Download and Read online, DOWNLOAD EBOOK, [PDF EBOOK EPUB ], Ebooks

download, Read Ebook EPUB/KINDE, Download Book Format PDF

Reflecting on India s Development Employment Skill

and Health Nilerd

OR CLICK LINK
https://textbookfull.com/product/reflecting-on-
india-s-development-employment-skill-and-health-
nilerd/

Read with Our Free App Audiobook Free Format PFD EBook, Ebooks dowload PDF
with Andible trial, Real book, online, KINDLE , Download[PDF] and Read and Read
Read book Format PDF Ebook, Dowload online, Read book Format PDF Ebook,
[PDF] and Real ONLINE Dowload [PDF] and Real ONLINE
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Employment Poverty and Rights in India 1st Edition

Dayabati Roy

https://textbookfull.com/product/employment-poverty-and-rights-
in-india-1st-edition-dayabati-roy/

Development Challenges of India After Twenty Five Years

of Economic Reforms Inequality Labour Employment and
Migration Nripendra Kishore Mishra

https://textbookfull.com/product/development-challenges-of-india-
after-twenty-five-years-of-economic-reforms-inequality-labour-
employment-and-migration-nripendra-kishore-mishra/

Handbook of Research on Creative Problem Solving Skill

Development in Higher Education 1st Edition Chunfang
Zhou

https://textbookfull.com/product/handbook-of-research-on-
creative-problem-solving-skill-development-in-higher-
education-1st-edition-chunfang-zhou/

Human Resource Management: Functions, Applications, and

Skill Development Robert N. Lussier

https://textbookfull.com/product/human-resource-management-
functions-applications-and-skill-development-robert-n-lussier/
Climate Impacts on Water Resources in India:
Environment and Health Ashish Pandey

https://textbookfull.com/product/climate-impacts-on-water-
resources-in-india-environment-and-health-ashish-pandey/

The Meaning of Criticality in Education Research:

Reflecting on Critical Pedagogy Ashley Simpson

https://textbookfull.com/product/the-meaning-of-criticality-in-
education-research-reflecting-on-critical-pedagogy-ashley-
simpson/

Fundamentals of Human Resource Management Functions

Applications Skill Development Robert N. Lussier

https://textbookfull.com/product/fundamentals-of-human-resource-
management-functions-applications-skill-development-robert-n-
lussier/

International Handbook on Adolescent Health and

Development: The Public Health Response 1st Edition
Andrew L. Cherry

https://textbookfull.com/product/international-handbook-on-
adolescent-health-and-development-the-public-health-response-1st-
edition-andrew-l-cherry/

Human Interference on River Health: A Study on the

Haora River, Tripura, India 1st Edition Shreya
Bandyopadhyay

https://textbookfull.com/product/human-interference-on-river-
health-a-study-on-the-haora-river-tripura-india-1st-edition-
shreya-bandyopadhyay/
National Institute of Labour Economics
Research and Development Editor

Reflecting on
India’s
Development
Employment, Skill and Health
Reflecting on India’s Development
National Institute of Labour Economics Research
and Development (NILERD)
Editor

Reflecting on India’s
Development
Employment, Skill and Health

123
Editor
National Institute of Labour Economics
Research and Development (NILERD)
Delhi, India

ISBN 978-981-13-1413-1 ISBN 978-981-13-1414-8 (eBook)

https://doi.org/10.1007/978-981-13-1414-8

Library of Congress Control Number: 2018949345

© Springer Nature Singapore Pte Ltd. 2018

This work is subject to copyright. All rights are reserved by the Publisher, whether the whole or part
of the material is concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of illustrations,
recitation, broadcasting, reproduction on microfilms or in any other physical way, and transmission
or information storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar
methodology now known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this
publication does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt from
the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information in this
book are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the
authors or the editors give a warranty, express or implied, with respect to the material contained herein or
for any errors or omissions that may have been made. The publisher remains neutral with regard to
jurisdictional claims in published maps and institutional affiliations.

This Springer imprint is published by the registered company Springer Nature Singapore Pte Ltd.
The registered company address is: 152 Beach Road, #21-01/04 Gateway East, Singapore 189721,
Singapore
Preface

National Institute of Labour Economics Research and Development (NILERD)

(formerly, Institute of Applied Manpower Research) under the aegis of NITI Aayog
(formerly, Planning Commission) was set up way back in 1962. In the area of
labour market research, particularly in relation to human capital development and
growth of the informal sector, the Institute’s pioneering role has been documented
significantly. At present, given the changing scenario, especially post-globalization,
the Institute’s focus lies on a huge spectrum of development issues, locating labour
in a larger context and relating it to the dynamics of overall growth and develop-
ment. The Institute has expanded its research to encompass growth and inequality
issues, rural–urban development diversities and migration patterns, efficacies of
industry-led growth, human capital formation and the role of manpower in the
context of inclusive growth, functioning of the labour market, interlinks between
the formal and informal sectors, labour reforms, employment and manpower
projection, social concerns including caste and gender dimensions, and health,
sanitation and water-related issues. Monitoring and evaluation of several govern-
ment flagship programmes comprise a key component of research conducted by the
Institute.
The other activity which is pursued very vibrantly at the Institute includes the
international and national training programmes on various themes related to human
capital issues and monitoring and evaluation methods and analysis. From a number
of developing countries, middle- and senior-level government officers participate in
these training programmes and benefit enormously from the rich experience of the
Indian economy. The state government officers have also shown their keenness in
the training programmes.
The Institute organized a workshop during 15–16 March 2018 in collaboration
with International Labour Organization (ILO) at the India Habitat Centre, Lodhi
Road, New Delhi, on a number of research questions. It primarily dealt with three
important aspects: (a) growth, employment and inequality issues, (b) education and
skill and (c) social concerns, health and empowerment. The first theme reflects on
inclusiveness with a specific reference to growth–employment relationship, regional
inequality aspect, structural transformation issues and rural–urban disparities in

v
vi Preface

terms of consumption indicators. The second theme covers skill development

efforts in higher education to fulfil the objective of “Make in India” programme,
skill crisis in the organized sector in some of the industrialized parts of the country,
frontline technologies and knowledge support for the farmers being transferred
from laboratory to land, the impact of education disparity on wages and employ-
ment across space (rural and urban areas) and targets and gaps of some of the
flagship programmes such as Sarva Shiksha Abhiyan. The papers under the third
theme focus on gender inequality and ways of empowerment, social inequality with
a special reference to the tribal population and their development, reproductive
health and sanitation programmes. All these studies reflect on India’s development
and bring out policy implications.
Our sincere thanks are due to our knowledge partner ILO. In particular, we owe
a lot to Dr. Sher Verick and Dr. Noman Majid of ILO. Chairs and discussants of the
sessions who offered enormous amount of academic support and research
comments on the papers presented deserve a special mention: Prof. Rajesh Chadha,
Dr. Mohan Chutani, Prof. Nilabja Ghosh, Prof. B. N. Goldar, Dr. Nomaan Majid,
Dr. Veena Naregal and Prof. J. B. G. Tilak; and Dr. Ankush Agrawal, Dr. Bornali
Bhandari, Dr. Debkusum Das, Dr. William Joe, Dr. Seema Joshi, Dr. Debolina
Kundu and Dr. Amarnath Tripathi. Without the full-fledged cooperation of
NILERD faculty, this project could not have been successful. The administration
extended support services at every stage. Ms. Dipika Sen’s editorial help formed the
backbone of this endeavour. We would like to place on record our sincere gratitude
to NITI Aayog for inculcating confidence in us.
Based on the papers presented in the workshop, NILERD brings out a volume
published by Springer. We express our sincere gratitude to Springer, especially
Ms. Sagarika Ghosh and Ms. Nupoor Singh.

Delhi, India Arup Mitra

DG, NILERD
About the Institution

National Institute of Labour Economics Research and Development

(NILERD) which was formerly known as Institute of Applied Manpower
Research is an autonomous Institute under NITI Aayog, Government of India. More
than half a century old, the Institute has expanded the scope of its work in all
spheres of evidence-based empirical research with a special focus on the evaluation
of various flagship programmes and schemes of the union and state governments.
Building synthesis of secondary information emanating from data generating/
disseminating agencies, and establishing empirical linkages among skill develop-
ment, growth, employment, productivity, investments and technology are some
of the research priorities of the Institute. Besides, primary survey-based research is
pursued to address policy issues with profoundness. NILERD also carved a niche
by developing competencies and training programmes in the areas of public policy,
capacity development, monitoring and evaluation, and human resource develop-
ment for the officers of state governments and the middle-level officers from
developing countries across the globe under ITEC (Indian Technical and Economic
Cooperation) programmes.

vii
Contents

Part 1
Revisiting Growth–Employment Relationship in India . . . . . . . . . . . . . . 3
Yogesh Kumar, Arup Mitra and Kailash Pradhan
Regional Imbalances in MSME Growth in India . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
Yogesh Kumar, Gayatri Pandey, A. P. William Wordsworth
and J. S. Chauhan
Growth and Structural Changes in Indian
Economy—An Analysis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
Anil K. Yadav and Jerry Joseph
Structural Transformation and Its Impact on Rural–Urban
Households in India . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
P. C. Parida and K. C. Pradhan

Part 2
Skill Development Efforts in Higher Education to Fulfil
the Objective of Make in India: Trends and Issues . . . . . . . . . . . . . . . . 93
G. P. Joshi and Sanchita Bhattacharya
Nurturing Skill Development in Organized Sector—Chaos
in Institutional Set-up: Experiences from an Industrial
Region in India . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
M. R. Prasad, Shachi Joshi, D. Indrakumar, V. K. Saxena
and Tapas Kumar Sarangi
Technology Transfer to the Farmers and Role of KVKs . . . . . . . . . . . . 135
Shachi Joshi, D. Indrakumar and Neha Kumra
Impact of Education on Labour Market Outcomes
in Rural and Urban India . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153
K. C. Pradhan, P. C. Parida and Tapas Sarangi

ix
x Contents

Sarva Shiksha Abhiyan: Achievements, Problems and Future

Prospects: A Comparative Analysis of Some Indian States . . . . . . . . . . 175
S. K. Yadav, Radhey Shyam Sharma and Marshal Birua

Part 3
Tribal Research Institutes (TRIs) Revisited: An Outcome
Perspective Analysis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205
A. P. William Wordsworth and Yogesh Kumar
Gender Studies: A Theoretical Perspective . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235
Indu Shekhar and Ruby Dhar
Gender Inequality: A Comparison of India and USA . . . . . . . . . . . . . . 251
Ruby Dhar, Ved Prakash and Bhoop Singh
Functioning of SHGs with a Special Focus on an Indian
State . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271
Ajjarapu Kamala Devi, Tapas Kumar Sarangi and Renu Lal
Gender Digital Divide in India: Impacting Women’s
Participation in the Labour Market . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293
Sharmistha Sinha
Sanitation Programmes in India: An Evaluation Study
with Special Reference to Health and Growth . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311
Ruby Dhar, Anita Kakkar and Chaitali Roy
Exploring the Reasons for Non-utilization of Family Planning
and Reproductive Health Services in Kanpur Nagar District
of Uttar Pradesh . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347
Richa Sharma
Introduction

