Valencia CF

1919-ben a Turia folyó partján található Torino bárban kezdődött a labdarúgócsapat létrehozásának megvalósítása. A Valencia Club de Fútbol első elnökét, Octavio Augusto Milego Díazt pénzérme feldobásával választották meg Gonzalo Medina Pernás ellenében, aki ezt követően osztályvezetői beosztást kapott. Az egyesület megalapítása 1919. március 18-án történt. A klub székhelye ebben az időszakban a Barcelona utcában volt található. Milego, Medina és a megválasztott igazgatótanács is innen irányították a klubot. Utóbbi testületet a Pascual testvérek, Julio Gascó, Andrés Bonilla, José Llorca, Fernando Marzal és Adolfo Moya alkották. Tevékenységüknek nem volt visszhangja, mivel ebben az időben a sajtó nem foglalkozott a sporttal, emellett a társadalmi-politikai helyzet is bizonytalan volt. A városban a Valencia CF megalapítása előtt is ismerték a labdarúgást, azonban ekkor még nem létezett egyetlen domináns klub sem. Maga a játék a citrus exportálásában részt vevő személyek közvetítésével jutott el Nagy-Britanniából Valencia városába. Ez volt a helyzet Francisco Sinisterra és Ramón Leonarte esetében is. Emellett ismertségében szerepe volt annak is, hogy gyakran lehetett látni brit tengerészeket a kikötőkben játszani. 1908-ban már számos csapat létezett a városban. Többek között a Levante, a Gimnástico FC és a Hispania vagy Hispano. A csapat első mérkőzésére 1919. május 21-én idegenben, a valenciai Gimnástico FC^[2] otthonában, Castellónban került sor. A találkozót a Gimnástico FC nyerte 1:0 arányban.^[1][3]

Az első valenciai csapat összeállítása a következő volt: Marco, Peris, Julio Gascó, Marzal, Llobet, Ferré, Fernández, Umbert, Martínez Ibarra, Aliaga és Gómez Juaneda^[3]

A klub első saját stadionja az Algirós volt, melyet 1919. december 7-én nyitottak meg. 1923-ig, a Mestalla Stadion átadásáig itt játszott a csapat. A felavató mérkőzésen a Valencia CF ellenfele a castellóni Castalia együttese volt. A találkozó gól nélküli döntetlenre végződött. A másnap újrajátszott mérkőzést a Valencia CF 1:0-ra nyerte meg. A csapat találkozóira egyre többen látogattak ki és a belépődíj fedezte a klub kiadásait. 1923-ban a Valencia CF nyerte meg a regionális bajnokságot és története során először részt vehetett a spanyol labdarúgókupában. Ellenfele a Sporting de Gijón lett. Az első mérkőzést az Algirós Stadionban játszották rekord látogatottsággal. A találkozót a Valencia CF nyerte 1:0-ra, Montes találatával. A visszavágón azonban a Sporting de Gijón 6:1-re diadalmaskodott. Mivel az elért pontok és nem a gólarány számított, ezért újabb mérkőzésre került sor, melyet a Valencia CF ismét elvesztett, ezúttal 2:0-ra. Ennek ellenére az elért eredmények bizonyították, hogy a csapat képes a vezető szerep átvételére a valenciai csapatok között. A sikerekkel párhuzamosan egyre nőtt a klub szurkolótábora is. Ebben az időszakban a csapat legjelentősebb játékosai Arturo Montesinos (becenevén Montes) és Eduardo Cubells voltak. Versengésük megosztotta a szurkolókat, azonban ez egyben növelte a versenyszellemet is, amely jót tett a csapatnak. A kevésbé fizikai, de technikásabb Eduardo Cubells lett az első valenciai játékos, aki meghívót kapott a spanyol labdarúgó-válogatottba. A klub jelentőségének megnövekedése új stadion, az azóta ismertté vált Mestalla megépítéséhez vezetett.^[3]

 

A stadion területét Ramón Leonarte elnök vásárolta meg 1923 januárjában 316 439 pesetáért. Befogadóképessége 17 000 fő volt. A szükséges munkálatokat Francisco Almenar építészre, a klub későbbi elnökére és Ramón Ferré építési vállalkozóra bízták. Az új stadion felavatására 1923. május 20-án került sor. A Valencia CF ellenfele a Levante UD volt. A mérkőzést a valenciai együttes nyerte 1:0-ra, Montes találatával. Egy héttel később pedig a Dundee United FC csapatát látták vendégül. A skót együttes mindkét mérkőzését megnyerte (3:0 és 1:0). 1923-ig a csapatnak nem volt valódi edzője. Az 1923‑1924-es szezon előtt azonban a klub felkérte a cseh Anton Fivbert az edzői poszt ellátására. Fivber leginkább a fiatal játékosokat favorizálta.^[4]

Az 1920-as évek végén érkezett a klubhoz Luis Colina, aki 1928-tól 1956-ig műszaki titkárként tevékenykedett. Colina jelentősen hozzájárult a klub sikerességéhez. Az utánpótlás-nevelés megszervezése mellett jó érzékkel szerződtetett új játékosokat. Az addig létező regionális bajnokságok helyett, az egész országot átfogó bajnokság létrehozása egyre fontosabbá vált. A klub részvétele az első osztályban azonban még néhány évet váratott magára. Az élvonal csapatai a spanyol labdarúgókupa 6 nyertese, valamint 3 második helyezettje közül került ki. Az utolsó kiadó helyért a Valencia, a Betis, a Sevilla FC és a Racing de Santander vetélkedett. A küzdelemből azonban az utóbbi csapat került ki győztesen, így a Valencia CF a megszülető spanyol bajnokság első évét a másodosztályban kezdte. A csapat történelmi bemutatkozására 1929. február 17-én került sor a Mestalla Stadionban, a Real Oviedo elleni, 4:2-re megnyert találkozón. Imossi és Navarro 1-1 találatot szerzett, míg Silvino 2 góllal vette ki a részét a sikerből.^[4]

A mérkőzésen a következő játékosok szerepeltek: Pedret, Torregaray, Moliné, Salvador, Molina, Amorós, Pérez, Imossi, Navarro, Silvino és Sánchez^[4]

A másodosztályban eltöltött 3 szezon után, az 1930-31-es bajnokságban a csapat, Fivber edző vezetésével nagy fölénnyel kiharcolta az élvonalba jutást.
A feljutást kiharcoló csapat tagjai a következő játékosok voltak: Cano, Villarroya, Conde I, Melenchón, Torregaray, Pasarín, Torres, Amorós, Arilla, Conde II, Imossi, Molina, Salvador, Costa, Navarro, Octavio, Perona, Picolín, Ricart, Rino, Sánchez, Torredeflot és Vilanova.^[4]

Az első öt idényben a Valencia CF hozzászokott az élvonal magasabb követelményeihez és a spanyol polgárháborút követően megkezdődött a klub egyik legsikeresebb korszaka.^[4]

A spanyol polgárháború után a klubnak szembe kellett néznie a változásokkal. A játékosok nagy része ekkorra már távozott a csapatból. A katonai uralom alá helyezett kluboknál, ilyen volt a Valencia CF is, a professzionalizmust teljesen meg akarták szüntetni. A polgárháború alatt a Mestalla Stadion is jelentős károkat szenvedett a sorozatos légitámadások alatt. A felújítás után a férőhelyek száma 22 ezerre növekedett. A klub elnöke 1939 júniusában Alfredo Giménez Buesa őrnagy, majd áthelyezése után addigi helyettese, Luis Casanova lett. Ez a változás azonban pozitív volt a Valencia CF számára. Casanova irányítása alatt a klub a legszebb időszakát élte. A következő évtizedben a Valencia CF 3 bajnoki címet nyert és 2 alkalommal lett kupagyőztes a spanyol labdarúgókupában. A sikert számos tényező tette lehetővé. Egyrészt a már említett Luis Casanova elnök pozitív hozzáállása. Másrészt a csapat meghatározó játékosai nem hagyták el a klubot a polgárháború alatt. Ebben az időszakban játszottak a Valencia CF-ben az „elektromos csatárok”, név szerint Epi, Amadeo, Mundo, Asensi és Gorostiza. A kispadon helyet kapó játékosok, többek között Cubells, Moncho Encinas, Pasarín és Jacinto Quincoces is számottevően hozzájárultak a sikerhez. Emellett a Mestalla Stadion újjáépítése és a Valencia CF fiókcsapatának (Club Deportivo Mestalla) létrehozása is segítette a klubot.^[5]

A csapat kapusa ekkor Ignacio Eizaguirre volt. A védelemben tökéletes volt az összhang Álvaro és Juan Ramón között. A támadásokat pedig az „elektromos csatárok” vezették. Az 1941-es év elhozta a klub első sikerét. A spanyol labdarúgókupát az RCD Espanyol ellenében nyerte el a csapat. A bajnokságban ebben az évben a 3. helyen végzett a klub. Emellett a Valencia CF számos játékost adott a spanyol labdarúgó-válogatottnak. A következő, 1941‑1942-es szezonban a csapat első ízben szerezte meg a spanyol bajnoki címet. Az idény során (26 mérkőzésen) a Valencia CF 85 találatot szerzett, a Mestalla Stadion pedig valóságos erőd lett, ahol egyedül az Atlético Aviación tudta legyőzni a csapatot. A spanyol gólkirályi címet is valenciai játékos, Edmundo Suárez (becenevén Mundo) nyerte el 27 találattal.^[5]

Az 1943–1944-es szezonban a Valencia csapata ismét elnyerte a bajnoki címet és Mundo 27 találattal újból gólkirály lett. A sikeres szereplés tovább folytatódott és az 1946-47-es idényben a csapat szintén bajnokságot nyert az utolsó fordulóban, a Sporting de Gijón elleni 6:0-ra nyert találkozónak köszönhetően. Emellett még két alkalommal a második helyen végzett, az 1947-48-as és az 1948-49-es bajnokság végén. A spanyol labdarúgókupában 2 alkalommal, az 1940-41-es és az 1948-49-es szezonban diadalmaskodott a Valencia CF. Emellett 3 ízben, az 1943-44-es, az 1944-45-ös és az 1945-46-os idényben is bejutott a döntőbe, amelyet végül elveszített. Az első 2 döntőt az Athletic Club nyerte 2:0, illetve 3:2 arányban, a harmadikat pedig a Real Madrid csapata 3:1-re. Mindhárom mérkőzést Barcelona városában játszották. Az 1940-es évek végén bekövetkezett a csapat fiatalítása.^[5]

Bár ebben az évtizedben nem sikerült megismételni a korábbi sikereket, de a klub továbbra is jelentős szerepet játszott a bajnokságban. A valenciai klubtól az irányító szerepet az FC Barcelona és a Real Madrid vette át. A klub megnőtt jelentőségére és a nagy számú Valencia CF szurkolóra való tekintettel ebben az időszakban sor került a Mestalla Stadion korszerűsítésére is. Ennek következtében a stadion befogadóképessége 45 000 főre nőtt. Az anyagi ráfordítás következtében azonban sokszor nem jutott elegendő pénz a csapat megerősítésére. Az 1950-es évek két legkiemelkedőbb Valencia játékosa Antonio Puchades és Jacinto Quincoces volt.^[6]

• Spanyol bajnokság
  • Bajnokok (6): 1941–42, 1943–44, 1946–47, 1970–71, 2001–02, 2003–04
  • Másodikok (6): 1947–48, 1948–49, 1952–53, 1971–72, 1989–90, 1995–96
• Spanyol kupa
  • Győztesek (8): 1940–41, 1948–49, 1953–54, 1966–67, 1978–79, 1998–99, 2007–08, 2018–19
  • Döntősök (10): 1933–34, 1936–37, 1943–44, 1944–45, 1945–46, 1951–52, 1969–70, 1970–71, 1971–72, 1994–95
• Spanyol Szuperkupa
  • Győztesek (2): 1949, 1999
  • Döntősök (3): 2002, 2004, 2008
• Spanyol másodosztály
  • Bajnokok (2): 1930–31, 1986–87
• Campeonato de Levante
  • Győztesek (3): 1922–23, 1924–25, 1936–37
• Campeonato de Valencia
  • Győztesek (8): 1925–26, 1926–27, 1930–31, 1931–32, 1932–33, 1933–34, 1937–38, 1939–40
• UEFA-kupa
  • Győztesek (3): 1961–62, 1962–63, 2003–04
  • Döntősök (1): 1963–64
• KEK
  • Győztesek (1): 1979–80
• UEFA-szuperkupa
  • Győztesek (2): 1980, 2004
• IFFHS Az év csapata
  • 1 2004
• Intertotó-kupa
  • Győztesek (1): 1998
  • Döntősök (1): 2005
• UEFA-bajnokok ligája
  • Döntősök (2): 1999–00, 2000–01

Utolsó módosítás: 2024. május 9.^[7]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték(€)	Szerződés lejárta
Kapusok
1	Jaume Doménech		Almenara	1990. november 5. (34 éves)	Utánpótlásból került fel	900 000	2025.06.30.
13	Cristian Rivero		Gandia	1998. március 21. (26 éves)	Utánpótlásból került fel	200 000	2024.06.30.
28	Giorgi Mamardashvili		Tbiliszi	2000. szeptember 29. (24 éves)	SZK Dinamo Tbiliszi	35 000 000	2027.06.30.
Védők
3	Cristhian Mosquera		Alicante	2004. június 27. (20 éves)	Utánpótlásból került fel	15 000 000	2026.06.30.
4	Mouctar Diakhaby		Vendôme	1996. december 19. (27 éves)	Olympique Lyonnais	4 000 000	2027.06.30.
12	Thierry Correia		Amadora	1999. március 9. (25 éves)	Sporting CP	6 000 000	2026.06.30.
14	José Gayà		Pedreguer	1995. május 25. (29 éves)	Utánpótlásból került fel	30 000 000	2027.06.30.
15	Cenk Özkacar		İzmir	2000. október 6. (24 éves)	Olympique Lyonnais	2 000 000	2028.06.30.
20	Dimitri Foulquier		Sarcelles	1993. március 23. (31 éves)	Granada CF	2 500 000	2025.06.30.
21	Jesús Vázquez		Mérida	2003. január 2. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	2 000 000	2025.06.30.
34	Yarek Gasiorowski		Polinyà de Xúquer	2005. január 12. (19 éves)	Utánpótlásból került fel	10 000 000	2025.06.30.
Középpályások
6	Hugo Guillamón		San Sebastián	2000. január 31. (24 éves)	Utánpótlásból került fel	8 000 000	2026.06.30.
8	Javi Guerra		Valencia	2003. május 13. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	20 000 000	2027.06.30.
10	André Almeida		Guimarães	2000. május 30. (24 éves)	Vitória SC	15 000 000	2028.06.30.
18	Pepelu		Dénia	1998. augusztus 11. (26 éves)	Levante UD	16 000 000	2028.06.30.
19	Szelím Ámalah		Hautrage	1996. november 15. (27 éves)	Real Valladolid CF	2 000 000	2024.06.30.
27	Pablo Gozálbez		Valencia	2001. április 30. (23 éves)	Utánpótlásból került fel	800 000	2025.06.30.
Támadók
7	Sergi Canós		Nules	1997. február 2. (27 éves)	Brentford FC	2 500 000	2027.06.30.
9	Hugo Duro		Getafe	1999. november 10. (25 éves)	Getafe CF	16 000 000	2026.06.30.
11	Peter Federico		Madrid	2002. július 25. (22 éves)	Real Madrid Castilla	3 000 000	2024.06.30.
16	Diego López		Turón	2002. május 13. (22 éves)	Utánpótlásból került fel	12 000 000	2027.06.30.
17	Roman Jaremcsuk		Lviv	1995. november 27. (28 éves)	Club Brugge KV	4 000 000	2024.06.30.
22	Alberto Marí		Alicante	2001. július 11. (23 éves)	Utánpótlásból került fel	800 000	2026.06.30.
23	Fran Pérez		Valencia	2002. szeptember 9. (22 éves)	Utánpótlásból került fel	8 000 000	2026.06.30.
30	Hugo González		Valencia	2003. február 7. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	250 000	2027.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönben itt	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Eray Cömert	védő		Rheinfelden	1998. február 4. (26 éves)	FC Nantes	4 000 000	2024.06.30.
Samu Castillejo	támadó		Málaga	1995. január 18. (29 éves)	US Sassuolo Calcio	1 000 000	2024.06.30.

• Hivatalos honlap (spanyol), (angol), (katalán), (japán)
• A spanyol bajnokság honlapja(spanyolul)

• A Valencia CF profilja a Playerhistory honlapján (adatok és címerek)(angolul)
• A Valencia CF szurkolói oldala(angolul)
• A Valencia CF szurkolói oldala(magyarul)
• Az új Mestalla Stadion honlapja(spanyolul)