Napokba csapért mentünk az egyik áruházba, már teljes díszben pompázott az egyik rész, teljesen karácsony volt... Én személy szerint még korainak találom, mikor nárcisz hagymát kerestem, mig apa a csapot  keresgélte. Ez a hónap megint nem a mi hónapunk, mosogató csap, az még csak elmegy...de a mosógép.. megadta magát ..mosógéphez is külön csap, mert a régit már nem lehetett visszatenni...Meg pár kis biszbasz, ami 5000 forintnál kezdődik...(kis alkatrészek)Nyomtatót is néztük... Ár a csillagos ég.. választás nem könnyű, sok mindent kell számvetni. Gondoltuk elmegyünk egy másik áruházba valami apróságért, akkor vettem észre megnyílt a Karácsonyváros...Nem mentünk be, majd később, de a kirakat szépséges, csillogó-villogó...Tavaly is megnéztük, akkor is csak inkább nézelődők voltak.. Szájtátva lehet nézelődni.. az árak miatt is,  meg a sok szépség közt, mennyi bóvli van, csillagos áron. Kell a csillivilli a népnek!!!!

Igazából nem is tudom, érdemes -e írni.. Megint rám tört a "kinekminek".Magamnak meg nincs is kedvem írogatni...

Megint felcserélte a rendszer a képeket és az írást...Teljesen azt csinál amit akar...

Karácsonyi díszeket, fényeket  látván se jött ihlet, hogy készíteni kéne nekem is valamit, valamiket, vagy vásárlási láz törne rám , nincs meg a hangulat, az ihlet...Majd mire kell biztos megint minden a helyére kerül...

 Szemetes edényt vagy a járdát akartam lesöpörni nem tudom...Nyitom a kaput, hallok valami zajt, lépnék ki, mikor egy nagy darab férfi elvágtat mellettem , mintha nem is léteznék...Annyira meglepődtem, hogy szólni se tudtam, hogy " jó reggelt"" vagy valami...Jó hogy megöregedtem... ez  a világ nem jó irányba megy...Akárhogy is nézzük, ez falú... ahol az emberek ismerték egymást, köszöntek egymásnak, beszélgettek. Ha kell segítettetek is...Nagyon lecserélődött a falú lakossága, nagyon sok fiatal költözött ide, olyan mintha tök idegen helyen lennék , laknák. Sokan  sétálnak el itt előttünk, nézelődnek, de egy jó napot nem hangzik...Igaz a szembe szomszéd , az út választ el bennünket, Alexet mindig nézték mikor kicsi volt, hogy játszik, de a köszönés az nem megy...Tudom kié a kisgyerek... Aki köszön az idevalósi, a szülei is itt nőttek fel...Voltunk lent a parkba, sajnos ugyan az, lehajtja a fejét... nem is lát, és igy el lehet menni az ember mellett.. Én szoktam köszöni...Mikor még gyalog jártam szombatonként  a boltba, mindenkinek volt egy jó szava, beszélgettünk... Most a kerítések magasak, igy azt se tudja az ember ki lakik ott, Van ahol azt sem tudja , ki a szomszédja...Le kéne kopognom A régi kedves szomszédom mutatta be az új lakókat, a másik szomszéd maga jött bemutatkozni...Azt gondolom, jobbat nem is kívánhatnék magunknak...

A munkánk miatt soha nem vettünk részt a falú életébe, de figyelemmel kisértem...

Miért is írtam le? tudom senkit nem érdekel.. de a lelkemnek könnyebb ..akkor ott , úgy éreztem, semminek néztek...

és igen... falún harangoznak egy nap többször is, kukorékolnak a kakasok, füvet vágnak, vagy fűrészelnek, vagy vagy fát vágnak...és igen... füst is van, sok helyen nincs , és soha nem volt bekötve a gáz. se.....sok a macska mert itt van dolga ,és kint van...és kutyák is vannak nem is kevesen, akik ugatnak akkor  is amikor csendbe is lehetnének .és madarak csicseregnek, már korán reggel...ennek ellenére soha nem költöznék a városba