India’s economic development since 1991 has crossed several milestones, but at the
same time, it has been staggering on certain other fronts. Economic growth has been
quite impressive in some of the phases though the dips consequent to some of the
international phenomena, such as financial crisis, and radical policy changes in the
domestic economy like demonetization, are significantly noticeable. In fact, India is
now believed to grow faster than China in the next thirty years.1 Timely corrective
actions have enabled the economy to recover fast though growing global risks
envisaged in terms of increasing oil prices and the possibility of capital outflows are
alarming.2 Among the four major drivers of growth—public expenditure, con-
sumption, private investment and net exports—at least the first three have shown
up.3 However, the growth story is not sufficient to make India shine in the world
map. A number of key indicators of development and the inclusive aspect of growth
are still lagging behind. Though some of the states, particularly in the eastern India,
have done remarkably well in terms of doing business index, the progress on human
development index in these states is yet to come.4 Even economic reforms in certain
areas have been sluggish. For example, some of the states have been slow in
implementing market reforms for agriculture to benefit.5
In the backdrop of the issues related to development in India, the National
Institute of Labour Economics Research and Development (NILERD, formerly
IAMR) organized a workshop in collaboration with ILO focusing primarily on three
important aspects: (a) growth, employment and regional inequality issues, (b) edu-
cation and skill and (c) social concerns, empowerment and health. The present

1
https://www.financialexpress.com/economy/india-gdp-to-grow-at-9-heres-why-rajiv-kumar-thinks-
it-can-become-a-reality-soon/1176918.
2
https://www.financialexpress.com/budget/india-economic-survey-2018-arvind-subramanian-says-
economic-revival-underway-4-key-takeaways/1034552/.
3
https://qz.com/1218116/bibek-debroy-thinks-indias-economy-can-surely-grow-at-7-5-in-fiscal-2019/.
4
https://economictimes.indiatimes.com/news/economy/policy/need-for-india-to-do-well-on-human-
development-index-amitabh-kant/articleshow/63915354.cms.
5
https://www.smartindianagriculture.com/niti-aayogs-ramesh-chand-wants-agricultural-marketing-
in-concurrent-list/.

xi
xii Introduction

volume compiles the revised version of the papers presented in the workshop in
March 2018.
Under Part I, the chapter by Kumar, Mitra and Pandey revisits the issue of
elasticity of employment with respect to growth. Since employment data are not
available on annual basis, the existing estimates are limited in nature. In order to
generate time series data on employment, the chapter uses the cross-sectional data
on organized sector employment provided by DGET (Ministry of Labour and
Employment). After deducting the organized sector employment from the total
employment calculated for the years for which NSS employment–unemployment
surveys are available, the residual is designated as the unorganized sector
employment. In the next step, the cross-sectional elasticity of unorganized sector
employment with respect to various components of the organized sector employ-
ment is estimated. Based on these estimates and given the time series information
on organized sector employment, the total unorganized sector employment is pre-
dicted for the in-between years for which the NSS figures are not available. The
growth–employment relationship is then visited in both the time series framework
and a simultaneous equation framework. With regard to the former, the impulse
response function and variance decomposition exercises allow us to assess the
sensitivity of employment in relation to growth shocks and vice versa. Findings
tend to suggest that growth does not impact largely on employment at least in
comparison with the effect of employment on growth. However, in the simulta-
neous equation model after correcting for endogeneity, the employment elasticity of
growth turns out to be much higher than what is usually observed. Finally, the
policy implications of the results are drawn.
The chapter by Kumar, Pandey Wordsworth and Chauhan looks at the regional
aspects of growth, particularly in relation to the MSME sector which is indeed
considered to be the key to industrial growth and employment generation across
space. Historically, capital investment and employment generation were found to be
positively correlated. This tendency was found in first, second and third censuses
while making a comparative assessment of states in India. This meant that the states
with more capital investment had more employment and those with less investment
had less employment. However, in the fourth census, there was a deviation from the
above trend as the states had differential patterns of growth and concentration of
employment and investment per enterprise. There were states with more capital
investment share but less employment share and vice versa. Variables such as
employment intensity per unit, labour productivity, capital intensity measured as the
ratio of capital share to working unit share, and capital–labour ratio are considered
to understand the overall convergence/divergence across the states. Determinants of
convergence/divergence are also looked into, and finally, policy recommendations
are drawn in the light of the findings.
The chapter by Yadav, Singh and Joseph looks at the structural transformation in
terms of both value-added composition and occupational structure and reflects on
productivity differentials across sectors in various Indian states. How the population
shift (rural–urban) is linked to the structural transformation, educational attainment
and labour reforms is an important aspect of this study. It is observed from the
Introduction xiii

analysis that the growth rates have been widely fluctuating on yearly basis. Further,
the growth rates have been negative for four years which could be attributed to the
three wars India fought with China and Pakistan and another being the draught year.
This has been true for the plan-wise growth rates as well. As far as the shares of
GDP are concerned, it is changing faster from agriculture to industry and also to the
services sector. This is also quite similar in the case of the states as has been
observed. Though the share of employment is changing in a similar manner, it is
relatively at a slower pace. Indeed, it is because of this reason that the productivity
relatives are keeping low in the agriculture and higher in the industry as well as the
services sector. It is in fact the highest for the services sector. The correlation matrix
shows that agriculture is negatively related to most of the variables, while the other
two sectors are positively associated with them. As far as the story of urbanization
is concerned, it seems to have been faster in those states where industrialization and
literacy rates are higher. The chapter has also made an effort to relate the sectoral
shift with that of labour reforms. It has been found that where the labour reforms
have been accepted, the sectoral shifts are also higher. If we go further, we may also
say that in those states where urbanization is higher, the shifts in state domestic
product are also higher and these states also followed the labour reforms. But the
argument may be taken with some caution because there are some states where
there is no labour reform but the shift in state domestic product as well as the shifts
in population structure is higher. Looking at the results, one may suggest that the
urbanization should be encouraged so as to achieve higher levels of development.
Secondly, the labour reforms have also been found beneficial in states where it has
been followed resulting in faster sectoral shifts.
The chapter by Parida and Pradhan examines the implications of structural
changes in the Indian economy on the welfare of the households in both rural and
urban India. While per capita household expenditure is taken as a proxy variable to
measure the welfare of the households, the structural changes have been captured
through the changes in some of the socio-economic and demographic variables.
NSSO data of 61st round (2004–2005) and 68th round (2011–2012) are used for the
analysis. The study applies OLS technique to find out the key determinants of
household consumption expenditure and the Blinder–Oaxaca (B-O) decomposition
method to understand the urban–rural gap. The authors noted that education, wages,
occupation, household size, gender and age are important determinants of house-
hold consumption expenditure in both rural and urban India. However, the impact
of these factors is found to be relatively higher in urban areas than the rural areas.
The B-O test suggests the evidence of an increase in the urban–rural gap between
the two data points. But, the endowment effect which explains nearly 60% of the
urban–rural difference has declined southwards, suggesting the possibility of con-
vergence of consumption expenditure between the urban and rural areas.
Part II covering skill and education comprises five chapters. It begins with the
examination of skill development efforts in higher education to fulfil the objective
of “Make in India” programme and reflects on the challenges with respect to skill
development in India. Joshi and Bhattacharya argue that the technical education
system in the country has grown into a fairly large-sized one, offering opportunities
xiv Introduction

for technical education in a wide range of disciplines keeping in view the emerging
need of the economy. India has the second highest population of the working age
(15–59) in the world, but it is very crucial to examine further what proportion of
this population should be skilled. Before the planning period, there were only about
50 technical institutions, whereas today the number is more than 10,000 in the
country. Because of the high growth in the number of technical institutions, the
availability of a required number of skilled manpower has contributed speed to the
engines of economic growth. In the present chapter, an effort has been made to
review the current status of the technical/skill education in the country. Finally, it
reflects on the signals in the labour market keeping in view the concept of Make in
India initiative of the government.
The chapter by Prasad, Joshi, Indrakumar, Saxena and Sarangi reflects on skill
crisis in the organized sector in the western region of India. It covers the following
stakeholders: on-roll trainees at establishments, ex-trainees who were employed in
different establishments based on the training under NATS, establishments pro-
viding skill training under NATS, control groups of all stakeholders, professional
institutions and finally policymakers. The Scope of The Apprentices Act, 1961, was
broad-based in 1973 to accommodate fresh degree and diploma holders from
engineering institutes in industrial establishments in order to gain practical expe-
rience and to fill the gap of skill requirement in the labour market. Popularly known
as National Apprenticeship Training Scheme (NATS), it is intended to provide last
mile skill development with exposure to changing technologies and new processes
at the enterprise level. Ministry of HRD, Government of India, through four
autonomous bodies is implementing the scheme by providing incentives to youth to
encourage them to achieve skill enhancement. This study tries to find out the
effectiveness and impact of the scheme on the western region, which is industrially
developed and is supposed to provide intended support in skill development of
youth.
The chapter by Joshi, Indrakumar and Kumra carries out an impact assessment
of innovations and technology sharing on the farming community. In order to
assess, refine and demonstrate the agricultural technologies in micro-farming situ-
ations of the farmers under various production systems operated under different
agro-ecologies in the country, ICAR has created a network of 647 Krishi Vigyan
Kendras (KVKs) in all the rural districts of the country. These KVKs are the real
carriers of frontline technologies and impart knowledge and critical input support
for the farmers and play a crucial role in the transfer of technology from the
laboratory to land. India is a large agricultural country with around 50% of its
population depending on agriculture and allied sector which contributes only 17%
of GDP. Technological change has been the major driving force for the increase in
agricultural productivity and promoting agriculture development. Agricultural
innovations and diffusion of new technologies are important factors for all devel-
oping countries including India in their quest for food and nutritional security and
improving the quality of life of people engaged in agriculture and related activities.
Introduction xv

This necessitates that farmers have access to sustainable technology which is

suitable to the micro-farming situations under various production systems and
agro-ecologies in India. Moreover, technology transfer should aim at enhancing the
socio-economic standards of rural farmers by upgrading their knowledge and skills.
Krishi Vigyan Kendras (KVKs) are one such set of institutions which are helping
farmers in this area. In view of the crucial role played by KVKs in technology
transfer, this chapter aims to assess the role of KVKs in technology sharing to the
farmers. As new research/innovation on agriculture and allied sectors is a contin-
uous process in the country, the chapter analyses how these changes are known to
farmers and whether these changes are accessible to farmers and helping them.
The next chapter deals with the impact of education disparity on wages and
employment across space (rural and urban areas) using the NSS unit level data.
Pradhan, Parida and Sarangi examine the returns to education with respect to three
labour market outcomes, namely wages, employment and occupation, using the
National Sample Survey Office (NSSO) 68th round (2011–2012) data. Wage
equation (without selection bias) results point to the fact that returns to education
increase at an increasing rate as the level of education increases and the impact of
education is found relatively higher in the case of urban than rural areas. In case of
employment, the study finds that compared to illiterates, the chances of higher
educated people going to agriculture sector are less. This is true even in the case of
rural areas, whereas the interactive variable (education with rural dummy) is found
to be negatively associated with employment in the agriculture sector. Occupation
related results suggest that there is a strong association between higher education
(undergraduate and graduate and above) with professional occupations and less
with agriculture and fishery and unskilled occupations, suggesting the need for
improving education and creating quality employment opportunities in the rural
areas that may help in arresting the growing urban burden.
Finally, the chapter on Sarva Shiksha Abhiyan by Yadav, Sharma and Birua in
this section identifies the gap between targets and achievements, diagnoses the
shortfalls in achieving the targets and suggests ways to overcome problems keeping
in view the future prospects of SSA. To achieve the goal of universalization of
elementary education in India, Sarva Shiksha Abhiyan (SSA) has been playing a
pivotal role. SSA, a flagship programme of the Government of India, has been
operational since 2000–2001 and as an intervention programme since 2010. SSA
was launched to achieve universalization of elementary education in a time-bound
manner, as mandated by 86th amendment of the Constitution of India, making free
and compulsory education for the children in age groups of 6–14 years as a fun-
damental right. It is evident from the available data that quantitatively there was a
minimum gap in targets and achievements under various components of SSA. In
most of the years since 2001, not much gap has been observed in targets and
achievements. Analyses of data and findings of research and evaluation studies
conducted by different organizations revealed that SSA programme has been quite
successful in achieving its goal quantitatively. But quality aspects also need to be
looked into seriously. To improve the quality of the programme, the Government of
India has taken many initiatives and positive results of these initiatives are visible.
xvi Introduction

