közömbös
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]The result of conscious word formation from the obsolete közömb (“indifferent thing; indifference”) + -ös. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]közömbös (comparative közömbösebb, superlative legközömbösebb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | közömbös | közömbösek |
| accusative | közömböset | közömböseket |
| dative | közömbösnek | közömböseknek |
| instrumental | közömbössel | közömbösekkel |
| causal-final | közömbösért | közömbösekért |
| translative | közömbössé | közömbösekké |
| terminative | közömbösig | közömbösekig |
| essive-formal | közömbösként | közömbösekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közömbösben | közömbösekben |
| superessive | közömbösön | közömböseken |
| adessive | közömbösnél | közömböseknél |
| illative | közömbösbe | közömbösekbe |
| sublative | közömbösre | közömbösekre |
| allative | közömböshöz | közömbösekhez |
| elative | közömbösből | közömbösekből |
| delative | közömbösről | közömbösekről |
| ablative | közömböstől | közömbösektől |
| non-attributive possessive - singular |
közömbösé | közömböseké |
| non-attributive possessive - plural |
közömböséi | közömbösekéi |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ közömbös in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
[edit]- közömbös in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN