Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Juz Aleskovszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2019. február 27., 23:10-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Dalai)

Juz Aleskovszkij (Joszif Jefimovics Aleskovszkij, Krasznojarszk, 1929. szeptember 21.–) orosz író, költő, dalszerző és énekes, 1979-ben az USÁ-ba emigrált.

Életpályája

Kötetei


Dalai

Leghíresebb szerzeménye a Továriscs Sztálin (Товарищ Сталин, hivatalos címén Песня о Сталине, ), azaz Sztálin elvtárs (Dal Sztálinról), az 1960-as években valóságos ifjúsági himnusszá vált, folklorizálódott, szövegében kisebb-nagyobb változatokkal terjedt a Szovjetunióban. Az egész ország megismerte, miközben hivatalosan nem adták közre ("csak az nem ismerte, aki nem akarta").


Bratka László fordításában:[1]

Dal Sztálinról

Sztálin elvtárs, ön tudósok gyöngye –

a nyelvészetben is mire vitte, ím.

Én meg – munkatáborba söpörve,

és ordas farkasok az elvtársaim.

Elhurcoltak, de miért, mivégre? Csak az éltet, hogy az igazság tündököl. Elhurcoltak Turuhán-vidékre, a cár alatt itt szokott volt ülni ön.

Minden bűnt elvállaltunk, sok marha, és idehajtottak fegyverek alatt. Hittünk önben – csak ez sodort bajba, ezt mondja a történelmi tapasztalat.

Most aztán ülhetek táborba hajtva, ahol az őrök, akár a vérebek. Azért ülök – kétely kibe marna –, mert az osztályharc megint élesedett.

Hajtanak sárban, hajtanak fagyban, robotolni hajnaltól... másnap hajnalig. Az ordas fagy a csontomig marna, ha szikrából lángot ön nem álmodna itt.

Nehéz lehet önnek, mindennel törődve a világon, sivár éjszakai órákon át, a kremli dolgozószobában járkálva örök éberséggel színi a pipát.

Keresztünket hazugság lőcsölte ránk, viszont sírig cipeljük – a semmiért. Kivágott faként a priccsre dőlve, kit sem kerül az álom, mint a vezért.

Csak önt látjuk, ahogy pártaktivista köpenyben-sapkában a dísztribünre áll. Az ön módjára – tarra csupaszítva –, irtjuk az erdőt: sivár a láthatár.

Tegnap tettük két marxistánkat sírba vörös zászlóba burkolván testüket. Az egyik jobbra tért – vádlója írta –, a másik ügyét csak elcseszte a testület.

„Vizsgáltassék felül az ügye! – az utóbbi így végrendelkezett. – Sztálin tudja, Sztálin nem gügye!" – mondta és örökre elcsendesedett.

Ezer évig szálljon pipája füstje, Sztálin elvtárs, én forduljak fel itt, és sarló egyelje, kalapács üsse a Szovjetunió testvér-népeit!

Magyarul

  • A kenguru; ford., utószó M. Nagy Miklós, jegyz. Zappe László; Európa, Bp., 1992 (Modern könyvtár)

További információk

Jegyzetek