In view of the 26% illiterate population in India, SSA programme should be

continued as a regular programme or till an alternate regular system is evolved to
achieve the goal of universalization of elementary education in the country.
Part III comprises seven chapters, reflecting on various aspects of inclusiveness,
mechanisms to empower the groups lagging behind and the importance of health
and sanitation in triggering development. The first deals with the scheduled tribes in
India. The chapter focuses on tribal research institutes which came up as a solution
to tribal community development and analyses the workings of TRIs from the
perspective of the aspirations of the local community. The chapter by Wordsworth
and Kumar argues that TRIs play multiple roles in bringing changes in the life of
tribal communities. Despite coming into existence at different periods, these
institutes have no temporal or spatial distinctions among them. As some of TRIs
have outlived their existence without accomplishing their goals, they require a
complete revival. While creating TRIs, the population parameters, locational
advantages and geographical proximity were not taken into consideration. TRIs as
evolving institutes have not included much of utility value for approach and access,
as there are discrepancies in research, training, content, publication, museum, title,
websites, digitization, etc. In the absence of a dedicated “Lead Research Centre”,
the concomitant efforts across TRIs seem to suffer. Although Planning Commission
(2013) observes that the potentialities of TRIs are not being harnessed fully, MOTA
observes that TRIs have weakened over a period of time and lost their direction. At
the same time, MOTA cannot contravene their own observation and confer the
status of COEs to select TRIs. Conclusively, this chapter suggests for creating a
Lead Research Centre at NILERD with some refurbished plan for better research
coordination and performance of TRIs.
The other aspect of social concern relates to gender inequality which is discussed
in two chapters. While reflecting on the causes and impact of gender inequality, the
chapters go into the details of the selected indicators. The chapter by Sekhar and
Dhar attempts to trace the history of the debate on the relationship between men and
women since the days of the overthrow of matriarchy and placing the institution of
property at the centrality of this debate. Beginning with the classical debates of
Morgan-Engels, the chapter looks at the current debates on gendered and gendering
practices, glass ceiling hypothesis, and gender as a social structure. Indicating the
inherent flaws of the existing concepts and methods, a blueprint of the possible
theoretical outline has been attempted by moving from individual subjectivity to
plural objectivity, by challenging the locus of research, dilemma and jeopardy of
gender studies, thus giving way to a new approach of gender as a social fact. The
chapter by Ved Prakash and Singh reflects on areas in which gender differences are
staggering and/or narrowing down.
The social concerns include poor, particularly women. In this context, how the
self-help groups can be effective in empowering women is an important consid-
eration. The chapter by Kamla Devi, Sarangi and Lal refers to DAY-NRLM which
is one of the flagship programmes of the Ministry of Rural Development. This
programme is aimed at alleviating poverty and implementing a mission mode for
targeted and time-bound delivery of results. The study analyses the functioning of
Introduction xvii

SHGs and the impact of the interventions taken up under DAY-NRLM on the
coverage of the target households, the revival of defunct SHGs and the
socio-economic changes in the lives of the SHG members. Based on fieldwork in
Telangana, this article analyses the functioning of SHG institutions, including the
problems faced by them and some of the ways in which these problems have been
tackled by members of and other stakeholders in these institutions. There has been
regular saving and borrowing from internal funds and banks. Though SHGs are
stable, they lack vibrancy in their functioning. The analysis leads to a better
understanding of the factors contributing towards stability, quality and sustain-
ability of the groups and helps design appropriate policies.
The chapter by Sinha elaborates on the digital revolution which is transforming
the labour market significantly, particularly in relation to the opportunities for
women. Digital technology and globalization have brought in a sea change in the
landscape of work with increasing access to work, information, newer production
hubs, etc. In India, there had been significant strides in digital intervention through
Digital India initiative, Aadhaar (unique identity number), JAM, ICT initiatives to
enhance women’s economic autonomy, newer production structure, digital trans-
actions, etc. In the labour market in India, however, most of the workers are
informal workers. Women are either self-employed (mostly unpaid family workers)
or casual workers, working mostly at the lower rung of the occupational ladder as
agricultural labourers, petty traders, manufacturing outworkers, etc. In this context,
the chapter explores whether women can leverage the opportunities, be it trade or
manufacturing or financial services, created by digital transformation. The study
argues that differences in access along with factors like inequality in education and
professional training, access to finance, asset holding lead to gender digital divide,
restricting the transformational effects that digital technologies are creating. Women
are typically employed at the last end of the value chains or occupational chain and
bereft of any social security and in a survivalist state, rather than growing. The
chapter suggests a set of policies so that women in India are a part of and benefit
from the digital dividends.
The health issues, particularly the reproductive health services, need a thorough
investigation as maternal mortality, illnesses and inadequacy of the support system
are on the forefront. The chapter by Dhar, Kakkar and Roy evaluates the sanitation
programmes with special reference to health and growth. It covers all the sanitation
programmes launched by the Government of India and presents a comparison of
different schemes in terms of their mandate, sanctioned and utilized budgets and
targets achieved. The lack of access to improved sanitation and the associated
health risks is a major issue in developing countries including India. Many national
and international efforts have been made over the past few decades to improve the
situation. However, the net outcome is reported to be not proportionate to the efforts
made and money spent. A world mapping on access to clean water and sanitation
around the world shows that a large number of India’s population practise open
defecation despite decades of government programmes. India has a far higher open
defecation rate when compared with countries with higher poverty and lower lit-
eracy. In practice, government programmes paid little attention in understanding
xviii Introduction

why so many rural Indians defecate in the open rather than use affordable pit
latrines. Government programmes are focused on subsidizing the building of toilets,
but research shows that the toilets that are built lie unused. An understanding of
beliefs and values held by people is essential in ensuring acceptance and usage by
people as is shown by states that have been able to achieve ODF status, rather than
focus on subsidy alone. The non-timely release of allocated money has also been a
major hindrance to the achievement of targets by many states. The chapter also
finds a relationship between sanitation and various socio-economic indicators
which directly impacts the overall growth and productivity of a country.
The other chapter by Sharma carries out a thorough analysis of family planning
and reproductive health services. In this study, the reasons for non-use of family
planning (FP) and reproductive health (RH) services in Kanpur slums, non-slums
and rural areas are analysed. The study uses USAID-ITAP Kanpur Nagar
Reproductive and Child Health Status in slum, non-slum and rural areas data of
2006. Percentage distribution and multinomial logistic regression analysis tech-
nique are used to study the reasons of non-use of family planning and reproductive
health services in the Kanpur Nagar District of Uttar Pradesh. Across the residence
category, the private sector health facility was used by the inmates for seeking FP
and RH care services. For non-use of government health facility, poor quality care
(56%), no nearby government facility (50%) and waiting time being too long (28%)
were the most cited reasons by males, females and children. Mean distance to
government health facility for delivery care is higher than the private facility. About
26% of the women wanted to have more children, the reason being they never used
contraception. Urban women those never used contraception for the want of more
children range from 26% in non-slum to 27% in slums, while in rural areas, this was
26%. The health-related problem was the most cited reason (40%) for women
discontinuing IUCD/Copper-T. The reason for not consuming the 100+ days of IFA
tablets/syrup that was received is that they either felt sick (39%) after consuming
the medicine or felt (15%) that they did not need all the tablets. The main reason
why mothers of children aged 0–35 months stopped breastfeeding is that they got
pregnant (29%) with higher percentages saying so in rural areas (40%) compared to
urban areas (23%). Twenty-five percentage of the women said they got insufficient
breast milk, while another 10% told that the child refused the breast milk, with
marked rural–urban variations. The government targeted conditional cash transfer
schemes relating to health care such as Janani Suraksha Yojana (JSY), and benefits
under Janani Shishu Suraksha Karyakram (JSSK) may be remodelled such that it
builds better compliance on part of the beneficiaries.
All these studies reflect on various aspects of development in India and bring out
the underlying policy implications. In the context of the development discourse, the
volume may serve a better understanding as it focuses on a number of not-so-widely
covered research issues.

Arup Mitra
Part 1
Revisiting Growth–Employment
Relationship in India

Yogesh Kumar, Arup Mitra and Kailash Pradhan

1 Introduction

One of the ways of conceptualizing inclusive growth is to lay emphasis on the creation
of productive jobs in the process of economic growth, particularly keeping in view the
vast supplies of unskilled and semi-skilled variety of labour. In the face of rising
inequality, growth alone is not sufficient to benefit all the sections of the society,
especially those located at the lower echelons. While from supply side, the quality of
labour has to improve in order to keep pace with the requirements of the changing
technology and labour demand has to rise for bridging the gap between supply and
demand. In a broad sense, the elasticity of employment with respect to growth is a
summary index of the employment generating capacity of economic growth.
In the Indian context, several studies have tried to estimate the employment
elasticity of growth keeping in view the mismatches in the changes in value-added
composition and the work force structure (Mundle 1993; Bhattacharya and Mitra
1993). However, due to the lack of time series data on total employment, only point
to point average elasticity could be computed at the aggregate level. For the
organized manufacturing, however, more profound econometric exercises could be
pursued as employment figures are available at a fairly comparable form over time.
Most of the macromodels in India also exclude aggregate employment variable

Y. Kumar
A. Mitra
K. Pradhan

National Institute of Labour Economics Research and Development
(Formerly IAMR), Delhi, India
e-mail: yogesh.vaish@gmail.com
K. Pradhan
e-mail: kailasheco@gmail.com
A. Mitra (&)
Institute of Economic Growth, New Delhi, India
e-mail: arupmitra7@gmail.com

© Springer Nature Singapore Pte Ltd. 2018 3

NILERD, Reflecting on India’s Development,
https://doi.org/10.1007/978-981-13-1414-8_1
4 Y. Kumar et al.

precisely because the annual time series data are not available. In this sense, the
macroanalysis is incomplete since from the point of view of inclusive and poverty
reduction, employment is an important consideration.
Our contention in this paper is that the organized sector employment on which
time series data are available can play a major role in generating figures on unor-
ganized sector employment and total employment. Second, once the total
employment figures are generated over time, the growth–employment relationship
is studied rigorously which is attempted in two different ways. First, in the time
series framework, the impulse response of employment to growth shocks and the
impulse response of growth to employment shocks are discerned. Second, a small
macromodel is developed to reflect on the employment elasticity of growth. The
single equation model used widely to estimate the elasticity coefficients is not
sufficient as different macro-variables are interdependent. The rest of the paper is
organized as follows. The next section reviews some of the studies on employment
elasticity of growth. In Sect. 3, we estimate the cross-sectional elasticity of informal
to formal sector employment and using these estimates, the informal sector
employment is predicted annually over time given the magnitude of the organized/
formal sector employment. In Sect. 4, the growth–employment relationship is
pursued in the time series framework. Section 5 presents results on growth–em-
ployment relationship considering a production function and an employment
function at the aggregate level and suggesting simultaneity between growth and
employment. Finally, Sect. 6 summarizes the findings with policy implications.

