„Mihail Illarionovics Kutuzov” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a infobox egységesítése AWB |
a infobox egységesítése AWB |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Katona infobox |
{{Katona infobox |
||
| név = '''Mihail Illarionovics Kutuzov''' |
| név = '''Mihail Illarionovics Kutuzov''' |
||
| élt = [[1745]]–[[1813]] |
|||
| kép = Kutuzov1.jpg |
| kép = Kutuzov1.jpg |
||
| képaláírás = |
| képaláírás = |
||
| beceneve = |
| beceneve = |
||
| |
| születés helye = Szentpétervár |
||
| születés dátuma = [[1745]]. [[szeptember 16.]] |
|||
| |
| halál helye = Bunzlau |
||
| halál dátuma = [[1813]]. [[április 28.]] {{Életkor-holt|1745|09|16|1813|04|28}} |
|||
| nemzetisége = [[Fájl:Russian Empire 1914 17.svg|20px|border]][[Fájl:Coat of Arms of Russian Empire.svg|20px]] orosz |
| nemzetisége = [[Fájl:Russian Empire 1914 17.svg|20px|border]][[Fájl:Coat of Arms of Russian Empire.svg|20px]] orosz |
||
| fegyvernem = gyalogság, lovasság |
| fegyvernem = gyalogság, lovasság |
A lap 2014. január 10., 19:53-kori változata
Mihail Illarionovics Kutuzov | |
Született | 1745. szeptember 5.[1] Szentpétervár |
Meghalt | 1813. április 28. (67 évesen) Bunzlau |
Sírhely | Kazanyi-székesegyház |
Állampolgársága | orosz |
Nemzetisége | orosz |
Fegyvernem | gyalogság, lovasság |
Szolgálati ideje | 1759–1813 |
Rendfokozata | feldmarsall |
Csatái | 1787–1792 orosz-török háború Napóleoni háborúk Dürrenstein Austerlitz Borogyino Tarutyino |
Kitüntetései | Szent György Rend, Szmolenszk hercege |
Házastársa | Yekaterina Golenishcheva-Kutuzova (1778–)[2] |
Gyermekei |
|
Szülei | Anna Golenishcheva-Kutuzova Illarion Golenishchev-Kutuzov |
Iskolái | Strasbourgi Egyetem |
Mihail Illarionovics Kutuzov aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Illarionovics Kutuzov témájú médiaállományokat. |
Mihail Illarionovics Golenyiscsev-Kutuzov (oroszul: Михаил Илларионович Голенищев-Кутузов; Szentpétervár, 1745. szeptember 16. – Bunzlau, 1813. április 28.) a napóleoni háborúk leghíresebb orosz tábornoka.
Életrajza a napóleoni háborúkig
Illarion Matvejevevics Golenyiscsev-Kutuzov (1717–1784) tábornok és szenátor egyetlen fiaként katonacsaládba született. Kutuzov 1759 júliusában a családi hagyományoknak megfelelően a nemesi tüzér és katonamérnöki iskolába került, majd tanulmányai végeztével (1761. február) egy rövid ideig matematika tanárként vállalt munkát.Tizenhat éves korában lépett a hadseregbe, öt év múlva zászlós lett. A lengyelek ellen vezetett hadjáratokban (1764–1769) vett részt, majd 1770-től kezdve a törökök ellen harcolt. Ekkor, a Krímben veszélyesen megsebesült fején s egyik szemét elvesztette. Ezután külföldre utazott és hosszabb ideig távol volt hazájától.1778-ban vette el feleségül Jekatyerina Bibikovát. 1784-ben vezérőrnagy lett, s az általa szervezett Bug-menti vadászhadtest élén vett részt az 1787-91-es újabb török háborúban. Harcolt Odessza és Bender ostromában, a rimniki csatában (1790) is hősiesen viselkedett.
Izmail ostrománál újra megsebesült. Szuvorov tábornok ebben az évben egy jelentésében különös figyelemmel emelte ki, és részletesen ecsetelte Kutuzov bátorságát, valamint rátermettségét. 1792-ben II. Katalin orosz cárnő Konstantinápolyba küldte, majd Finnország kormányzójává nevezte ki, ő képviselte hazáját a Poroszországgal és Svédországgal folytatott tárgyalásokon. I. Pál 1799-től Litvánia, 1801-től Szentpétervár katonai kormányzói posztjával bízta meg, de I. Pál meggyilkolása után, 1802-ben kegyvesztett lett és vidéki birtokára vonult vissza.
