Tientaj

 

A kínai buddhizmus korai iskoláitól eltérően a tientaj iskola teljes egészében kínai eredetű.^[4] Az azt megelőző iskolákat Indiából ültették át úgy, hogy az eredeti tanításokon csupán elhanyagolható változtatások történtek. Azonban a tientaj iskolában egy Cse-ji (Zhiyi) nevű szerzetes buddhista szútrák hierarchiáját dolgozta ki, melyek csúcsán a Lótusz szútra állt. A szútrák köré meditációs és gyakorlati rendszerek kerültek.

Cse-ji (Zhiyi) után a tientaj összefonódott újabb iskolákkal, mint például Fa-hsziang és a Hua-jen, míg nem Csancsan újból felélesztette a tientaj iskolát és a rivális iskolákkal szemben megvédte a tanait. Az egyik leghevesebb vitája a fahsziang iskolával az egyetemes buddhasággal kapcsolatban volt, akik azt a nézőpontot vallották, hogy a különböző lények a megvilágosodás különböző szintjeit érik el, viszont a tientaj a Lótusz szútrára hivatkozva azt vallotta, hogy minden lény ugyanazt a buddhasági szintet éri el.^[4]

Idővel a tientaj iskola kibővítette tanait és a buddhizmus újabb ágai jöttek így létre, amelyeknek azonban nem voltak formális struktúráik.^[4] Hangsúlyozták a szövegek tanulmányozását, a meditációs gyakorlatokat és a tudat megfigyelésén keresztül a buddhaság gyors elérését tanították.^[5]

Az iskola javarészt Cse-ji (Zhiyi), Csancsan, és Csili tanításaira alapozta tanait, akik a "tanítások osztályozásának" voltak a hívei, mivel a Kínába érkező buddhista szövegek olykor ellentmondásosnak tűntek. Ezeket szándékoztak harmonizálni egymással, amelyet a Lótusz szútra értelmezésén keresztül értek el.

Nágárdzsunát a középút filozófiája miatt a tientaj iskola első pátriárkájának tekintik.^[6][7]

Huiven (慧文), középkori dhjána mestert tekintik hagyományosan a második pátriárkának, aki tanulmányozta és tökéletesen elsajátította Nágárdzsuna tanításait.^[6]

Huiven a tanításokat később Huiszi (kínai: 慧思, 515-577) mesternek adta át, akit ezáltal a harmadik pátriárkának tartanak. Huiszi állítólag meditáció közben elérte a Lótusz szamádhi tudatszintet, amely azt jelenti, hogy megvilágosodott és elérte a buddhaság szintjét.^[8]

Huiszi tanait Cse-ji (Zhiyi) (kínai: 智顗, 538-597) követte, aki szintén a Lótusz szamádhi gyakorlatokat végezte és hamar elérte a megvilágosodást. Több szövegmagyarázatot és kézikönyvet készített, amelyek összefoglalják a buddhista gyakorlatok módszereit és a meditációkat.^[8] A fent említett átadási vonal nem tükrözi a korabeli buddhisták népszerűségét. A pátriárka elnevezés és a besorolás későbbi korokból származik.^[9]

A legtöbb tudós Cse-ji (Zhiyi)t tekintia a tientaj iskola legfőbb alapítójának, mivel leginkább ő szedte rendszerbe a tanokat és ő tette népszerűvé a módszereiket. Később az iskola hatodik pátriárkája, Csancsan készített szövegmagyarázatokat Cse-ji (Zhiyi) műveihez.

Cse-ji (Zhiyi) elemezte és rendezte az ágamákat és a mahájána szútrákat rendszerbe (öt időszakra és nyolc típusú tanításra). Például több olyan alap tanítás és koncepció létezett a történelmi Buddha idejében is, amelyet az emberek többsége nem volt képes megérteni. Az ágamákon keresztül viszont lehetséges volt közvetíteni a végtelen bölcsességről szóló tanításokat. Az ezt követő tanítások a fejlettebb tanítványok számára készültek, hogy pontosabb képük legyen Buddha tanításairól. Cse-ji (Zhiyi) legfőbb tanításait a Lótusz szútra tartalmazza, amely szerinte a buddhista tanok legmagasabb szintézise.^[10]

• Tientaj Koreában
• Tientaj Japánban
• Cou Csicsang
• Kuocsing templom
• Hua-jen
• Kínai buddhizmus

• Donner, Neal – Sudden and Gradual Intimately Conjoined: Chih-i's Tíen-t'ai View. In: Peter N. Gregory (szerk.), (1991), Sudden and Gradual. Approaches to Enlightenment in Chinese Thought, Delhi, Motilal Banarsidass Publishers Private Limited
• Hua, Hsuan – The Shurangama Sutra, 1. kötet, 1977, Dharma Realm Buddhist Association
• Hurvitz, Leon (1962). Chih-i (538–597): An Introduction to the Life and Ideas of a Chinese Buddhist Monk. Mélanges Chinois et Couddhiques XII, Bruxelles: Institut Belge des Hautes Études Chinoises
• Katō Bunno, Tamura Yoshirō, Miyasaka Kōjirō (tr.), (1975 ). The Threefold Lotus Sutra: The Sutra of Innumerable Meanings; The Sutra of the Lotus Flower of the Wonderful Law; The Sutra of Meditation on the Bodhisattva Universal Virtue, Weatherhill & Kōsei Publishing, New York & Tōkyō (Rissho Kosaikai) PDF
• Magnin, Paul – La vie et l'oeuvre de Huisi (515 – 577) : (les origines de la secte bouddhique chinoise du Tiantai), 1979, Paris: Adrien-Maisonneuve, ISBN 2-85539-066-4
• Snelling, John – The Buddhist handbook. A Complete Guide to Buddhist Teaching and Practice, 1987, London, Century Paperbacks
• Swanson, Paul L. (1989). Foundations of T'ien-T'ai Philosophy, Asian Humanities Press, California. ISBN 0-89581-919-8.
• Ziporyn, Brook (2004). Tiantai School in . In Robert E. Buswell, Ed., Encyclopedia of Buddhism, New York, McMillan. ISBN 0-02-865910-4
• Ziporyn, Brook – Being and ambiguity: philosophical experiments with Tiantai Buddhism, 2004, Illinois, OpenCourt, ISBN 978-0-8126-9542-7

• Chen, Jinhua – Making and Remaking History: A Study of Tiantai Sectarian Historiography, 1999, International Institute for Buddhist Studies, Tokyo, ISBN 4906267432

• Buddhizmus dióhéjban: Tien-tai (angolul)
• Digitális buddhista szótár^{[halott link]} (bejelentkezéshez jelszó: "guest") (angolul)