2 Evidence on Employment Elasticity from Existing

Literature

We get to see two groups of studies in the Indian context on employment aspect in
relation to economic growth. One of them considered both at the sectoral level and
the aggregate level the proportion of employment growth rate to value added
growth rate to reflect on employment generating capacity of economic growth.
Different sectors unfold varied experiences. The agriculture sector to begin with had
the highest employment elasticity though it has been declining over time as the
employment growth in this sector is declining. Mechanization has added to
value-added growth mostly coming from improvements in yield. On the other hand,
disguised unemployment already existed in agriculture to a large extent with limited
scope for further expansion in employment prospect. The lack of rural diversifi-
cation did not allow the rural employment growth to pick up significantly
(Bhattacharya and Mitra 1993).
Though in the services sector, employment elasticity has been higher than
manufacturing, one would have expected it to be much greater in magnitude.
Possibly because of the lack of skill, employment growth in the high productivity
services did not pick up as expected. Other than skill intensity rising capital
Revisiting Growth–Employment … 5

intensity also seems to have reduced the pace of labour absorption. The residual
component within the services sector is overcrowded and characterized by low
levels of productivity and meagre earnings. The excess-supplies-limited-demand
paradigm applies to this segment of the sector, unfolding the shift of unskilled
labour from agriculture seasonally and permanently both.
The second group of studies on employment elasticity is based on econometric
estimation. Corresponding to the organized manufacturing sector availability of annual
time series data facilitated such technical exercises. Usually, value added, wage rate,
and man-days per hour are included in the equation (Mitra 2013). In the double-log
specification, the coefficients are the elasticity estimates. Pooling of time series data
across various industry groups is also pursued in order to enlarge the dataset. The usual
criticism of such estimation is that the equation does not consider the impact of tech-
nology on employment directly which can be tackled by incorporating the
capital-output ratio. In the labour demand, function which is derived from the output
function value added involves endogeneity which in fact must be overcome though the
existing literature has not been much responsive to this criticism. Empirically, the
employment elasticity of growth in the organized manufacturing sector has not been
impressive to designate industry as the engine of growth. With an increase in the
man-days per worker, the scope for additional employment to be created in the process
of growth can be negligible. Particularly in the face of increasing contractualization,
labour utilization tending to trespass the limits of exploitation, employment growth is
seen to be sluggish. Besides, the import of technology which is highly intensive in terms
of capital and skill reduces the pace of labour absorption. While innovation is under-
taken on a limited scale, it is also said to be highly capital and skill intensive, resulting in
sluggish employment growth. However, distinction has to be made between process
and product innovation. While certain phases in the production process may turn
increasingly capital intensive, certain others are labour intensive, which at the aggregate
may actually add to the total work force engaged by the unit (Vivarelli 2013). Besides,
the scope to process byproducts without proportionate increase in capital results in
employment expansion and thus, the elasticity of employment with respect to inno-
vation is seen to be positive in a number of industries (Mitra 2015).
For the unorganized manufacturing, the lack of time series data again does not
allow econometric estimation. However, cross-industry estimation is a popular
method. Pooling of time series data across regions and industry groups allows a
number of data points to be included and a more reliable estimate is obtained.
However, for the own account manufacturing enterprises (OAMEs), earning
information is not available while these enterprises account for a large majority of
the employment in the unorganized manufacturing units. But the availability of the
unit level data allows many data points to be used from the non-directory manu-
facturing enterprises and directory manufacturing enterprises even when the
OAMEs are dropped. Another view very much in currency suggests that business
subcontracting from the organized to the unorganized sector has been encouraging
employment growth, reducing labour turn over cost and raising productivity and
wages. However, empirical results refute most of these assertions (Mitra and
Pandey 2013): ancillarization and subcontracting did not unravel any sizeable
6 Y. Kumar et al.

impact on employment generation or wage up-gradation. The practice of piece rate

based payment allows the labour intermediaries to downsize the labour cost and
charge a higher intermediary fee. There is a possibility that many home-based
workers are not counted as full-fledged workers because household activities and
remunerative work are pursued simultaneously which does not create an impression
in the mind of the workers of being actually in the labour market. Given that
home-based workers are being increasingly utilized by firms, there is a possibility
that actual employment in the economy is somewhat underestimated.
Data analysis shows a decline in employment growth in the unorganized man-
ufacturing without any effect on value added (Goldar et al. 2011). This could be
either because of technological development or a significant part of the labour
might have been redundant, for which employment loss does not necessarily cut
into output growth. Based on the unit level data, we noted that the employment
elasticity is almost equal to one in the unorganized manufacturing sector. This is
possibly because the unorganized manufacturing enterprises constitute redundant
labour to a large extent. Labour productivity witnessed a positive growth in various
industry groups within the unregistered segment. Though many of the unorganized
manufacturing units are surviving at the margin some of them, especially the
directory manufacturing enterprises, are well connected with the formal sector, with
effective supply chains and mutual benefits accruing to both the formal and the
informal sector enterprises. Other than the unorganized manufacturing sector, even
in the activities falling into the domain of the unorganized tertiary sector, the
indirect effects of the growth in the organized sector are said to be beneficial (Das
2011), resulting in enhanced employment and incomes in the informal segments.
However, Mitra and Pandey (2013) noted that the growth in petty activities in
manufacturing and trade could be because of sluggish employment prospects in the
high productivity sector which largely adopts capital-intensive technology. It
restricts the employment growth even when rapid industrialization occurs, which in
turn leads to increased residual absorption in the informal or unorganized sector.
However, for the services sector, they noted a positive impact of contract dummy
on employment in the unorganized sector units, indicating that large units get their
work done by the small units which indirectly contributes to the overall employ-
ment. In fact, several new services have emerged in the recent years, and large firms
usually contract out work to the small units in the unorganized sector.

3 Estimating Total Employment

The unorganized or informal sector employment is perceived to be a function of the

organized sector employment in various activities.1 This sort of a postulation can be
rationalized in terms of inter-sectoral linkages (Papola 1981). The main drive for

1
The organized sector includes all units in the public sector and non-agricultural establishments in
the private sector employing at least 10 employees.
Revisiting Growth–Employment … 7

employment creation in the informal sector is seen to be provided by the formal

sector. For example, rapid industrialization and/or growth in the high productivity
services results in employment generation in the informal sector. On the other hand,
the lack of dynamism in the organized sector can result in a residual absorption of
labour in the unorganized sector. Hence, in both the situations—with and without a
vibrant formal sector—the informal sector can expand.
The information on organized sector employment is taken from DGE&T yearly
data. The total employment figures for specific years are derived by applying the
NSS work participation rates (usual principal-cum-subsidiary status) to the pro-
jected population figures from the census data. From the total employment figures,
the aggregate organized sector employment has been deducted to arrive at the
unorganized sector employment for the NSS survey years. In the next step, the
logarithmic transform of unorganized sector employment has been regressed on the
logarithmic transform of employment in various activities within the organized
sector, using the cross-sectional state level figures. Subsequently presuming that the
cross-sectional estimates would also hold in the long run, the ex post forecasting of
informal/unorganized sector employment has been carried out given the organized
sector employment in different activities at the all-India level. Chakravarty and
Mitra (2009) calculated the total employment for the years 1975 through 1998. The
error margin turns out to be only 2% for the year 1983, and then it goes up to 6.5%
in 1993–1994. The margin of error increases as the forecast year tends to move
further away from the base year. In such situations, the cross-sectional elasticity of
the informal sector employment with respect to different components of formal
sector employment has to be recalculated from time to time using the data for some
of the recent years. This we have done for the NSS-years 1999–2000 and 2004–05
for which the large surveys on employment and unemployment were carried out
and the total employment figures are available. Forecasting is done for the years up
to 2003–04 on the basis of the 1999–2000 cross-sectional regression and up to
2011–12 based on the cross-sectional regression for 2004–05.
The point which still remains valid is that in the absence of time series infor-
mation on total employment, time series data on organized sector employment can
be used to predict the informal sector employment, using the cross-sectional elas-
ticity. Thus, the total employment can be derived without much bias. These figures
can then be used in the macromodel for employment planning and poverty
reduction strategies to be worked out.
Table 1 reports the cross-sectional regressions in which informal or unorganized
sector employment is taken to be a function of various organized sector employ-
ment, using a double-log specification. After deducting the organized sector
employment from the total employment figures, the unorganized sector employ-
ment has been derived across states. For the total employment first, the population
figures were estimated for the corresponding NSSO survey years, using the pop-
ulation census data and then the work force participation rates (UPS-cum-USS)
were applied to those population figures.
Table 1 presents the elasticity coefficients of unorganized sector employment
with respect to various components of the organized sector employment.
8 Y. Kumar et al.

Table 1 Cross-sectional elasticity coefficients

Variables Equation 1 for 1999–2000 Equation 2 for 2004–05
dep. var. Ln (unorg emp) dep. var. Ln (unorg emp)
Ln (org Ag etc.) 0.06 0.02
(0.87) (0.22)
Ln (org Mfg etc.) 0.52 0.29
(4.91)a (1.78)b
Ln (org construction) −0.12 0.09
(−0.84) (0.38)
Ln (org trade) −0.12 −0.33
(−1.09) (−1.97)b
Ln (orga transport) 0.07 0.53
(0.39) (2.38)a
Ln (org financing) −0.45 −0.34
(−2.01)a (−1.18)
Ln (org other services) 1.29 0.92
(4.93)a (3.27)a
Intercept −1.27 0.67
(−0.82) (0.37
Adj R2 0.97 0.93
N 27 25
Note a, bRepresent significance at 5 and 10% levels respectively
Source Authors’ calculation

Manufacturing and other services are the two activities which show positive and
significant coefficients for both the years. It is important to note that the elasticity
with respect to organized manufacturing almost halved as we move from the first
cross section to the second cross section. For the category of other services, the
elasticity still appears to be unity from the second cross section.
The employment figures from 1975 to 1998 are taken from an earlier study done
by one of the authors, using the same methodology (Chakravarty and Mitra 2009).
For the year 1999 through 2004, the equation for 1999–2000 has been used and for
the rest of the years, 2005 through 2012, the equation for 2004–05 has been used.
The employment estimates are provided in Table 2.

