Vértesi Arnold

Viklida Antal, az egri tanítóképző igazgatója (családi nevét később Vértesire változtatta) és Rusbárszky Franciska fia. Iskoláit Miskolcon végezte. 1849 nyarán honvédként harcolt, részt vett a temesvári csatában. 1852-től a pesti egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott, két évvel később azonban jogász lett.

Miután a Hölgyfutárban megjelent első novelláját kedvezően fogadták (A mór király, 1856), végleg az írói pályára szánta el magát. Megrendült egészsége miatt az 1860-as évek végén két évet Olaszországban pihenéssel töltött. Az 1870-es években visszanyert egészséggel és munkakedvvel folytatta írói pályáját. 1874. április 5-én Pesten, a Terézvárosban feleségül vette a nála 22 évvel fiatalabb Kuklay Annát.^[1] 1879-ben a fővárosból Debrecenbe költözött, ahol a Debreceni Ellenőr című napilap szerkesztője, majd kiadó-tulajdonosa is volt. A Petőfi Társaság az alapításkor (1876), a Kisfaludy Társaság 1887-ben választotta tagjai sorába. 1888-ban írta hozzávetőleges számítás szerint ezredik novelláját, ez alkalomból Pesten a Petőfi Társaság, Egerben szülővárosa ünnepélyt rendezett. 1889. március 13-án Debrecenben, tizenöt évi házasság után elhunyt neje, Kuklay Anna. Miután Vértesi debreceni vállalkozásával tönkre ment, 1893-ban visszaköltözött a fővárosba és teljesen az irodalomnak élt; tevékeny részt vett az irodalmi mozgalmakban.

Elhunyt 1911. augusztus 1-jén délután fél 3-kor, életének 75. évében. Örök nyugalomra helyezték 1911. augusztus 3-án délután a Kerepesi úti temetőben a római katolikus egyház szertartása szerint.

 

Hosszú írói pályáján körülbelül másfélezer novellát, sok történelmi és társadalmi regényt írt. Vérbeli elbeszélőnek bizonyult, a meseszövés érdekességében kevesen versenyezhettek vele kortársai közül. Történeteit erőltetés nélkül ontotta magából, elbeszéléseit könnyed hangvétellel adta elő. Arany János, akinek Koszorújába is írt, őt tartotta Jókai után a legjobban mesélni tudó magyar írónak.

Első elbeszélése megjelenésétől kezdve csaknem minden magyar lapnak munkatársa volt; tudott alkalmazkodni az uralkodó áramlatokhoz. Jókai hatása a népies romantika felé terelte, a vidéki életből merítette rajzainak tárgyát. 1867 után Gyulai Pál realisztikus törekvéseihez csatlakozott. Kiegyezés-kori dzsentri-alakjai ellenszenvesek, jellemzőik a kártya, az ivászat, az adósságok, a vagyon elherdálása. A lecsúszott egyének és típusok egész tömegét mutatta be, bizonyos egyoldalúsággal, hőseit többnyire csak felszínesen jellemezve. Az 1890-es évektől a nagyvárosi tematika és egy újabb, naturalista hangvétel jellemezte novelláit és regényeit. Korának egyik legtermékenyebb írója volt.

 

