Etnikai vallás

Az e vallásoknak tulajdonított sajátosságok közül sok bizonyult a közelebbi megismerés nyomán tévedésnek, például az ősök tisztelete. ^[2] A velük kapcsolatos feltevések közül a leginkább tárgyszerű az animizmus, vagyis az a felfogás, mely szerint mindent valamilyen lélek jár át. ^[2]

Jellemzőjük, hogy a vallás egy kifelé zárt társadalomhoz való tartozás révén öröklődik, amelyet pontatlanul "törzs"nek szokás nevezni (a térítés lehetetlensége, lemondás a misszióról).^[2] A vezérlő isteni útmutatásokat a tagok közvetlenül átélik és rituális könyörgéssel eszközlik ki. A mítoszokba és szimbólumokba foglalt világértelmezések a papi vezetők titkos tudásának alkotják részét. Nagy hangsúlyt helyeznek a békés társas viselkedésre. ^[2]

Ha a teremtő isten eszméjét keressük, akkor az általában csak a mítoszokban játszik szerepet, hiszen a világ teremtése után visszavonult, és nincs közvetlen befolyása a jelenre.^[3] Nem tisztelik rendszeresen, és gyakran csak vészhelyzetekben hívják. Nem szentelnek szentélyeket neki. Nincs papi szervezet. Az istenkáromlás és eretnekség ismeretlen fogalmak.

E vallások legfontosabb kiindulópontja a transzcendens közvetlen élménye. Elterjedt gyakorlatok az áldozati rituálék, a böjtölés, a szándékos elszigetelődés vagy hallucinogén anyagok fogyasztása látomások létrehozása érdekében. Gyógyítók, varázslók, látnokok, sámánok vagy hasonlók közvetítenek az ember és az isteni világ vagy túlvilág között.

Az etnikai vallások a legrégibb vallások a világon.^[4] E vallásoknak – az üdvtannal rendelkező vallásokkal szemben – az evilági célok elérése a központi célja, amihez megpróbálják elnyerni a természetfeletti erők, szellemek, istenek támogatását.^[5]

A II. vatikáni zsinat nem keresztény vallásokkal kapcsolatos állásfoglalása a törzsi vallásokra is vonatkozik: A katolikus Egyház semmit nem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent.^[6]

• Összehasonlító vallástudomány

• Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006, Göncöl Kiadó