4 Growth–Employment Relationship:
Time Series Analysis

In the time series framework, we have considered employment and GDP to

examine the strength of association. Both the series are non-stationary in the level
form though in the first difference form, (i.e., the rate of growth since the original
variables are taken in log form), they are stationary (Table 3). There is also a
Revisiting Growth–Employment … 9

Table 2 Projected employment: total estimated employment (in million)

Year Employment Year Employment Year Employment
1975 262.46 1989 333.24 2003 359.88
1976 262.36 1990 337.48 2004 390.90
1977 268.40 1991 342.28 2005 455.36
1978 275.0 1992 345.74 2006 441.03
1979 285.57 1993 347.20 2007 421.86
1980 290.17 1994 350.82 2008 453.27
1981 296.62 1995 353.15 2009 392.14
1982 303.12 1996 357.74 2010 376.95
1983 308.40 1997 361.22 2011 413.35
1984 312.16 1998 361.83 2012 470.49
1985 317.57 1999 394.17
1986 321.84 2000 395.35
1987 325.19 2001 393.01
1988 329.49 2002 386.83
Source Authors’ calculation

Table 3 Unit root test

Variable ADF test statistic PP test statistic Hypothesis accepted
LnEmp −1.06 −0.67 Unit root exists
Ln GDP 3.56 3.53 Unit root exists
LnPrice −1.001 −0.35 Unit root exists
Rog in emp −5.97 −5.07 No unit root
Rog in GDP −3.63 −5.87 No unit root
Rog in price −3.80 −4.23 No unit root
The critical value at 1% level for both the tests is around −3.62

Table 4 Co-integration test

Likelihood ratio Hypothesis accepted
LnEMP LnGDP 28.45 At least one co-integrating vector exists
LnEMP LnPRICE 21.78 At least one co-integrating vector exists
LnGDP LnPRICE 17.77 At least one co-integrating vector exists
The critical values at 1 and 5% levels are 20.04 and 15.41, respectively

co-integrating relationship between the variables (Table 4) and hence, vector error
correction model has been estimated (Table 5).
The impulse response of employment to GDP shock is very nominal to begin
with (0.004 at the end of one year period) though over time it declines to 0.001 by
the fifth year (Table 6). However, subsequently, it rises marginally and remains at
around 0.002 from the seventh year onward. On the other hand, the response of
Another random document with
no related content on Scribd:
 – Ide az irományokkal – szólt elfojtott hangon Viola, – halál fia
vagy, ha késel.
A zsidó hasztalan küzdött, hogy a vaskéztől szabaduljon, mely
torkát szorítá. A lámpa a földre esett. Viola félve, hogy a zajra valaki
kijön, minden erejével az irásokat akará kiragadni. A zsidó kését
Viola mellének döfé, mire ez ellenét egy arczára adott irtózatos
csapással földre terítette. E lármára mellékszobában, mint tudjuk, zaj
támadt. Viola fölkapta az irásokat s Peti által követve futott. Mindez
egy pillanat műve volt. A zsidó föleszmélve az ajtón kivánszorgott, s
mikor Ákos belépett, csak a nyitott ládát, a földön egy zacskó pénzt s
Viola bundáját, melyet ez küzdés közben elvesztett, találta a
szobában.
Ákos a nyitva hagyott külső ajtóhoz sietett, s midőn a gyertyával
az udvarra jött, a zsidót találta ott, ki a földön feküdve, mihelyt Ákost
meglátá, gyönge hangon segítségért kiáltott.
Ákos lehajlik. E pillanatban lövés hallatszik, melyre Ákos földre
dől.
Erzsébet s Vilma, kik a mellékszobából utána jöttek,
felsikoltanak.
A házból s szomszédlakból a lövésre emberek fut nak össze. A
kovács, midőn házából kirohan, embert lát, ki mellette elfut, s kiáltva:
Gyilkos! – utána szalad.
 XV.

