Ruzicskay György

Négygyermekes tehetős parasztcsalád gyermekeként született. Édesapja Ruzicska János középbirtokos, édesanyja Aradi Zsófia. Ifjú éveinek történetét gimnáziumi iskolatársa, Lévay Ferenc 1965-ben írt visszaemlékezései alapján ismerjük, akit akkor már mintegy hat évtizednyi barátság fűzött a festőművészhez. Jó tanulmányi előmenetelű és szorgalmas gimnazista volt, akinek művészet iránti érdeklődése már ekkor is megnyilvánult. Szabad idejében legtöbbször csendesen rajzolt, írogatott. A gimnáziumban Boross Pál unokatestvérével megindították az Aranylapok című pár oldalas folyóiratot,melyet kézírással sokszorosítottak, s már az első számot is 31 példányban terjesztették. A folyóirat alapítását a sajtórendészeti vétségként kezelték, melyért dr. Pálka Pál szolgabíró 1-1 korona bírságot szabott ki, s a tevékenység folytatása esetére két-két heti áristomot helyezett kilátásba, így a lap és a kiadóhivatal megszűnt.

Visszahúzódó természete feltehetőleg abból eredt, hogy 1908-ban édesapja váltókezességet vállalt egy később fizetőképtelen rokonáért, így a család teljes vagyonát elveszítette. A szülői házat el kellett hagyniuk, a család a falu szélére költözött a nagyszülőkhöz, így a gimnáziumi éveket nélkülözésben, a nyári szüneteket a közeli téglagyárban fizikai munkával töltötte. A család felszínen maradását jórészt édesanyjának köszönhette, aki mosást és vasalást vállalt, s napszámosmunkával gondoskodott a megélhetésről, mivel édesapja a csapások terhe alatt agyvérzést kapott. A család anyagi helyzete akkor oldódott, amikor legidősebb bátyja a gimnázium elvégzését követően segédjegyző lett a Dunántúlon, míg két másik testvére önálló keresővé vált. Tanulmányai befejezését követően dr. Fischbein ügyvédi irodáját vezette, de festőművészi ambícióit nem adta fel. Az első világháború alatt a nagyváradi 4. Honvéd Gyalogezredben szolgált. Két testvére elesett a világháborúban, s édesapja is elhunyt korábbi, gyógyulófélben lévő betegségéhez társult, a katonafiak eleste felett érzett bánatában.

A katonai szolgálat évei alatt megismerkedett Baráth Móric festőművésszel, akinek nagyváradi festőiskolájában képezte tovább magát 1919-től, majd 1922 és 1924 között a Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, Ludwig Herterich tanítványaként. Itt jelentette meg a Ramesz rabszolga és Amon Hertwebecht énekesnő történetéről szóló albumát,^[5] melynek szövegét és illusztrációit is maga készítette. Elsajátította a freskó- és rézkarckészítés technikáit is. Tanulmányait a "vöröshajú nő" című képével zárta le. Ezt követően visszatért hazájába, s elkészítette Molnár Béla ornitológus, szarvasi tanár mellszobrát.

Első önálló kiállítását 1924-ben Nagyváradon rendezte, bemutatkozott szülővárosában is, ahol később a művelődési élet szervezésében is meghatározó szerepet játszott. 1925-ben több hónapos itáliai tanulmányutat tett, ahol velencei, firenzei, római tartózkodást követően Nápolyt és Palermót is meglátogatta. 1926 őszén franciaországi tanulmányutat tett, majd Szarvason és Nagyváradon dolgozott. 1929-ben megfestette a Szarvasi Luther Árvaház épületében található hármas falfreskót. A freskók Husz János megégetését, Luther Márton 95 tételének kiszögezését, valamint a magyar gályarabokat ábrázolják. Budapesten telepedett le, de gyakran visszatért szülővárosába, Szarvasra is, amelynek története mindvégig inspiráló forrást jelentett számára.

Feleségül vette Horváth Etelkát, aki életévégéig hű társa volt. Budapesten a Kmetty utca 19. számú ház műteremlakásában éltek. 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásának napján találkozott Révész Imre mérnökkel, aki épp aznap szabadult három éves politikai börtönbüntetéséből, s akit még nagyváradi éveiből ismert. Negyedik emeleti műteremlakásában bújtatta, majd az idő múlásával másokat is befogadott, így a lakás szűknek bizonyult. Ezután a műteremlakás feletti padlásteret alakították ki menhellyé, s a padlásfeljáratot csapóajtóval látták el. A csapóajtó elrejtése érdekében a művész nagy méretű vásznat helyezett állványra, így a műterembe esetenként betévedő látogató elől a padlásfeljárót a kereszten szenvedő Krisztust ábrázoló készülőfélben lévő festmény fogadta. A bújtatottak túléléséhez elengedhetetlen élelmiszert a szűkös lehetőségek mellett is a közelben lévő kifőzdéből 10-12 adag étel biztosította, melyet a jóindulatú szomszédok hallgatólagos egyetértésével a művész felesége naponta hozott és osztott szét. Így valamennyi bújtatott személy túlélte Budapest megszállását és ostromát. A házaspárnak köszönhetően menekült meg többek között Baráth-Bihari Klára, Szenczi Sándor, Szőllősi György, a hattagú Hoffman család, a Deák házaspár és a Beder fivérek. Embermentő tevékenységéért Ruzicskay Györgyöt 1978-ban a Jad Vasem – a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága – a Világ Igaza^[6] kitüntetésben részesítette.

