hajtás
Kiejtés
- IPA: [ ˈhɒjtaːʃ]
Főnév
hajtás
- (növénytan) A növények leveles szára.
- Növénynek (a földből kibújó) fiatal része
- (vadászat) Szervezett, társas vadászati forma, amelyet minimum 10 ember alkot.[1]
Szinonimák
Etimológia
Származékok
- (összetételek): gyorshajtás
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | hajtás | hajtások |
| tárgyeset | hajtást | hajtásokat |
| részes eset | hajtásnak | hajtásoknak |
| -val/-vel | hajtással | hajtásokkal |
| -ért | hajtásért | hajtásokért |
| -vá/-vé | hajtássá | hajtásokká |
| -ig | hajtásig | hajtásokig |
| -ként | hajtásként | hajtásokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | hajtásban | hajtásokban |
| -on/-en/-ön | hajtáson | hajtásokon |
| -nál/-nél | hajtásnál | hajtásoknál |
| -ba/-be | hajtásba | hajtásokba |
| -ra/-re | hajtásra | hajtásokra |
| -hoz/-hez/-höz | hajtáshoz | hajtásokhoz |
| -ból/-ből | hajtásból | hajtásokból |
| -ról/-ről | hajtásról | hajtásokról |
| -tól/-től | hajtástól | hajtásoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | hajtásom | hajtásaim |
| a te | hajtásod | hajtásaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
hajtása | hajtásai |
| a mi | hajtásunk | hajtásaink |
| a ti | hajtásotok | hajtásaitok |
| az ő | hajtásuk | hajtásaik |
Jegyzetek
- ↑ Kovács László. Vadászlexikon. Budapest: Saxum Kiadó Bt., p. 77 (2002). ISBN 963 9308 50 1