A Tiszaréten történteknek hire még Porvárra nem jutott, s Réty,

noha fiának elmaradásáért, melyet politikai okoknak tulajdonított,
neheztelt, jó kedvben s mosolygó arczczal tekintett körül tisztelőinek
nagy seregén, mely őt most lakásáról a nagy nemzeti ünnepély
szinhelyére hurczolá. Azt mondják, hogy magasabb állásuak azokat,
kiknek emelkedésöket köszönik, le szokták nézni, de hogy ez
legalább Taksony-megyében nincsen úgy, arról mindenki
meggyőződhetett, ki a nyájas, angyali alázatosságu kifejezést látá,
melyet a magasra emelt alispán-jelölt arczai ma viseltek; s nekem
úgy látszik, hogy azon sz.-vilmosi kortes, ki Rétyt lábánál tartván
többször mondá: mi kár, hogy szeretett elnökünket az egész három
éven keresztül így nem hordhatjuk vállainkon, nemcsak Rétynek
hizelgő, hanem egyszersmind a kortes helyzetében valóban
practicus kívánatott fejezett ki.
A nemesség nagy száma miatt a tisztujítás szinhelyének az
udvar választatott, s evvel tulajdonkép elmondtunk mindent, mi az
olvasó tájékozására szükséges. Ha a magyar szent korona tagjai
udvarukat nem fenn a teremben, de a szó szoros értelme szerint,
lenn az udvaron tartják, az elrendezés a Tisza s Duna mentében
mindenütt ugyanaz, s legfelebb azon kis deszkabódé körül, mely
alatt a főispán s néhány előkelőbb táblabiró ül, található némi
különbség, a mennyiben az a legközelebbi erdők természete szerint
fenyő-, vagy mint itt, tölgyágakkal takartatik. A főispáni szék előtt
mindenütt ácsmunkával készült hosszú asztal áll, ez asztalt, mint
hazánkban minden tanácskozási asztalt, zöld posztó takarja
(közbevetőleg legyen mondva, ezen általános szokás az, mely több
régiségbuvár véleménye szerint oka, hogy bizonyos beszédeket
magyarul zöldeknek nevezünk). Az udvart a pártokra osztott
nemesség tölti el, míg a megyeháznak minden s főkép a teremnek
ablakaiból gyöngéd nősereg néz le a küzdelem nagy helyére, hol
kova s aczél nélkül sok nemes szemekből a lelkesedés legszebb
szikrái csaholtatnak; hol mint a világ, úgy a tisztikar nagy haosból
teremtetik; hol annyi táblabiró arcz nemcsak lángol, de valósággal
izzad meggyőződése mellett, s a honfi, midőn e sereget látja, mely
minden hivatalra ajánlkozik, midőn a lelkesedést tapasztalja,
melylyel annyian kívánják hazájokat szolgálni: azon édes
meggyőződéssel tekinthet maga körül, hogy hazánk legalább
tisztviselők hiánya miatt nem fog elveszni soha.
A külföld gúnyolva szól alkotmányunkról. Nemességünk
adómentességét említik! Mintha bizony minden polgárosodott
népeknél nem lenne szokásban, hogy az elaggott katonák
közköltségen tartatnak, s mintha nem volna természetes, ha a
magyar nemzet is nagy rokkanját, ki századok előtt érte küzdött,
szintén ingyen tartja s vajon e nemzet elvénült rokkantja nem
nemességünk-e? Népoktatásunk állapotja ellen lármáznak! mintha
bizony a dolgok ez állásában népünket önmegelégedésének
veszélyeztetése nélkül máskép lehetne nevelni, mint azt teszük. Sőt
még megyei szerkezetünket is, mint az lassankint a civilisatióval
fejlődött, megtámadják! mintha azon alkotmány, mely minden polgárt
azon fölötte kellemes jogban, hogy parancsolhasson, részesíti, s
azon kellemetlenségtől, mely az engedelmeskedéssel jár, fölmenti,
nem volna minden létezhető alkotmányok legszebbike s
legboldogabbika! De jőjjenek az ócsárlók tisztujításainkhoz, s
mondják akkor, láttak-e valamit, mi ehhez csak távolról is
hasonlítható? Nem a választást magát, mert hisz e jogot más, a
sorstól kevésbbé kegyelt népek is élvezik, de a választás módját
értem.
Az egész megyében, főkép a választás szinhelyén, óriási
rendetlenség idéztetik elő: a polgári alkotmány kiemeltetik sarkaiból:
a birák megszünnek ítélni; a nemesi adószedő egy év óta nem szed
semmit; naponként új hirek jönnek, melyek szerint nemes emberek,
egyenesen a magyar alkotmány ellenére, mely szerint verni csak
nem-nemeseket szabad, megdöngettettek. Lehet-e helyzetet
gondolni, melyben a rendnek szüksége inkább éreztetnék, mely által
mindenki annyira meggyőződnék, hogy a tisztviselők munkássága
csak az egésznek javára szolgál? S lehet-e üdvösebb, mint ezen
meggyőződés? Lehet-e szebb, mintha a tisztviselő, midőn hivatalába
lép, való messiásként fogadtatik? Ez egyik fő s a mennyire tudom,
sehol fel nem található tulajdona választó rendszerünknek, mely,
mint a mondottakból látjuk, a szigorú logika azon szabályán alapul,
hogy mielőtt embert valaminek tevésére birni akarunk, előbb annak
szükségét éreztessük vele. Alkotmányunk tökélyei azonban ennél
még nem állnak meg s főkép a választásnak módja az, miben
rendszerünk páratlan. Nálunk nem számszerinti többség határoz. A
nagy szám csalódik, reá bizni a nemzet s mi több, egy megye sorsát
nem lehet. A közbizodalom nem olyan valami, mit levonás vagy
összeadás által kiszámíthatni. Nálunk nem a szám, hanem az
választ, mi egyenesen a kebelből jő, nem szavazatok többsége,
mely bármit mondjunk, csak anyagi állati erő, hanem ép az, mi az
embert az állatvilágban megkülönbözteti: a szó. Pectus est quod
movet, mondhatá a római, nálunk a kebel nemcsak megindít, hanem
alispánokat s szolgabirókat csinál, valósággal uralkodik. S vajjon ily
tisztikar, mely egyenesen választóinak belsejéből jött, miként ne
felelne meg bizodalmoknak? De mégis a világ oly gonosz! Annyi
szomorú tapasztalásokat teszünk naponként! jó ha a tisztviselő, még
mielőtt hivatalába lép, azon tulajdonokban megerősíttetik, melyeket
hivatalos eljárásában tőle leginkább kívánunk; és im! tisztujításaink
megfelelnek ezen czélnak is. Nem akarjuk, hogy tisztviselőink
büszkék legyenek s emelkedés után vágyódjanak – – de van-e erre
jobb mód, mintha őket a többiek feje fölött órákig körülhurczolva, az
emelkedés veszélyei s kellemetlenségeivel megismertetjük? Akarjuk,
hogy helyeiken szilárdan megállva, ne ingadozzanak – – de mit
tehetnénk czélirányosabbat, minthogy őket karjainkon
körültánczoltatva, bennök már választásuk alatt minden ingadozás
ellen undort s azon forró óhajtást ébresztjük, vajha csak saját
lábaikon állhatnának.
De hagyjuk ezt, regényt s nem politikai értekezést irok; s ámbár
nálunk, hol a politikai irodalom a költészet birodalmát elfoglalá s a
nemzetgazdaságról értekezők száraz szalma helyett csupa friss
virágokat nyujtanak: talán a költőnek nem lehet rossz néven venni,
ha a politika száraz sivatagjain tévelyeg. Nem fogok visszaélni
jogommal s csak arról tudósítom olvasóimat, hogy az nap Porváron
a zöld bódé- s asztaltól kezdve, mindazt, mit udvaron tartott
tisztujításoknál más megyékben láttak, feltalálhatták s hogy e szerint
minden hosszasabb leirás haszontalan. Volt valami az egészben,
min egy-két öreg táblabiró fejét csóválta; hogy az udvar közepén a
két párt között egy század katonaság állíttatott föl; de miután e
világon minden halad, az ifjabbak, kik korukat megérték, annál
kevésbbé bámulták e tüneményt, minthogy egy idő óta tisztujítások a
szomszéd megyékben is úgy történtek s Taksony a többieknél
rosszabb nem lehetett; úgyis minden látványos darabnál a
katonaság nélkülözhetlen!
A tisztujításról szinte nincs, mit emlékezetre méltót mondjak.
Miután a főispán, mint ily alkalomnál közönségesen, inkább hogy
annyi érzeménytől feszült keblén könnyítsen, minthogy valaki által
hallassék, beszédét nem szünő «Réty, Bántornyi, Éljen, Voks!»
kiáltozások közt bevégzé: Réty hasonló sikerrel az egész tisztikar
nevében bucsút vett; a tisztujítás alatt netalán előadható esetek
fékezésére törvényszék neveztetett ki s a kijelölés után a két
küldöttség, egyike báró Sóskuty, másika egy más zöld, kék és
vörösbe öltözött mágnás elnöklete alatt titkos szavazatszedésre
eltávozott; a pártok, fölkapva Rétyt s Bántornyit, nem minden
összeütközés nélkül a megyeház kapuján kitolongtak; s az udvar, hol
a főispánon kívül csak néhány pap, két királyi tanácsos s egy sánta
táblabiró maradt, aránylag csöndessé vált. Maga a gyöngéd
asszonyi nem, mely tisztikarok születésénél, mint általánosan
minden születésnél, nem hiányozhatik s tanácskozásainkban,
legalább ha élénk vitát várunk, mindig jelen van: visszavoná szép
fürtű s főkötős fejét s a megyeház másik oldaláról néze ki a csatára,
mely most a szavazatszedő küldöttségek körül kezdődött.
Porvár megyeházának közép kapuján kívül, a négyszög épület
két oldalán, még két bejárása van. Kényelem s főkép azok iránti
gyöngéd tekintetekből, kik köszvényben szenvedve az igen esős
napot szabad ég alatt nem töltheték, a küldöttségek e két bejárás alá
állíttattak föl vagy inkább ültettettek le. A nemesség a főkapun egytől
utólsóig kibocsáttatván, ezen bejárás elzáratott s mindenki csak
egyenkint s miután a járás szerint, melyhez tartozott, a jobb vagy a
balkapu küldöttségénél szavazott, eresztetett be ismét a
mellékkapunál.
E parliamentalis taktika – engedelmet, ha ez annyi ellenzésre
talált szóval élek! de tisztujításainknál, hol e tudományt Bentham
híres munkájából megtanulni nem lehet s hol az, ki magát e részben
kimívelni akarja, inkább Montecucculi haditudományát olvassa végig,
miből az egyes seregek miként elhelyezéséről magának ismereteket
szerezhet, e szó bizonyosan alkalmatosabb bármely más
kifejezésnél; – e parliamentalis taktika tehát, mint mondám, minden
nagyobbszerű rendetlenséget, – vagy, mert azt, mi rendesen
történik, rendetlenségnek nevezni nem lehet, hogy magamat
tökéletesebben kifejezzem, minden nagyobb verekedést – majdnem
lehetetlenné tett; s ha ezen intézkedések által a szabadság nem
korlátoltatott is annyira, hogy a különböző pártok emberei egymással
találkozva, a hivataloknak betöltésére nézve saját nézeteiket politikai
elleneiknek fejökbe verni itt-ott nem iparkodtak volna, mégis az ily
harczias epizódok csak rövidebb ideig tartottak s Taksony-megye
nemessége között sokkal több erős fő vala, semhogy ennek bármi
káros következései lehetnének. Nagyobb nehézség támadt magokra
a küldöttségekre nézve.
Taksony-megyének csak öt járása s mi még szomorítóbb, a
megyeháznak csak egy jobb oldala volt. Melyik legyen a két
küldöttség vagy inkább a két elnök között az, kire három járás bizatik
s ki azon egyetlen egy jobb oldalt elfoglalja, mely, mint mindenikünk
tudja, a díszhely? Sóskuty a megye egyik fő-főtáblabirája,
fertályszázados, kamarás s azonkívül Réty pártjának egyik fő
embere; a másik nem oly régi kamarás, de báró helyett gróf és
vidéki. Ki megyei életünkben járatos, képzelheti a nehézségeket,
melyekbe a főispán a dolgok ezen állásában jutott, képzelheti az
aggodalmat, melylyel Sóskuty s egész küldöttségének – melyre csak
két járás jutott – elégedetlenségét észrevevé s melylyel elnöki
székéről látta, hogy mind a két küldöttség ládáival együtt a jobb kapu
felé veszi útját. Nem is tudom, e bonyolódás hová vezethetett volna,
ha Krivér Sóskutynak nem súgja, hogy ámbár reá csak két járás
bizatott, ez a nemességnek két harmadát foglalja magában s azért a
tárgy fontossága végett másra, mint báró Sóskutyra nem is
bizathatik; a mi pedig a jobb oldalt illeti, igen csalódnék, ki azt ott
keresné, hová a szomszéd megyei gróf ép most küldöttségével siet,
a megyeháznál csak a megyeház s nem a főispán levén a fődolog, a
jobb oldal a középkapu szerint számítandó s így ép azon kapunál
keresendő, hol ő nagysága küldöttségének hely készíttetett. Mire
Sóskuty mosolyogva megjegyezvén, hogy ily kicsiségekkel gondolni
nem szokott, minden részek teljes megelégedésére csakugyan
kapuja alá ült s nem kevés beszéd között hozzá fogott nagy
föladatához.
Taksony-megyében az utolsó gyűlés alatt a titkos szavazat elve
fogadtatott el. A dolog, mint mondják, csak ezért hozatott szőnyegre,
hogy kitudassék: Réty vagy Bántornyi pártja bir-e többséggel, mert
az elsőnek mint valóságos alispánnak emberei a nyilvánosságot, a
másiknak pártja a titkos szavazást kívánták. A titkos szavazás
győzött s Tengelyi, ki ezen rendszabály által minden vesztegetésnek
elejét véve gondolá, mondhatlan örömmel hordozta körül a megye
határozatát, felolvasva, megmagyarázva azt mindennek, kivel csak
találkozott. Ha most a kapu alá lép, hol Sóskuty küldöttségével
helyet foglalt s mivel történetünk a tiszaréti járásban játszik, mi is
megjelenünk, a jegyzőnek örömében talán könyekbe lábadtak volna
szemei, midőn a módot látja, melylyel eszméi életbe lépnek.
A kis asztal, mely mellett a bárón kívül az öreg Kislaky, teins
Slacsanek s hogy Bántornyi pártja is képviselve legyen, a kijelölt
alispán testvére, James úr, még néhány táblabiróval telepedett le,
mindjárt a bejárás egyik oldalán a kazu mellett állt. Valamivel tovább
az udvar felé két spanyol-fal közé a szavazati láda állíttatott fel. A
kapu mellett vitéz Karvaly Ágoston s két hajdú, közel az asztalhoz
Nyúzó s esküdtje, kik járásuk nemességét legjobban ismerik,
mellettök a megye volt s úgy hiszszük, jövendőbeli főügyésze fogtak
helyet, míg Macskaházy úr, ki majd az udvaron a főispán körül, majd
fenn a nagyságos asszonynál forgolódott, időről-időre a szavazásnál
megjelent s kérdezősködött.
A táblabirák rágyujtottak, a kapu kisebb ajtaja megnyilt s bejöttek
titkos szavazásra az egyes választók, kiknek mindegyike, mihelyt a
küldöttségét meglátá, szívrázó hangon: éljen Réty, éljen Bántornyi-t
kiáltott, mire közönségesen minden künlevők ép oly hangon feleltek;
mely nemzeti kötelességteljesítés után az egyes választó a spanyol-
fal mögé titkos szavazásra vonult vissza.
– Nincs a titkos szavazásnál szebb dolog a világon – szólt James
úr, midőn szivarját szájából kivéve, egy kortesnek, ki ép az asztal
előtt: Éljen Bántornyi-t kiálta, kezét rázá, – ha az angol alkotmányba
ezt lehetne behozni, nem volna tökéletesebb a földkerekségen. The
ballot, the ballot for ever, így kiáltunk mi radikálok; it makes man feel
so independent, azaz: csak ez adja meg az embernek való
függetlenségét.
– Igen, csak ne ordítanának úgy – sóhajtott az öreg Kislaky, –
öcsém! – szólt egy korteshez fordulva, ki épen Réty alispánt élteté –
ne ordíts úgy, hisz titkosan szavaztok.
– Persze titkosan, – szólt emez, – éljen Réty alispánunk! – S
ezzel a spanyol-fal mögé vonult.
– Kérem alásan – szólt Kislaky fölugorva székéről – ez nem
mehet így, ez valóságos komédia.
– Igen, de ki parancsolhat kedves nemes társaink érzelmeinek? –
vágott közbe Sóskuty – az ember ily pillanatokban nem
parancsolhat, az érzelem erővel kitör és – – –
– Hát törjön ki, Isten neki! De miért e falak? – szólt Kislaky – úgy
is háromszor feldöntötték, csak idővesztés.
– Tekintetes uram – jegyzé meg Sáskay, – a nemes megye
világos parancsolatja – –
– De mikor a teins megye látja, hogy lehetetlenséget parancsolt –
szólt mindig melegebben Kislaky. – Hisz ezek az emberek mióta
egyenkint kiáltanak, még inkább ordítanak, mintha mindenik külön-
külön meg akarná mutatni a küldöttségnek, hogy ő birja legjobban.
Estig sem leszünk készen s itt oly légvonat van, hogy valamennyien
megbetegszünk.
 Sóskuty, ki az egész vitatkozás alatt, mely azonban a szavazást
félbe nem szakasztá, hasztalan iparkodott szóhoz jutni, most, kivéve
szájából pipáját, midőn méltóságosan körültekintett, azzal vete véget
ezen zajos s mint mondá, valóban botrányos vitatkozásnak, hogy a
küldöttséget s ebből Kislaky barátját sem véve ki, figyelmezteté,
miként elnöknek ő neveztetvén, kötelességénél fogva a nemes
megye parancsolatait legkisebb részletekben teljesítendi, habár azok
még oly lehetetleneknek látszanak is. Mire, Kislakyt kivéve, az egész
küldöttség helybenhagyásával a szavazás előbbi módon tovább
folyt.
– De mondjon nagysád akármit – szólt Kislaky, ki még folyvást
fejét csóválva elégedetlenséget mutata – teljes lehetetlen, hogy így
folytassuk.
– De kérem – válaszolt megnyugtatólag James – árt-e az valamit,
hogy ezek az emberek itt valamely kijelöltet kiáltanak, ott a spanyol-
fal mögött nem szavazhatnak-e mégis titkosan? Quite independent.
– Igen, de – kiáltott a jámbor Kislaky.
– I say – szakítá félbe James, ki látja, mire szavaznak ott benn,
bárkit kiáltsanak is itt előttünk?
– De kérem – szólt Kislaky legnagyobb türelmetlenséggel – a
szekrényen minden fiók fölött az egyes kijelöltek nevei fel vannak
irva, már a ki olvasni nem tud, az hogy szavazzon? Tizet láttam
bemenni, kiről tudom, hogy egy betűt sem ismer. Ép most jő ki egyik
a ketreczből. Hejh Pista – mondá Kislaky, az egyik kortest, ki ép a
szavazás után az udvarba akara menni, feltartva – tud-e kend
olvasni?
– Olvasni? – válaszolt a megszólított – nem olvasok én a Herkó
páternek sem.
– De tud kend olvasni mégis? – szólt Sóskuty közbevágva –
csakhogy nem akar, de tud?
– Dehogy tudok teins uram, nem vagyok én tót diák, öreg apám
sem tanult soha.
 – Mit mondtam – szólt Kislaky diadalörömmel arczain – s hát
melyik lyukba tette kend golyóját?
– Hát az elsőbe – felelt a kortes, bundáját igazítva – mint