A napóleoni háborúk idején
A harmadik Napóleon-ellenes koalíciós háború idején I. Sándor visszahívta, és kinevezte az orosz hadsereg élére. Feladata az osztrák erők támogatása, a Bécs ellen törő franciák megállítása volt, ám mielőtt a két sereg egyesülhetett volna, Napóleon Ulmnál megverte az osztrákokat. Az 1805 novemberében Dürrensteinnél győzedelmeskedő Kutuzov visszavonult, de a helyszínre érkező cár a harc mellett döntött. December 2-án Austerlitznél „a három császár csatájában” az oroszok és osztrákok katasztrofális vereséget szenvedtek.
Kutuzov ugyan sikeresen megmentette seregeit a teljes szétveréstől, mégis bűnbakká tették és leváltották. A kijevi, majd litvániai katonai kormányzó posztjára helyezték. Amikor kiderült, hogy Napóleon Oroszország ellen készül, és a felkészülést akadályozza a török háború, 1811 márciusában I. Sándor Kutuzovot nevezte ki a moldovai hadsereg főparancsnokává. Itt új stratégiát fejlesztett ki: az erődítmények ostroma helyett a mozgékonyságra helyezte a hangsúlyt, és fogságba ejtette az egész török sereget.
Napóleon 1812. június 22-én megindította csapatait Oroszország ellen. Kutuzov ekkor a pétervári, majd moszkvai népfelkelők élén állt. A cár augusztusban nevezte ki a hadsereg főparancsnokává, akkor, amikor a visszavonulásért sokat bírált elődje, Barclay de Tolly már Szmolenszket is feladta. Ezen a taktikán egy ideig Kutuzov sem változtatott. Tudta, hogy a franciákat csak úgy győzheti le, ha minél messzebb kerülnek bázisaiktól és utánpótlási vonalaik megnyúlnak, a francia császár így szinte zavartalanul hatolt előre. Kutuzov a cári udvar határozott nyomására végül csak Moszkva közelében vette fel a harcot. A két hadsereg Borogyino mellett rendkívül véres csatát vívott. Az ütközet döntetlenre végződött, mindkét fél győztesnek hirdette magát.
Napóleonnak először támadtak kétségei a végső sikerben, Kutuzov pedig bebizonyította: az ellenség kimerítése a megfelelő módszer. A csata után az oroszok újra visszavonultak. Feladták Moszkvát is, de előbb felgyújtották a várost. A haditanácsban Kutuzov így érvelt: Moszkva elestével még nem veszett el Oroszország, de a hadsereg elvesztésével igen. Sikerült megőriznie csapatainak harckészségét, a franciáknak viszont — főleg az utánpótlás hiánya miatt — meg kellett hátrálniuk.
A Grande Armée 1812. október 19-én hagyta el Moszkvát, mivel Napóleon hiába várta a békeszerződést, és katonai döntést sem tudott elérni. A francia császár délnyugat felé elindult, hogy termékeny és érintetlen területen vonulhasson vissza, de Kutuzov elállta az útját, és a korábban már elpusztított, felperzselt vidékre terelte.
A franciák nem találtak elegendő élelmet, mozgásukat pedig az orosz rajtaütések mellett a partizánok tevékenysége is nehezítette, így a visszavonulás fejveszett menekülésbe torkollt. Ehhez hozzájárult a korán jött, kemény fagy is. Kutuzov több, kisebb-nagyobb ütközetben mért vereséget a hátráló franciákra, ám döntő összecsapást továbbra sem vállalt. Davout és Ney egyesült hadait is legyőzte Szmolenszk mellett, ezért megkapta a szmolenszki herceg címet. A franciákat Kalischig üldözte, és onnan kiáltványt intézett egész Európához (1813. március 25.), hogy üzenjenek Napóleonnak irtóháborút. Sikereiért megkapta a Szent György Rend első fokozatát.
Az Oroszországra támadó francia hadseregből decemberre csak kb. 20–40 000 ember tudott hazavergődni. Napóleon ekkor már — katonáit hátrahagyva — Párizs felé tartott. 1813 elején Kutuzov folytatta a franciák üldözését Lengyel- és Poroszországban, eközben érte a halál 1813. április 28-án Bunzlaunál (ma Boleslawiec, Lengyelország).
Koporsóját másfél hónapon át vitték Szentpétervárra, de a város előtt öt versztával a nép kifogta a lovakat, és a koporsót vállukon vitték a Kazanyi Székesegyházba, ahol ünnepélyesen eltemették.
Emlékezete
- Lev Tolsztoj Háború és békében emlékezik meg róla (Kutuzov birtokai a Tolsztoj családéi lettek).
- Kutuzov-rend a második világháború idején alapított, ma is az egyik legmagasabb orosz katonai kitüntetés
Források
- http://www.kislexikon.hu/kutuzov.html
- http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=11519&PHPSESSID=6732d9660797c90573d8fba89a213f95
- http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=10697