Szalihorszk
| Szalihorszk | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Fehéroroszország | ||
| Alapítás éve | 1958 | ||
| Irányítószám | 223710 | ||
| Körzethívószám | 174 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 97 818 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság |
| ||
| Terület | 15 km² | ||
| Időzóna | UTC+03:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 52° 47′ 03″, k. h. 27° 32′ 33″52.784160°N 27.542500°EKoordináták: é. sz. 52° 47′ 03″, k. h. 27° 32′ 33″52.784160°N 27.542500°E | |||
| Szalihorszk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szalihorszk témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Szalihorszk (Салігорск, oroszul Солигорск – Szoligorszk) járási jogú város Fehéroroszország Minszki területének déli részén, a Szalihorszki járás székhelye. A terület 2. legnépesebb városa, 2005. január 1-jén 101 ezer lakosa volt, közigazgatási területe 9,2 km². A Szlucs-folyón felduzzasztott Szalihorszki-víztározó partján fekszik, Minszktől 130 km-re délre. Az ország kálisóiparának központja, egyike az ún. szocialista városoknak. Vasúti szárnyvonal köti össze (1962 óta) Szluckkal, a P23-as főút Minszkkel és Mikasevicsivel teremt összeköttetést.
A közeli Sztarobinnál 1941-ben tárták fel az akkori Szovjetunió 2. legjelentősebb kálisótelepét, melynek kitermelése 1949-ben kezdődött meg. A település (akkori nevén Novo-Sztarobinszk) alapkövét 1958. augusztus 10-én rakták le, 1959. augusztus 8-án Szoligorszk néven városi jellegű településsé nyilvánították. Az újonnan alapított város gyors növekedésnek indult, 1963-ban kezdődött meg a mélyműveléses bányászat és ekkor kezdte meg termelését a Belaruszkalij kombinát, mely ma is az ország egyik legnagyobb vállalata. Ugyanebben az évben nyerte el a városi rangot. 1965. január 8-án az akkor 22 ezer lakosú települést járási székhellyé nyilvánították (a korábbi Sztarobini járást átkeresztelték Szoligorszki járássá). 1979-ben 65,1 ezer lakosa volt. Tejfeldolgozó és konfekcióipara is van. Két templomát (Szt. Ferenc és Pokrovszkij-templom) az 1990-es években emelték.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Численность населения на 1 января 2024 г. и среднегодовая численность населения за 2023 год по Республике Беларусь в разрезе областей, районов, городов, поселков городского типа. National Statistical Committee of the Republic of Belarus, 2024. március 28.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Soligorsk
- Hivatalos honlap (oroszul) Archiválva 2019. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Belaruszkalij honlapja
- eSoligorsk.net
- Fényképek
