata.

Üzemeltetők

[szerkesztés]

Civil üzemeltetők

[szerkesztés]
KLM Convair CV-240
Az IFL Group által működtetett Convair 580 teherszállítógép
A Nolinor Convair 580-asa leszállás közben a Vancouver nemzetközi repülőtéren
Az Air Chathams Convair 580-asa a chatham-szigeteki Tuuta repülőtéren
Két CV-580 a North Central légitársaságnál a chicagói repülőtéren 1973-ban

Katonai üzemeltetők

[szerkesztés]
 Ausztrália
 Bolívia
 Kanada
 Kolumbia
CV-580
 Németország
 Olaszország
 Paraguay
 Srí Lanka

Egyéb üzemeltetők

[szerkesztés]
 Amerikai Egyesült Államok
  • Federal Aviation Administration[12]
  • Airborne Resources, (C-131B lajstromjele: N131CR[13])
  • Environmental Research Institute of Michigan, amely később General Dynamics Advanced Information Systems lett (CV-580-asokat üzemeltetett N51211[14] és N51255[15] lajstromjelekkel)
  • Honeywell International, Everett Washington (CV-580 lajstromjele: N580AS)[16])
  • National Research Council (Kanada) (Kanada) (CV-580 lajstromjele: C-FNRC[17])
  • Raytheon, Tucson Arizona (CV-580 lajstromjele: N580HH[18])
  • University of Washington, (CV-580 lajstromjele: N3UW)[19])

Műszaki adatok

[szerkesztés]

Adatok a from General Dynamics Aircraft and their Predecessors honlapról[20]

Általános jellemzők

[szerkesztés]
  • Személyzet: 2 vagy 3
  • Kapacitás: 40 utas
  • Hossz: 22,76
  • Fesztáv: 27,97 m
  • Magasság: 8,20 m
  • Szárnyfelület: 75,9 m²
  • Üres tömeg: 11 542 kg
  • Bruttó tömeg: 18 370 kg
  • Üzemanyag kapacitás: 3785 liter
  • Hajtómű: 2 db Pratt & Whitney R–2800-CA3 Double Wasp / CA15 / CA18 / CB3 vagy CB16 18 hengeres léghűtéses csillagmotor, összesen 1800 kW tolóerővel
  • Légcsavar: három lapátos Hamilton standard vagy Curtiss propellerekkel

Teljesítmény

[szerkesztés]
  • Legnagyobb sebesség: 507 km/h
  • Utazósebesség: 450 km/h
  • Hatótávolság: 1931 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 4877 m
  • Emelkedési sebesség: 7,7 méter/másodperc

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i Wegg, John. General Dynamics Aircraft and their Predecessors, 1st, London: Putnam & Company Ltd., 187 - 199. o. (1990. november 9.). ISBN 0-87021-233-8 
  2. a b c Wegg 1990, p. 183.
  3. Wegg 1990, p. 188.
  4. Wegg 1990, pp. 188–189.
  5. Wegg 1990, p. 192.
  6. Gradidge 1997, pp. 10–11.
  7. "Convair-Liner History" The American Museum of Aviation. Hozzáférés ideje:: October 21, 2011.
  8. "ASN Aircraft accident: Convair CV-300 N55VM Gillsburg, MS." Aviation Safety Network. Hozzáférés ideje:: October 21, 2011.'
  9. a b Gradidge 1997, p. 13
  10. a b c d Frawley 1997, p. 86.
  11. a b Flight International, October 3–9, 2006.
  12. "N39 (FAA Convair 580) KBFI 3/8." Archiválva 2010. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben NYCAviation.com. Hozzáférés ideje:: September 1, 2010.
  13. Smithson, Peter. "Convair C-131B (340-70) aircraft." airliners.net, October 26, 2010. Hozzáférés ideje:: June 7, 2011.
  14. Groenendijk, Bob. "Convair 580." airliners.net, 1981. Hozzáférés ideje:: June 7, 2011.
  15. Kempf, Steve. "Convair 580." airliners.net, December 2, 2004. Hozzáférés ideje:: June 7, 2011.
  16. Lednicer, David. "Convair 580." airliners.net, June 29, 2009 Hozzáférés ideje:: June 7, 2011.
  17. Derden, Jonathan. "Convair 580." airliners.net, April 19, 2008. Hozzáférés ideje:: June 7, 2011.
  18. Lockett, Brian. "Convair 580." airliners.net, February 25, 2008. Hozzáférés ideje:: June 7, 2011.
  19. Rodriguez, Javier. "Convair 580." airliners.net, 1999. Hozzáférés ideje:: June 7, 2011.
  20. Wegg 1990, pp. 188, 199

Külső hivatkozások

[szerkesztés]