szolgabiró úr mondta. Éljen Bántornyi! – S ezzel a kortes az egész
küldöttség nem kis zavarodására kiment.
– Ez az ember Bántornyi mellett jött szavazni s Réty fiókjába tette
szavazatát – szólt Kislaky megelégedéssel, – már kérdem, mehet-e
ez tovább így?
– It is very extraordinary! – sóhajtott James úr, míg Slacsanek
haját simítva megjegyzé, hogy rendkívüli esetek minden választási
rendszer mellett jöhetnek elő.
– Rendkívüli esetek? Nézzük tehát – szólt a lelkesült Kislaky, ki
mindig a titkos szavazás legnagyobb ellenségei közé tartozott. –
Tud-e kend olvasni? – kérdé az elsőt.
– Nem.
– És kend?
– Én sem.
– És kend?
– Mint gyerek tanultam ugyan –
– És kend?
– Igen.
Mire Sáskay megjegyzé, hogy a mint a teins úr maga láthatja, az
olvasni nem tudók csakugyan parányi kisebbségben vannak; s
James úr a kapuhoz ment, hogy mindenkit golyójának a második
fiókba vetésére felszólítson.
Kislaky boszankodott, Sóskuty, ki e napon rendkívüli elnöki
tehetségeket mutatott, hogy senkinek panaszra oka ne legyen s a
megye határozata mégis egész szigorúságában fentartassék, a
spanyol-fal mögé két táblabirót állított, kik két ellenkező párthoz
tartozván, minden egyes szavazónak a fiókok felirását
megmagyarázzák s ezután a Réty-járás szavazása minden zavar
nélkül ismét tovább folyt.
Míg a kapu alatt a szavazatszedő küldöttségnél ezek történtek,
addig Tengelyink künn a kortesek között homloka izzadságában
küzdött Bántornyi mellett, ki versenytársától nem messze, mióta a
szavazás kezdődött, majdnem szünetlenül a levegőben tánczoltatott
s barátait s atyafiait százszor átkozá, kiknek hiúsága miatt jelen
kellemetlen helyzetébe jutott. Bántornyi, ki egész életét nyugodt
falusi lakában tölté, nem szokta meg a népszerűség meleg öleléseit,
ő Rétyként nyájasan mosolygani, hordozóinak lankadó erejét biztató
szavakkal vagy egy-egy jeles mondattal, melyek, mint Napoleon
mondásai, egész serege által ismételtettek, föleleveníteni nem tudá;
s e magyar triumphus, mely a régi rómaiakhoz legalább abban
hasonlít, hogy a diadalmaskodó körül az ócsárlók serege sohasem
hiányzik, talán egész életének egyik legkellemetlenebb pillanata volt.
De pártok, mint ezt mindenki, ki életében hasonló helyzetben volt,
igen jól tudja, nem emberekért támadnak, hanem ezek csak azért
kapatnak föl, hogy a pártnak zászlói legyenek; s ha a zászló
széttépetik, vagy egyszerűn szólva, ha a körülhurczolt kijelöltnek
mentéje rongyokra szakad, úgy, hogy abból, mi ennyi viszontagság
után megmaradt, bizonyossággal senki sem mondhatja, csakugyan
mentét lát-e maga előtt? – a győzelmes párt büszkén mutatva
rongyos harczjelét rivalgani fog örömében, mint a hajósereg, ha
nyájas szelek helyett vihar által hajtatott kikötőjébe, zajos örömmel
köszönti a partokat, bár a szegény hajó, melyet használt, tüstént
javításra szorulna is. S Bántornyi kérései, rimánkodásai, sőt
rugdalózása, melylyel leeresztéseért küzdött, csak oda vezettek,
hogy még erősebben tartották.
Tengelyi az utolsó időben, miután James úr «public dinner»-je,
melyben nyolczszáz kortes részt vett, tudomására jött, nem kis
mértékben neheztelt Bántornyiékra, kik, mint mondá, adott szavokat
megszegve, midőn az ellenpárt nemtelen eszközeihez nyultak,
magokat minden magasabb gondolkozásúnak rokonszenvére
érdemetlenné tevék; s ezért a jegyző erősen feltevé magában, hogy
a választásban ily viszonyok alatt részt venni nem fog. De ki tehet
róla! azon törvényt, melyet Solon athénei polgárainak adott, hogy
pártok összeütközésénél senkinek sem szabad közönyösen
maradni, maga a természet oltotta minden becsületes embernek
szivébe; s midőn a jegyző, a választás helyén megjelenve, a Réty-
párt rivalgásait hallá, midőn Macskaházy kezeit dörzsölve, azt
mondta neki, hogy az actiák jól állnak s midőn Nyúzó hat sz.-vilmosi
által ép mellette vitetett el: becsületes Jónásunk nem tudott
ellentállani s a nemesség között szónokolva találjuk őt a megyeház
előtt, több lelkesedéssel, mint bárkit Bántornyi hivei, vagy
helyesebben mondva, Réty ellenei között. A jegyzőt ez alkalommal,
mint sok más politikával foglalkozó becsületes embert, csak ellenzés
birta arra, hogy ismét a párthoz szegődjék, melyet többé magáénak
nem nevezhetett. Hogy a jegyző, ki athlétai vagy gymnastikai
műtételekkel, melyek tisztujításoknál, mint tudva van, a fő szerepet
játszszák, magát ki nem tüntetheté, Rétynek oly veszélyes ellene
nem lehetett, mint azok, kik őt már harmadszor hordozóival együtt
földre rántották, az önként értetik. De Tengelyi ismeré a megyei
igazgatás minden hibáit s midőn közülök azokat számolá el, melyek
által a nemesek szenvedtek: nemcsak a lelkészek, jegyzők uradalmi
tisztek s azon míveltebb középrendű nemesség közt, melyre mindig
hatással birt, hanem még a korteseknél is némi hatást idézett elő,
ámbár szónoklatának nem csekély része veszett el a lárma között s
mit sok becsületes ember, ki tömeghez szól, fájdalmasan tapasztal,
épen azon okok, melyeket legerősebbeknek tartott, hatottak
legkevesebbé s Réty hivei örömmel láták az alkalmatlan szónokot
végre szavazás végett a kapun belépni, mely által hallgatóitól
elválasztatott.
De ki irhatná le a bámulást, melylyel Tengelyi, most a kapu alá
lépve, azon intézkedéseket látá, melyek Sóskuty tanácsára a titkos
szavazás életbeléptetésére elfogadtattak. – Kérem alásan
méltóságodat – szólt Sóskutyhoz fordulva, miután a két táblabirót
észrevevé, ki a szavazati láda mellett minden egyes választónak
utasítást adott – hogy’ engedheti e visszaélést, mely egyenesen a
megye határozatával ellenkezik?
– Visszaélést? – kiáltott Sóskuty, bámulatában feltátva száját –
mely visszaélést, ha szabad kérdenem?
 Tengelyi, kivel együtt Kislaky Kálmán, a sz.-vilmosi jegyző, egy
tiszteletes s még néhány nemes lépett a kapu alá, a társasághoz
fordulva kérdé: – Vajjon hát nem titkos szavazat határoztatott-e az
utolsó gyűlésen?
– És mert az határoztatott – felelé Sóskuty – azért teljesítjük e
parancsolatot. Vagy azt hiszi kegyelmed, ha nem volna az, ide ültünk
volna a kapu alá, ide állítottuk volna e spanyol-falat, vagy nem
végeztük volna már rég munkánkat? Titkos szavazás! De hát mi ez
egyéb, mint titkos szavazás? – szólt mind inkább neki melegedve a
báró – nincs-e már rheumatismusom? És még azt merik mondani,
hogy a megye parancsolatát nem teljesítjük.
– Ez nem maradhat így – szólt Tengelyi folyvást növekedő
indulattal, midőn látá, hogy ez ellenmondás között a szavazás régi
módon tovább foly – elmegyek a főispánhoz s jelentést teszek, az
egész választásnak újra kell kezdődni.
– Kövesse meg magát – kiáltott mérgesen Slacsanek – notárius
uram! S ne higyje, hogy itt kupaktanácsa előtt áll; ha úgy tetszik
szavazzon, leczkéket nem fogadunk el senkitől, főkép – tevé hozzá
megvető tekintettel – ily falusi jegyzőtől nem.
– Akár fogadnak el, akár nem, – szólt Kálmán, ki Tengelyit mindig
szerette a Slacsanek durvasága miatt türelmét veszté – Tengelyi
úrnak igaza van, két tanu előtt nincs titkos szavazás.
– Magam is azt hivém – vágott közbe az öreg Bálint, kiben,
midőn pártolókra talált, kételyei újra föltámadtak – de a bölcs
többség –
– Kérem alásan.
– Rogo humillime.
– Hadd szóljak én.
– Mindjárt megmagyarázom – kiáltának Slacsanek, Sóskuty és
még egy táblabiró egyszerre, míg az elnök mindent átható hangjával
a többieket legyőzheté.
 – Kérem édes öcsémuram, mint édes atyja igen bölcsen
megjegyzé, az egész szavazási módot e küldöttség bölcs többsége
határozá el s így hibáról szó sem lehet. De ha nem volna is így,
vajjon hát nem kell-e Magyarországban mindenhez testimonium
legale, két birói személy, hogy a történtekről tanuságot adhasson?
No lássa barátom, az a két teins úr ott benn a szekrény mellett
tanuságot fog tenni, hogy a nemesség titkosan szavazott, absque ira
et studio, egészen függetlenül.
Kálmán nevetett, Tengelyi a nélkül, hogy magát a zaj között
érthetővé tehetné, a határozatok szentségéről szólt s a szavazás
félbehagyatott, míg végre Nyúzó, kivel ép Macskaházy néhány szót
váltott, haragos arczczal előlépve, azon méltósággal, melyet a
nélkül, hogy egyet köpne, senki elérni nem tud, Tengelyit
menteprémjénél fogva e szavakkal: – Takarodjék kend haza,
nemtelennek itt szava nincs – a kapu felé tolá.
Soha a világ legnagyobb szónokának beszéde ily hatást nem tőn
még, mint Nyúzó ez egyszerű szavai. Midőn egy év előtt a nagy
rablás után, mely a porvári vásáron elkövetteték, kisült, hogy az
csupa nemesek által vitetett végbe, sőt az orgazdák közt két
tekintetes úr találtatik: az egész megye csudálkozott; a táblabiró-
sereget bámulás lepte meg az utolsó törvényszéknél is, midőn egy
földes úr harmincz éves perében halálos ítéletet akarván mondani, a
főügyész panaszkodva jelenté, hogy az alperes tavaly meghalt: de
így Porváron nem csudálkoztak még akkor sem, midőn Karvaly a
győri ütközet hirét negyven mérföldnyiről másodnap meghozá.
Sóskuty összecsapta kezeit, Sáskay sóhajtva ég felé tekintett,
Slacsanek megvető tekintetet vete az egész társaságra, maga az
öreg Kislaky, ki Tengelyit egyébiránt leginkább sajnálta, csak: «Ki
hitte volna ezt!» sóhajtá magában.
Tengelyi haragtól lángoló arczczal állt a többiek közt,
megindulása nem engedé, hogy csak egy szót szóljon.
Nyúzó ez egész jelenet alatt diadalérzettel tekinte körül s a
büszke jegyző megaláztatását talán még inkább élvezé
Macskaházynál, ki sopánkodásaival alig titkolhatá szive
megelégedését.
– Igen – szólt a főbiró, a küldöttséghez fordulva – bármint
bámulják a teins urak, ez az ember nem nemes s midőn azt
kötelességem szerint bejelentem, egyszersmind kérem az egész
nemesség nevében, hogy a szavazástól tiltassék el.
Az udvarból, hol mindazok, kik szavazatukat már beadva
összegyültek, a lármára mindig többen sereglettek a küldöttség
körül. A bejárás fulladásig tömve volt.
Tengelyi lassanként visszanyeré nyugalmát. – És ki fogja nekem
bebizonyítani, hogy nemtelen vagyok? – szólt méltósággal.
– Onus probandi semper privato incumbit – válaszolt kis szürke
szemeivel pislogva a főügyész, ki vastag hasával alig juthatott az
asztalhoz.
– Igazság! – kiáltott Sóskuty – incumbit privato, azaz, uraságod
dolga megmutatni nemességét. A nemességet meg lehet mutatni –
itt elakadván, a főügyész által váltatott föl.
– Van-e az úrnak királyi adománylevele, armalisa, vannak-e
authenticus transumtumai, vagy csak statutoriái «cum nos»
záradékkal, vagy legalább, mint azt Verbőczy I. rész 6. czímében
kívánja, a quartalitium fizetésérőli bizonyítványai?
– Kérem önt – szólt Tengelyi türelmetlenül ennyi kérdésre, mely,
mint sok kérdés a világon, nem azért tétetett, hogy reá felelet
adassék – senki Magyarországban jobban nem tudná nemességét
bebizonyítni, de – – –
– Hát csak tessék – szakítá félbe a főügyész – talán majd a
hatvan éves usust fogjuk bebizonyítani; de ne feledje el uraságod,
hogy ehhez is irományok szükségesek. A genealogia bizonyíttatik
authenticus osztály- vagy keresztlevelekkel, hitelesített
tanubizonyságokkal, csak tessék Tengelyi uramnak.
– Irományaim házamnál vannak.
 – Méltóztassék elhozni. Ugy-e méltóságos báró, mihelyt Tengelyi
úr irományait elhozza, mindjárt szavazhat? – S erre a főügyész
nevetett.
– Igen, csak az irományokat méltóztassék elhozni – kiáltott
Sóskuty biztatva.
– De hisz mindig nemesi kiváltságokkal éltem, nemesi
pénztárakba fizettem.
– Fraus et dolus nemini opitulatur – vágott közbe Sáskay, – miért
nem hirdettette ki Tengelyi uram nemességét a megyében? –
– De mikor nemességemen nem kételkedett senki – vága közbe
haragjában reszketve a jegyző – mikor szolgabirónak jelöltettem,
esküdtnek neveztettem ki.
– A nemesség publicátiója mindig jó – szólt oktatva a főügyész,
hihetőkép tudva, mi hasznos, ha ily esetekben az ügyészi hivataltól
vélemény kívántatik, – lássa ön, ha azt teszi, most nincs baja.
Egyébiránt, hogy candidáltatott, sőt nemesi hivatalra kineveztetett,
mit sem bizonyít; hány hasonló eset van ott, hol a főügyészek nem
vigyáznak, hogy a nemesség az adózók terhére törvényellenesen ne
szaporíttassék.
James nem nyomhatá el az érzelmeket, melyeket ez utolsó
szavak szivében gerjesztének. – Ejh be nemes teremtés a tekintetes
úr! ha az adózónak mindig ily védője találkoznék!
– De időnket nem veszthetjük – szólt Sóskuty türelmetlenül, –
folytassuk a szavazást s Tengelyi uram menjen haza irományaiért.
– Én szavazni akarok – szólt Tengelyi nyugodt méltósággal, –
nemes embert puszta előadásra nem lehet jogától megfosztani s
nemességi pernél, míg a per tart, mindenki előbbi állapotában
marad.
– Tengelyi úrnak igaza van – szóla közbe egy fiatal ügyvéd, azon
kevesek egyike, kik az egész jelenet alatt a jegyzőnek pártját fogták,
– a királyi resolutio –
 – De 21. Julii 1785 – szólt a főügyész, fejét hajtogatva.
– Azt parancsolja, – folytatá a másik – hogy mindenki, míg
nemesítő pere lefolyt, előbbi állapotában maradjon.
– Azaz, paraszt állapotában, mint jegyző uram, míg irományait
elő nem hozza – válaszolt Slacsanek.
– Mindig nemesnek tartattam. Szóljon ön, – mondá
Macskaházyhoz fordulva, ki az alatt szintén az asztalhoz közelített –
majdnem harmincz éve ismerjük egymást.
– Csak annyit mondhatok – válaszolt a megszólított kezeit
dörzsölve – hogy a tekintetes alispán úr jegyző úrral mindig mint
nemes emberrel bánt; egyébiránt a teins úr, mint tudva van, igenis
kegyes úri ember, kinek jóságát bizony sokan hálátlansággal fizetik.
Tengelyi úr irományait sohasem láttam, csak azt tudom, hogy
nemessége a megyében kihirdetve nincs, másunnan jött s vannak
esetek –
– Üssétek le! Ki a paraszttal! – ordított a tömeg, s Karvaly, kinek
szava a többiek közül kihangzott, előre tolakodva, Tengelyi
ruhájához kapott. – Ide a ki életét szereti – kiáltott most Kálmán, ki
az egész jelenet alatt egyiktől a másikhoz fordulva, Tengelyinek
pártolókat keresett. – Tengelyi úr barátom; ki egy újjal nyúl hozzá,
halál fia, ha tizenhat élettel teremtette is az Isten.
Karvaly ijedten visszavonult, az öreg Kislaky fia mellé sietve a
Rétyekhezi viszonyára emlékezteté. Báró Sóskuty nagy méltósággal
inté, mily helyen van, s a főügyész, torkát köszörülve, actiókról
beszélt.
De Kálmán nem tartozott azon egyediségek közé, kiket, ha vérök
felforrt, ildomos tanácsokkal vezetni lehetne; víg, sőt könnyelmű a
mindennapi életben, ez ifjú keblében volt valami, mi őt a mindennapi
emberek sorából kiemelé; s ki őt e pillanatban látá, a mint lángoló
arczczal annyi ellenség között az öreg jegyzőt védelmezé, ki
szavának meghatástól rezgő hangjait hallá: érzé, hogy azon
emberek egyike előtt áll, kik mint némely aranyaknak, annál
gazdagabbak, minél mélyebben juthatunk belsejökbe. Maga az öreg
Kislaky nem tudta volna megmondani, nem öröm facsarta-e a
könyeket, melyek szemeibe tolultak, midőn fiát ekkép hallá beszélni:
– Mit nekem viszonyok! bánom is én; ha méltatlanságot látok, minő
ez, csak egy viszonyt ismerek, mely minden becsületes emberek
közt létezik, s nekik kötelességül teszi, nem engedni, hogy egy
közülök gaz fondorkodások által elnyomassék.
– De, domine spectabilis, kérem alásan, a megyeháznál vagyunk
– szólt szemeit ég felé emelve Sáskay.
– Isten engem, az ember elfeledhetné, hogy ott van – szólt
növekedő haraggal Kálmán – e ház a közcsend s bátorság
fentartására épült, s becsületes ember leütéssel fenyegettetik benne;
itt minden polgár igazságot vár, s nem talál mást, mint mely a
közmondás szerint a borban találtatik; itt birákat keresünk s
fütykösöket találunk; bizony latrok barlangjában gondolhatná magát
az ember, ha itt körültekint.
– Micsoda! a fütykösök ellen szól? – riada föl egy nemeshadnagy
– szidja a nemességet. Actió! – Az egész tömeg actiót ordított, míg
Tengelyi, ki soha életében magát inkább meghatva talán nem érzé
még, mint Kálmán váratlan viselete által, félni kezde, miszerint
nemes indulatától elragadtatva, magának árthat, s azon kérést
intézte hozzá, hogy őt a megyeházból kivezetve, valami
alkalmatosságot szerezzen, melyen irásaiért Tiszarétre elmehessen.
– Actiót? Jól van nemes uraimék – szólt Kálmán gúnyosan, a
nemességhez fordulva – csak actiózzanak meg, hogy a perbeli
irományokból legalább megmutathassuk, miként Taksony-megyében
elég, ha ily ember, minő ez – s itt mondhatlan megvetés
kifejezésével Nyúzóra mutatott – becsületes emberről valamit mond,
hogy az azonnal minden jogaitól megfosztassék. – S ujjáról lerántva
pecsétgyürűjét, az asztalra veté, s Tengelyit kezénél fogva kivezeté.
– Menjünk barátom, lovaim két óra alatt Tiszarétre kapnak,
magam hajtok, estig az irásokkal itt leszünk.
A jelenvolt nemesek zúgtak, s Slacsanek, Kálmán apjához
fordulva, félig halkan mondá: – Ha Kálmán úrfi szolgabiró nem lesz,
minket a teins úr nem vádolhat. – Mire az öreg nagyot sóhajtott, s a
titkos szavazás, noha a spanyol-falak rég felforgattattak, tovább
folytattatott.
 XVI.

