Dajcs
„A német nyelvben minden Főnév nagybetűvel kezdődik. Ez jó ötlet, és ebben a nyelvben a jó ötlet a ritkasága folytán szükségképpen szemet szúr.”
Rendszertan[szerkesztés]
A dajcse spráhe az inglishez hasonlóan az indogermán nyelvcsalád sumér változata, amelyet a balatoni SZOT-üdülőkből kialakított szállodákban dolgozó és prosztataproblémás portások beszélnek.
Példák[szerkesztés]
A nyelv nagyban hasonlít a németre, ám attól bizonyos mértékben eltér. Erre jó példa a "Kejne lángos vurde báj mir hinterhergeslojdert" kifejezés, amely azt jelenti: "Nagyon éhes vagyok". Szomjoltás céljából a "Gájle szeksz im Porse" mondatot érdemes emlékezetünkbe vésni. Éjszakázási vágy esetében a "cimmer frej mit panorámás" hirdetések után érdemes érdeklődni. Hamar megtudjuk, hogy azonos nyelvet beszélünk-e a "Hé Swegazi, pöckhendi a dajcs?" kérdéssel.[1]
Nyelvtan[szerkesztés]
A dajcsban három névelő van: der, di és dász. Ezeket tetszés szerint felváltva használhatjuk, ahogyan az igazi németek, különösen főnevek, igék és bármi egyéb előtt. A dajcs jó használatához fontos a merész kiállás, ami a ge- szótagnak igék előtti szapora, de szintén jelentés nélküli alkalmazását jelenti.
Szakirodalom[szerkesztés]
- Hánszjürgen Fricc: Gekoct vird spéter
- Szigeti Imre: Róte lippen musz mán küsszen
- Johann Wolfgang Goethe: Összes művei
- Luther Márton: Elegem volt már (memoár)
 Ez a jegyzet: lábjegyzet! Nem szól senkinek, még annak se, akit érdekel. Szinte apróbetűs. Egyáltalán nem kell elolvasni.
|
- ↑ ha véletlenül elkezd színnémetül vartyogni, akkor a "Vásszmákogsz?" kérdéssel felingerled annyira, hogy faképnél hagyjon...