Apróságok, csetreszek, régiségek...

Ahogy jövök hazafelé a munkából, útba esik egy utcai könyvárus. Időnkét szétnézek nála, hátha találok valami "nekemvaló", hagyatékból megmaradt régi könyvet. Ma nem a könyvekre lettem figyelmes, hanem felcsipeszezve a pavilonra egy pár régi képeslapra. Szinte fillérekért árulták, meg is tetszett nekem egy pár, ezeket azonnal elhoztam.
Jöhet egy kis művészet? Már mutatom is őket.

Ezt a képet Henry Robert Morland festette
1730-1797.nov.30.
Portréfestő és rézmetsző volt.


A fiúkról szóló kép alkotója Maria Baschkirtseff.
1860.nov.23-1884.okt.31.
Főként párizsi jelenteket festett.


A képen Marie Antoinette látható.
Alkotója Elisabeth Louise Vigée-Lebrun.
1755.ápr.16-1842.márc. 30.


Ennek a képnek a szerzőjét nem tüntették fel.


A képen Mária Anna osztrák főhercegnő látható.

A képeslap hátoldalán van egy bélyegző, amin láthatjuk , hogy 1912-ben adták postára.

Tavaly már egyszer jártunk a Vácrátóti Botanikus kertben. Akkor április volt, kevesebb volt a kerti virág, viszont még működött a régi üvegház. Az üvegházat most újítják fel, de ideiglenesen működik jelenleg egy másik épület a sivatagi növények számára. Készítettem egy albumot, amit a képre klikkelve meg lehet tekinteni.

Megmutatom azt is melyik növény tetszett meg a legjobban. Szeretem a sárga növényeket , ez komplett befutó nálam.

Ez egy hatalmas fácska, ami közelebbről így néz ki.

Kicsit meghosszabbítottam a hétvégét és hétfőn szabadságon maradtam. 16 éve lakom Soroksáron, kb. 4 km távolságra a Soroksári botanikus kerttől, de egyszer sem tudtam eljutni oda, mert a nyitvatartása olyan, hogy hétvégén nem látogatható. Gondoltam itt van végre az alkalom és Gabika lányommal meg jó adag elemózsiával útnak indultunk, azzal a céllal, hogy végre megcsodáljuk ezt a területet is . Picit kedvünket szegte, hogy esőre állt az idő, de oda se neki, létezik esernyő is. A botanikus kertbe érve figyelmeztetett a portán egy férfi, hogy ne térjünk le az útról, mert rengeteg a kullancs. Elindultunk a kerti úton, megcsodáltuk a majdnem nyíló yukkákat.

Még egy darabig tudtunk sétálni és végignéztük a virágzó télálló Opuntia kaktuszokat,


majd még egy szomjas pillangót is sikerült lencsevégre kapnom.


Ezután befellegzett a további séta, mert eszméletlen mennyiségű szúnyogcsapat szállt ránk folyamatosan. A fóliasátornál dolgozó kertésszel sikerült még pár szót váltanom, miközben folyamatosan csapkodtam magamat, szinte groteszk filmbe illő jelenet volt. A lányom nagyon derűsnek találta, jókat kacagott rajtam. A kertész megerősítette, hogyha befújtuk volna magunkat valami szúnyog ellenes szerrel, az sem használt volna semmit.Sajnos hiába jutottam el végre a botanikus kertbe, most sem sikerült végignézni.....Viszont maradandó nyomokat hagyott rajtunk ez a rövid séta is. Hihetetlen mennyiségű csípéssel lettünk gazdagabbak. :-( :-)