Vörös Sas-rend

A Vörös Sas-rend elődjét 1705. november 17-én alapította György Vilmos brandenburg-bayreuthi őrgróf Ordre de la Sincerité (Őszinteség-rend) néven. Csak rövid ideig adományozták, majd a rendet 1712-ben, utána pedig 1734-ben is újraalkották, utóbbi alkalommal a Brandenburg-Ansbachi Hercegségben Brandenburgi Vörös Sas-rend néven. 1777-ben megváltoztatták az alapszabályt és a nevét is Vörös Sas-rendre rövidítették. Ekkor a rendnek egyetlen osztálya és maximum ötven tagja volt.^[1]

Miután 1792 januárjában a brandenburgi hercegségek beolvadtak a Porosz Királyságba, 1792. június 12-én II. Frigyes Vilmos porosz kitüntetésként élesztette fel a lovagrendet. A Fekete Sas-rend után a Vörös Sas-rend lett a királyság második legmagasabb állami elismerése.^[1]

1810-ben III. Frigyes Vilmos háromra bővítette az osztályok számát. 1830-ban a II. osztályhoz is bevezették a csillagot és az Általános Érdemrend (Allgemeines Ehrenzeichen) keresztje a Vörös Sas negyedik osztályává vált.^[1] 1861-ben megalkották a nagykeresztet, a rend legmagasabb osztályát; egyúttal azontúl a Fekete Sas-rend minden kitüntetettje automatikusan megkapta a Vörös Sas nagykeresztjét is. 1918-ban bevezették a rend legalacsonyabb, érem fokozatát, amelyet közkatonák is megkaphattak.

Az első világháború után, 1919-ben a Porosz Királyság megszűnt létezni és a kitüntetést többé nem adományozták.

Az első világháború idejére a Vörös Sas-rend már hat osztályra tagozódott:

• Nagykereszt - zománcozott máltai kereszt, amelyet különleges alkalmakkor nyakban láncon viseltek; vagy a jobb vállon átvetett szalagot és a mellkas bal oldalára tűzött nyolcágú, aranyozott csillagot. Általában a királyi család férfitagjai, a Fekete Sas-rend tulajdonosai, német nemesek vagy külföldi uralkodócsaládok tagjai kapták.
• I. osztály - nagy méretű, zománcozott talpaskereszt, amelyet szalagon a nyakban vagy a jobb vállon átvetett széles szalagon viseltek; hozzá tartozott még egy nyolcágú ezüstcsillag, amit a mellkas bal oldalán hordtak. Az I. osztályt katonatisztek, magas rangú nemesek, külföldi államfők kapták.
• II. osztály - nyakban viselt zománcozott talpaskereszt és egy ezüst négyágú csillag. Katonatisztek és nemesek kaphatták.
• III. osztály - a mellkas bal oldalán viselt zománcozott talpaskereszt. Alacsonyabb rangú tisztek és nemesek kaphatták.
• IV. osztály - a mellkas bal oldalán viselt zománcozatlan talpaskereszt. Alacsony rangú tisztek (hadnagyok) számára.
• Érem - aranyozott kerek érem, amelyet a közkatonák is megkaphattak.

Ezenkívül számos kisebb további fokozat, díszítmény létezett:

• háború idején az érem kivételével valamennyi fokozat adható volt kardokkal (két keresztbe tett karddal a kereszten)
• a IV. osztály fölött adható volt "karddal a gyűrűn", ami azt jelentette, hogy a tulajdonos korábban már megkapta az egyik korábbi fokozatot kardokkal
• minden fokozat adható volt koronával
• a nagykereszt, az I. és II. fokozat adható volt gyémántokkal
• a nagykereszt, az I. és II. osztály adható volt tölgyfalombbal, amely azt mutatta, hogy a tulajdonos már megkapta valamelyik kisebb fokozatot gyémántokkal
• nagyon ritkán (pl. Paul von Hindenburg esetében) marsallbotokkal is adták a nagykeresztet
• a szalaggal adott III. osztály azt jelezte, hogy a tulajdonos előzőleg megkapta a IV. osztályt
• A Máltai Lovagrend sebesülteket segítő tagjai kis máltai kereszttel kapták a Vörös Sas-rendet
• 50 évnyi szolgálat után a Vörös Sas-tulajdonosok kis kerek medált kaptak, rajta egy 50-es számmal, amit a kitüntetésükre erősíthettek

•  
  A nagykereszt jelvénye és csillaga
•  
  Az I. osztály jelvénye és csillaga 50. jubileumi éremmel
•  
  A II. osztály jelvénye és csillaga
•  
  A III. osztály jelvénye
•  
  A IV. osztály jelvénye
•  
  A közkatonák érme

A nagykereszt egy arany (1916 után aranyozott) máltai kereszt volt, amelyet fehérre zománcoztak. A kereszt szárai között vörös sasok voltak láthatóak, középen pedig kékkel keretezett aranymedál, rajta a királyi monogram. A kereten a rend jelmondata a Sincere et Constante volt olvasható.

