Semayer Vilibald

A Sopron vármegyei Bánfalván született, Seemayer Ferdinánd kádármester és Berger Teréz gyermekeként.^[2] Kismartoni és soproni középiskolái után a Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet.^[3][4] 1891-től tanársegédi kinevezéssel Török Aurél mellett az egyetem embertani intézetében dolgozott.^[3][4] Jankó János ajánlására 1895-ben a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályára nevezték ki segédnek, egyúttal az antropológiai laboratórium vezetője lett.^[3][4] 1898 januárjától segédőri kinevezéssel folytatta a gyűjtemény kezelését. Jankó János korai halálát követően, 1902. július 29-étől múzeumi osztályigazgatóként a néprajzi osztály vezetője lett 1920-as nyugdíjazásáig.^[5][3][4]

Elméleti tudósként a legkülönfélébb tárgyi néprajzi és antropológiai kérdésekkel foglalkozott, fő tudományszervezési témája a fizikai antropológia és a néprajztudomány művelői közötti szoros kutatási együttműködés előmozdítása volt.^[3] 1901-ben részletes antropológiai vizsgálatokat végzett a Kolozs vármegyei népességen, 1903-ban pedig elkészítette a magyar népesség antropológiai tipológizálását.^[3] Szerkesztője volt a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának értesítője (később Néprajzi Értesítő), valamint az Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn című szakfolyóiratoknak. Részt vett A Pallas nagy lexikona munkálataiban.^[4]

Pályája során több külföldi néprajzi múzeumot tanulmányozott, ott szerzett tapasztalatait nem csak a fővárosi néprajzi osztály fejlesztésében, állománygyarapításában, de vidéki néprajzi múzeumok szervezésében is kamatoztatta.^[4] Jankó János oldalán részt vett az 1896-os millenniumi kiállításon belüli néprajzi falu megrendezésében, majd a kiállítás lebontása után személyesen irányította a tárgyak múzeumi elhelyezését, muzeológiai feldolgozását.^[3] 1898-ban Semayer rendezte a néprajzi osztály állandó kiállítását.^[3] 1906-ban költözött a néprajzi osztály a városligeti Iparcsarnokba, ahol irányításával rendezték be a néprajzi tárlatokat.^[3]

1902-től 1919-ig a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének vezetőségi tagja volt. E minőségében országos továbbképzéseket tartott a múzeumi gyűjteményfejlesztés és tárgyfeldolgozás módszertanáról, külső munkatársakból országos néprajzi gyűjtőhálózatot szervezett.^[3][4] Tárgygyűjtéseivel jelentősen hozzájárult vidéki múzeumok néprajzi gyűjteményének megalapozásához és gyarapításához. Így például 1902–1903-ban a zombori múzeum számára végzett gyűjtést, 1904-ben Bátky Zsigmonddal együtt a későbbi hódmezővásárhelyi városi múzeum megalapításához vezető néprajzi kiállítást rendezett, 1907–1908. évi ormánsági terepmunkájával pedig jelentőssé tette a helyi néprajzi múzeum anyagát.^[6]

• Bíró Lajos német-új-guineai (Astrolabe öböl) néprajzi gyűjtéseinek leíró jegyzéke. Összeáll., bev. Semayer Vilibald. Budapest: Hornyánszky ny. 1901. = A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei, 3.  
• Képes kalauz az EKE múzeumában: Kolozsvár. Kolozsvár: Erdélyi Kárpát-Egyesület. 1902.  
• Útmutató a nagybányai Városi Múzeum gyűjteményeihez. Budapest: Athenaeum. 1904.  

• ↑ Schram 1956: Schram Ferenc: Seemayer Willibald. Soproni Szemle, X. évf. 3. sz. (1956) 284–286. o.
• ↑ Szemkeő & Szikossy 2002: Szemkeő Endre – Szikossy Ildikó: Semayer Vilibáld. In Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. 782–783. o. ISBN 963-86222-4-5  
• ↑ Szilágyi 1990: Szilágyi Miklós: Szándékok és eredmények a vidéki múzeumok néprajzi gyűjteményeinek megalapozásában (1920 előtt). Ethnographia, CI. évf. 1. sz. (1990) 1–50. o.
• ↑ ÚMÉL 2004: Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 1104. o. ISBN 963-547-414-8