A jegyző házánál az utósó történetek óta szomorúság s

aggodalom uralkodott. A lövés, mely Ákosnak csak karját érte, nem
volt ugyan veszélyes, s az ifjú, hamar magához térve, önkivánatára
még azon éjjel a kastélyba vitetett; de a lopás, melynek kárát
Erzsébet megítélni nem tudá; Vilma állapotja, ki a szerencsétlen
pillanat óta, melyben Ákos földre borult, majdnem szünet nélkül
reszketett és sirt; főkép pedig az, hogy Ákost férje tilalmának
ellenére házánál titkon fogadta, s hogy az egész történet elferdítve,
mint az kétségen kívül elő fog adatni, leányának jó hirét
megronthatja: a jámbor asszony szivét mély aggodalommal töltötte
el. Vilma ágyában feküdt, a cselédek ide s tova futostak. Liptákné
alig birá elutasítni a kérdezősködőknek nagy seregét, kik
kiváncsiságukkal a már létező zavart még inkább nevelék, s ki e
házat huszonnégy óra előtt látá, s most, méltán elszomorodhatott
emberi végzetünkön, mely a véletlennek nem csak azon szerencse
felett, melyet a külvilág kincseiben keresünk, de még a felett is,
melyet csak szivünk nyújt, ennyi hatalmat ád.
A családnak egyetlen vigasztalója Vándory vala, s csak szelid
intéseinek lehete köszönni, hogy Vilma végre nyugodtabbá lett s dél
felé kissé elszunnyadott; s maga Erzsébet asszony valamivel
bátrabban nézett a pillanatnak elébe, melyben férjével találkozni fog.
Vándory, ki, mióta a szerencsétlenség után a házhoz jött, azt nem
hagyá el, s a feltört ládát megvizsgálva látá, hogy saját irományai
egészen, Tengelyiéinek pedig nagy része elraboltatott, jól tudta a kár
egész nagyságát, de meggyőződése, hogy Isten a jó embert e
világon nem hagyja el, elterjedett a többiekre is, s maga Erzsébet is,
ki hosszú házassága óta férje jöttét először várá remegve, legalább
némikép megnyugodott.