menet

• IPA: [ ˈmɛnɛt]

• Elválasztás: me‧net

A megy igéből.

menet

1. Együtt haladó csoport.

   A gyászmenet jő, s a sötét uton / halvány ajakkal vészkürtjét fuvom.^[1]

2. Az együtt haladás tevékenysége.
3. Menés, haladás.
4. Ismétlődő utazás egy ismétlődése.

   A teherautó vezetőjének ez ma már az ötödik menete volt.

5. Csavarmenet.

• [3] menetel
• (összetételek): [1] gyászmenet, [2] erőltetett menet, [3] menetsebesség

menet

1. Menés közben.

   Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott / hazafelé menet?^[2]

• Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6