meg
Kiejtés
- IPA: [ ˈmɛɡ]
Kötőszó
meg
- kötőszó
- (matematika) plusz (összeadás jelének/műveletének olvasása)
Etimológia
Az alapul szolgáló tő (*mög-) ősi örökség a finnugor korból, vö. finn myös.
Fordítások
kötőszó
|
|
| Személyes névmások - Persónsfornøvn | |||||
| Egyesszám (eintal) | 1. | 2. | 3. m | 3. f | 3. n |
| Alanyeset (hvørfall) | eg | tú | hann | hon | tað |
| Tárgyeset (hvønnfall) | meg | teg | hana | ||
| Részeseset (hvørjumfall) | mær | tær | honum | henni | tí |
| Birtokos eset (hvørsfall) | mín | tín | hansara | hennara | tess |
| Többesszám (fleirtal) | 1. | 2. | 3. m | 3. f | 3. n |
| Alanyeset (hvørfall) | vit | tit | teir | tær | tey |
| Tárgyeset (hvønnfall) | okkum | tykkum | |||
| Részeseset (hvørjumfall) | teimum | ||||
| Birtokos eset (hvørsfall) | okkara | tykkara | teirra | ||
Személyes névmás
meg
Főnév
meg hn