Az I-III. osztály jelvénye fehérre zománcozott, arany (1916 után aranyozott) talpaskereszt volt (IV. osztály hasonló volt, de egyszerű, ezüstfelülettel). A kereszt közepén babérkoszorút tartó koronás vörös sas volt található, fekete-fehér címerpajzzsal. A hátoldalán a királyi monogram és a porosz korona volt látható. A közkatonák kerek érmén a magasabb osztályok keresztje volt látható, a tetején pedig a porosz korona.

A csillag a nagykereszt esetében arany volt és nyolcágú, az I. osztálynál ezüst nyolcágú, a II. osztálynál pedig ezüst négyágú, rajta a talpaskereszttel. Mindegyik közepén kerek fehér alapon vörös sas, körülötte fehér (a nagykeresztnél kék) alapon a rend mottója: Sincere et Constanter.

A rend szalagja hagyományosan narancs-fehér-narancs volt, de a harci teljesítményért adott kitüntetéseknél a Vaskereszthez hasonló fekete-fehér szalagot is használtak.

• György Vilmos brandenburg-bayreuthi őrgróf (1678–1726), az Ordre de la Sincerité alapítója
• Károly Vilmos Frigyes brandenburg-ansbachi őrgróf (1712–1757) a rend újraalapítója és átnevezője Vörös Sasra
• Károly Sándor brandenburg-ansbachi őrgróf (1736–1806)
• II. Frigyes Vilmos porosz király (1744–1797), aki porosz állami kitüntetéssé tette a rendet
• III. Frigyes Vilmos porosz király (1770–1840), új osztályokat adott a rendhez 1810-ben és 1830-ban
• IV. Frigyes Vilmos porosz király (1795–1861)
• I. Vilmos német császár és porosz király (1797–1888), bevezette a nagykeresztet
• III. Frigyes német császár és porosz király (1831–1888)
• II. Vilmos német császár és porosz király (1859–1941)

 

• Szász-Weimar-Eisenachi Auguszta I. Vilmos császár felesége (1811–1890)
• Albrecht von Roon (1803–1879) – tábornok és hadügyminiszter. A Fekete Sast (és a vele járó Vörös Sast) a porosz-osztrák háború alatt győzelmeiért kapta
• Otto Theodor von Manteuffel (1805–1882) miniszterelnök
• Hohenzollern Henrik, II. Vilmos császár öccse
• Schleswig-Holsteini Auguszta Viktória (1858–1921), II. Vilmos felesége
• Otto von Bismarck (1815–1898), kancellár
• Ferdinand von Zeppelin (1838–1917), feltaláló
• Paul von Hindenburg (1847–1934), tábornok, tölgylombbal és kardokkal kapta meg a nagykeresztet
• Helmuth Karl Bernhard von Moltke, (1800–1891), tábornok
• Hohenzollern Vilmos, II. Vilmos császár legidősebb fia
• Bernhard von Bülow, külügyminiszter
• Alfred von Tirpitz (1849–1930); admirális

 

• Wilhelm von Humboldt (1767–1835), filozófus, államférfi, Alexander von Humboldt bátyja
• Karl August von Hardenberg (1750–1822), külügyminiszter
• III. Lajos hesseni nagyherceg (1806–1877)
• Anton von Werner (1871–1914), festő
• Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord, francia politikus
• Ali Tepeleni pasa török külügyminiszter
• Paul Kruger (1825–1904), Transvaal elnöke

• Johann Heinrich von Bernstorff (1862–1939), washingtoni német nagykövet
• Otto von Below (1857–1944), tábornok, az első világháborúban a caporettói áttörés vezetője
• Wilhelm Groener (1867–1939), tábornok, a Weimari Köztársaság belügyminisztere
• Franz von Hipper, német tengernagy
• John Jellicoe (1859–1935), brit tengernagy
• John Pierpont Morgan (1837–1913), amerikai bankár
• Nicholas Murray Butler, amerikai filozófus, 1931-ben Nobel-békedíjas
• Hugo Münsterberg, német-amerikai filozófus

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Order of the Red Eagle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Der Rittmeister Militaria, LLC.
• Encyclopædia Britannica. 11th Ed. New York: Encyclopædia Britannica Company, 1911
• Haandbuch des Allerhöchsten Hofes und des Hofstaates Seiner K. und K. Apostoliscen Majistät, fur 1906. Vienna: Empire of Austria-Hungary, 1903
• Handbuch über den Königlich Preußischen Hof und Staat für das Jahr 1918. (1918 Prussian State Handbook) Berlin, 1918.
• Journal of the Medals and Orders Society of America, Vol 52, No. 3, pp. 16 – 17. On the Internet: http://www.medalnet.net/Red_Eagle_Order_Haegele.htm
• Schulze Ising, Andreas M. Imperial German Orders, Medals, and Decorations. Martinsville, Virginia: