Régészeti Topográfia

E pár oldalas iromány egy minta lelőhelyen keresztül kívánja bemutatni a régészet és térinformatika
egybefonódását. Megpróbálja felfedni a köztük lévő valós, vagy valósnak vélt kapcsolatokat Fábián
Sára a Herman Ottó Múzeum ásatásvezető régészének Arnót, Répásalj-Nyugat megnevezésű
lelőhelyének feltárásán keresztül. Annak is csupán a 2. szelvényén keresztül -ezen tanulmány terjedelmi
korlátai miatt-, mindeközben pedig a feltárás térinformatikai kiszolgálását is elvégzi.

A jászsági kistérségben Kerékgyártó Gyula terepkutató az 1980-as évek közepétől végez felszíni gyűjtéseket. Kertész Róbert régésszel (Damjanich János Múzeum) elsősorban Szentlőrinckáta, Jászfelsőszentgyörgy, Pusztamonostor illetve Jászberény és Jászkisér térségében azonosítottak felső paleolitikus, Epigravettien, lelőhelyeket. Jászberény, Jászjákóhalma és Alattyán között pedig mezolitikus lelőhelyeket lokalizáltak.  A Jászság tágabb környezetében az Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság és a Mátra-vidék középtájakon, a 2000-es évek közepétől indult újabb terepkutatásoknak és ásatásoknak köszönhetően számos paleolitikus lelőhely került elő.  Gulyás András Zoltán régésszel (Jász Múzeum) 2017-ben kezdtük el a jászsági paleolitikus és mezolitikus lelőhelyek bejárását.  Tanulmányunkban a Jászság közigazgatási kistérségéből ismertetjük a hitelesített paleolitikus lelőhelyeket.

Múlt, jelen, jövő Magyarország egyik legjelentősebb régészeti vállalkozása, az MTA Régészeti Intézete által több mint fél évszázaddal ezelőtt útjára indított Magyarország Régészeti Topográfiája (MRT) című sorozat az ország egész területére kiterjedő adatgyűjtéssel a felszíni terepmunkával felderíthető lelőhelyek teljességre törekvő összegyűjtését és kiadását tűzte ki célul. Ma ez a munka 11 megjelent kötetnél és az ország teljes területe 12%-ának átvizsgálásánál tart, ami – bár komoly teljesítményt jelent – a program végét a belát-hatatlan jövőben jelöli ki. A bizonytalanságot növelték a hagyományos módon készülő, egyre ritkábban megjelenő kötetek, melyek az MRT-hez kapcsolódó kutatások fokozatos leállását vetítették előre. Az MRT folytathatóságáról és digitális korszerűsítéséről – az első kötet megjelenésének 50 éves évfordulójához igazítva – 2015-ben nagyszabású konferencián tanácskoztak régészek, örökségvédelmi szakemberek, geofizikusok, geológusok, térinformatikusok és számos más szakma képviselői. Jelen kötetünk az akkor elhangzott, majd kiegészített, módszertanilag is újat hozó tanulmányokat teszi közzé. Ezek közös tanulsága, hogy a továbblépés jelentős intézményi, intézményközi összefogást és komoly szakmai tervezést igényel a régészeti kutatás akadémiai, egyetemi és közgyűjteményi területei között, bevonva az államigazgatás és az örökségvédelem szakembereit is. A szemléletében és módszereiben is megújuló sorozat reményeink szerint nemcsak a hazánk múltjáról szerzett tudományos ismereteket gyarapítja majd, hanem a nagyberuházások jobb tervezését és a várható régészeti emlékek hatékonyabb megmentését is segíteni fogja.

A lelőhely a Hatvani síkon, egy 114,4 m tengerszint feletti magasságú környezetéből markánsan kiemelkedő homokbucka dombháton, a Zagyva folyó jelenlegi medrétől 3,4 km-re, a Székes-ér közelében található. A terület EOV topográfiai térkép szerinti elnevezése Nagy-Agyagos, a katonai felmérések térképei szerint Kopasz-Agyagos. A lelőhelyen 1994-ben Kolozs István régész, 1997-ben Langó Péter és Kolozs István régészek végeztek helyszíni szemlét. Vágner Zsolt régész 2007-ben készítette el a lelőhely Előzetes Régészeti Dokumentációját. A korábbi régészeti feladat ellátások során, a lelőhelyen római császárkori, szarmata telepet azonosítottak.  A Jász Múzeum Gulyás András Zoltán régész vezetésével 2018. június és augusztus között egy 3 hektáros szarmata telepet és egy Árpád-kori temető részeit tárta fel a lelőhelyen. A humuszolás közben kb. 30–40 cm mélyen, több paleolitikus pattintott kő látott napvilágot a löszös üledék tetején és a homok, szubhumusz találkozásánál.