Az 1950-es évek második felétől hosszabb időt töltött külföldön, s több külföldi kiállításon állították ki képeit. 1957-ben részt vesz a Salon d’Automne kiállításon Párizsban, 1958-ban a Les Grands et les Jeunnes d'Aujourd'hui kiállításon Cannes-ban és Párizsban, ezek a kiállítások indítják el nemzetközi karrierjét. Ezt követően kiállít Edinbourghban (1959), New Yorkban és Glasgowban (1959), Amszterdamban (1960) Vallaurisban (1963), Poitiersben (1965), a kanadai Brock Egyetemen 1959-ben "Vitalitás" című rajzsorozatával megnyeri a Grand Prix International de la Peinture díj II fokozatát, 1961-ben a "Fény a városban" című képével a díj I. fokozatát.

Jelentős művei közé tartozott a csömöri evangélikus templomot díszítő falfestménye.^[7] A falfestmény a főváros körüli harcok során megsérült, ma már nem tekinthető meg.

A szarvasi közösség 1960-ban alkotóházzal, majd 1973-ban a Ruzicskay-gyűjteménynek helyet adó múzeummal tisztelte meg. A művész 1975 óta Szarvas díszpolgára. Életművének java részét szülővárosának adományozta; volt műterme ma a közönség részére nyitva tartó Ruzicskay György Alkotóház a szarvasi Erzsébet-ligetben.^[8]

Fabiny Tamás a Diakónia folyóirat 1980/1. számában "Arcképvázlat Ruzicskay Györgyről" című összegző írásában méltatta életútja főbb állomásait.^[9]

Születésének 125. évfordulójáról és Magyarország 1944. évi német megszállásáról Zsugyel János "Az ajtó előtt állok, ha zörgetnek" című írása emlékezett a HÍD Evangélikus Missziói Magazinban.^[10]

• Amon Hertwebecht. München 1922.
• Szerelemkereső. 108 rajz a szerző írásaival. Sonnenfeld Adolf Rt. Grafikai Műhelyeiben, 1935, Oradea – Nagyvárad.
• Világosság. Rajzsorozat, 1936.
• Liszt album. Rajzsorozat, 1938.
• Tessedik Sámuel élete. Szarvas, 1970, 141 old.
• Fantasztikus utazás. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1978, oldalszámozás nélkül.
• Gyula várának krónikája. Rajzsorozat, 1981.
• Fantasztikus utazás II. Rajzsorozat, 1981
• Amon Hertwebecht. Petőfi Nyomda és Szarvas Város Tanácsa közös kiadása, Szarvas, 1982.
• Rajzsorozat Arany János Toldijához. Szarvas, 2010, 86 old.

• 1959: Honorable Mention, Special Mention elismerés, Nemzetközi illusztrációs kiállítás, Edinburgh; II. Grand Prix, X. Grand Prix International de Peinture de Dauville;
• 1960: I. Grand Prix, XII. Grand Prix International de Peinture de Dauville;
• 1973: Munkácsy Mihály-díj;
• 1976: Érdemes művész;
• 1982: Kiváló művész;
• 1986: a Magyar Népköztársaság Zászlórendje.

• 1945 Arad, Temesvár, Nagyvárad
• 1947 A munka himnusza, Szalmássy Galéria, Budapest
• 1959 Magyar Intézet, Párizs
• 1965 Pitiers
• 1966 Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt.)
• 1967 Galerie de Saxe, Párizs
• 1968 Szarvas, Békéscsaba
• 1969 Brock Egyetem, USA
• 1975 Biológiai Intézet, Szeged
• 1976 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (gyűjt.)
• 1978 Dürer Terem, Budapest, Gyula
• 1980 Iskolai Galéria, Budapest; Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas
• 1986 Pozsony, Poprád, Eger, Nyíregyháza
• 1987 Békéscsaba, Szarvas

• 1957 Salon d'Automne, Párizs
• 1958 Les Grands et les Jeunes d'Aujourd'hui, Cannes • Musée d'Art Modern, Párizs
• 1959 Nemzetközi illusztrációs kiállítás, Edinburgh
• 1959 Díjnyertesek kiállítása, New York, Glasgow
• 1959 Salon d'Automne, Párizs
• 1960 A Grand Prix nyerteseinek kiállítása, Amszterdam
• 1961 Salone d'Automne, Párizs
• 1963 Peinture Lumiere, Vallauris

• Zsugyel János: A csapóajtó előtt állok, ha zörgetnek. HÍD Evangélikus misszói magazin, 2021/III. szám 48-49. oldal
• Lévay Ferenc: A falu szélétől a Grand Prix-ig, in: Az Értől az Oceánig, Ruzicskay György Közalapítvány, Szarvas, 2009.
• Gál György Sándor: Ruzicskay György, Magyar Téka, 1948. 153 old.
• Zsadányi Oszkár: Huszonöt üldözöttet bújtatott műteremlakásában Ruzicskay György és felesége. Új Élet, 1964.01.01.
• Aklanné Balogh Éva: Hogyan szólalt meg a kereszténység a magyar festészetben. Evangélikus élet, 1996/37. szám, 164. old. https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusElet_1996/?pg=163&layout=s&query=Ruzicskay
• Ruzicskay gyűjtemény. Szarvas Erzsébet-liget,1996.
• Ruzicskay György Alkotóház
• MAFIRT Krónika 59. 1947. március: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6357