• Történeti beszélyek. Pest, 1859. Két kötet.
• Az 1848-49. magyar hadjárat története. Írta Rüstow, ford. Pest, 1866. I. kötet. (A II. kötetet Áldor Imre fordította). REAL-EOD
• Széchenyi István és kora. Írta Falk Miksa. Ford. Pest, 1868. (Áldor Imrével együtt).
• Tíz beszély. Pest, 1868. Két kötet.
• A dicsőség tengeréből. Elbeszélések az 1848-49. szabadságharc korából. Pest, 1869.
• Világ folyása. Elbeszélések. Pest, 1870. Két kötet.
• Beszélyei. Budapest, 1874. Két kötet.
• Nero és az első keresztyén üldözés. Budapest, 1875.
• A Chancellor Írta Verne Gyula, ford. franciából. Budapest, 1875.
• A természet könyve. Bernstein. A német műve után ford. Budapest, 1875. (A 3., 4. és 5. füzeteit.).
• Julius Caesar története. Budapest, 1876.
• A Grant kapitány gyermekei. Írta Verne Gyula, ford. Budapest, 1876. Két kötet. (3. kiadás: 1899., 4. kiadás: 1905. Budapest).
• A svájci szabad köztársaság története. Budapest, 1877.
• Eltévesztett utak. Regény. Budapest, 1877.
• Híres utazók és híres utazások története. Írta Verne Gyula, ford. Budapest, 1877.
• Egy boldogtalan története. Daudet után ford. Budapest, 1877. (Névtelenül).
• A rőtszakállú Frigyes története. Budapest, 1878.
• III. Napoleon. Budapest, 1878.
• A fölkelő nap országa. Regényes utazás Japánban. Sok képpel. Budapest, 1878.
• A nyomorúság iskolája. Regény. Kiadta a Petőfi-társaság. Budapest, 1878.
• Fényes házasság. Regény. Budapest, 1878.
• Öngyilkosok. I. A kik életben maradnak. Debrecen, 1882. (Elbeszélések. 2. kiadás. Budapest, 1885.).
• A kuruc világból. Két elbeszélés. Debrecen, 1885.
• A jegyző kiassszony. Elbeszélés. Budapest, 1885.
• Páriák. Elbeszélések. Budapest, 1885.
• A debreceni diák. Budapest, 1885.
• Csiricsáry Bertalan úr ő méltósága. Regény. Budapest, 1887.
• A bojár leánya. Regény. Debrecen, 1888. Két kötet.
• Az ezredik novella. Budapest, 1888.
• Összes munkái. Ezer elbeszélés. Debrecen, 1888-91. 15 kötet (171 elbeszélés).
• A fecskefészek. Regény. Debrecen, 1890.
• Fürdőn. Regény. Budapest, 1895.
• Mézeshetek. Regény. Budapest, 1895.
• Mindhiába. Regény. Budapest, 1896.
• Az ugaros-karádi közbirtokosság. Regény. Budapest, 1896. Két kötet.
• Kisvárosi történetek. Budapest, év n.
• A királyi tanácsosék. Budapest, 1897.
• Előre. Regény. Budapest, 1899.
• Kadocsa Ákos. Regény. Neogrády Ákos rajzaival. Budapest, 1900.
• A szerencse fia. Regény. Budapest, 1901.
• Istenért és szabadságért. Regény. Budapest, 1901.
• Innen-onnan. Elbeszélések. Budapest, 1903.
• Varga Imre. Regény. Budapest, 1903 és 1908. Goró Lajos rajzaival.
• Fölfelé. Regény. Budapest, 1908.

Több munkáját lefordítottak németre, franciára és oroszra. Megpróbálkozott a színműírással is: Az áruló című színműve Kolozsvárt, az Irma úrfi Debrecenben került színre; a Budai Színkörben 1886. június 5-én adták elő.

Szerkesztette a Fekete Leves című élclapot (1861. december); a Harang című hetilapot (1862. február – április); a Divatcsarnok című szépirodalmi hetilapot (1863. január – július); a Képes Világ című hetilapot (1866. áprilistól 1870 végéig); a Magyarország és Nagyvilág című képes hetilapot (1867. április – 1870. november); szerkesztette és kiadta az Ország-Világ című szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilapot (1870. december – 1872. január 1.); mint kiadó és tulajdonos szerkesztette a Debreceni Ellenőr című politikai lapot, mely hetenként ötször jelent meg (1878. október – 1893, utóbbi két évben a lap főszerkesztője volt); rövid ideig szerkesztette a Pesti Hirlapot is.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 7. kötet: A novella és regény fejlődése c. alfejezet (Arcanum Kiadó)
• szerk.: Sőtér István: Vértesi Arnold, A magyar irodalom története (4. kötet). Budapest: Akadémiai Kiadó, 493. o.. ISBN 963 05 1639 X 4. kötet (1965). Hozzáférés ideje: 2012. január 22. 
• Saját és neje gyászjelentése