Quenya nyelv

A Szilmarilok harmadik fejezete szerint a tündék Cuiviénen-ben fejlesztették ki nyelvüket, mielőtt találkoztak volna Oromë-val:

és beszélni kezdtek és mindent elneveztek, amit megláttak. Önmagukat quendi-nek nevezték, mert csak ők tudtak beszélni; mert semmilyen olyan élőlénnyel sem találkoztak, amelyik beszélt vagy énekelt volna.

Mivel először a csillagokat pillantották meg, az "el", vagyis a csillag szó lett a tündék első szava, és Oromë Eldáknak, vagyis a csillagok népének nevezte el őket a saját nyelvükön. Azonban idővel az Eldák változtattak nyelvükön, kedvük szerint bővítve szókincsét és eltávolítva azt a Valák beszédétől. A Valák is ezt a nyelvet vették fel, hogy a tündék jobban be tudjanak illeszkedni Valinorba.

A quenya nyelv a noldák közvetítésével került Beleriandba, (Középföldére), amikor a noldák saját akaratukból elhagyták Amant és királyságokat alapítottak Beleriandban. Birodalmaikban eleinte a quenya volt a beszélt nyelv, de mivel a noldáknak jobb volt a nyelvérzéke, és mivel a sinda kevésbé volt kifinomult, inkább a noldák tanultak meg a sindát a kommunikációhoz.
Elu Thingol, más néven Elwë, Doriath ura is sokat tett azért, hogy a quenya eltűnjön a közéletből. Mikor megtudta, hogy a noldák mit követtek el Alqualondëben (alqualondëi testvérmészárlás), rokonai hazájában, megtiltotta birodalma minden alattvalójának, hogy a quenyát beszéljék, illetve, hogy feleljenek quenya nyelven feltett kérdésekre. Innentől kezdve a quenya használata csak a nolda főurak szórakozása lett, és igen hamar a tudomány és a művészet fennkölt nyelvévé vált.

A Középfölde Harmadkorában használt quenya nyelv többnyire már csak tudományos vagy ünnepi célt szolgált, mint a mi latin nyelvünk. A quenyát ünnepi nyelvnek használták, és gyakran ezen a nyelven is írtak; a Sinda az összes tünde anyanyelve volt. Ennek ellenéra a Noldák még mindig emlékeztek a quenyára és nagyra tartották, ami abból is látszik, ahogy reagáltak Frodó köszöntésére: elen síla lúmenn' omentielvo ("Csillag ragyogja be találkozásunk óráját"). Galadriel talán az egyetlen olyan jelentős tünde Középföldén A Gyűrűk Ura eseményei alatt, aki már a bölcsőjében is hallhatta a quenyát: mivel Valinorban született a Két Fa korában, és ő volt valószínűleg a leghatalmasabb tünde, és Círdan-t leszámítva a legidősebb is akkoriban Középföldén. A Noldák (Száműzöttek) quenyája némileg eltért a Valinorban beszélt quenyától, mert a nyelv folytatta fejlődését a száműzetés után is és szabályosabb is lett, mert tudományos nyelvvé vált. A kiejtés is módosult kisebb mértékben.

Tolkien a lehető legszebb nyelv létrehozásával kísérletezett. Ez a késztetés motiválta őt Középfölde megalkotásában. Ahogy a nyelv fejlődött, beszélőkre lett szükség, a nyelv beszélőinek történelmet kellett kitalálni és háborúkhoz és migrációhoz hasonló eseményeknek kellett történnie, hogy teljes legyen a mesterséges nyelv, és ezekből a gondolatokból született meg Középfölde.^[4]

Tolkien 1915 körül kezdte^[5] megalkotni a quenya nyelvet, (a nyelv nevének helyesírása ekkor még "qenya" volt, a "quenya" szóalak az 1940-es években jelent meg először) amikor az exeteri egyetemen tanult. Ekkor már több, ősi germán nyelvet ismert, többek között a gót nyelvet, az óészaki nyelvet és az óangol nyelvet, és hozzákezdett a finn nyelv elsajátításához a Kalevala olvasásának hatására. Ez utóbbi felfedezése, saját szavaival élve, "teljes mértékben elbódította".^[6]

Tolkient nagyon érdekelték a lengendák és a mondák, ezért külföldi nyelveket tanulmányozott a mondák eredeti nyelven való elolvasásához. Többek között finnül tanult, hogy el tudja olvasni a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt.

A tolkieni történeteken kívül a quenya nyelvtanra hatással volt a finn, ami agglutináló nyelv, akárcsak a magyar; nyelvtanára hatott a latin és a görög. A fonológiája a finn nyelven alapul, és kisebb mértékben hatott rá a latin, olasz és a spanyol. A finnugor nyelveket nem ismerők számára furcsa lehet, hogy a szótagok nem kezdődhetnek, de nem is végződhetnek mássalhangzó-torlódással (kivéve a duális datívusz végződést, az "-nt"-t); A finn hatás a szókincsre is kiterjed: néhány szó, mint például a tule "jön" és az anna "ad", finn eredetű. Egyes szavakban latin (e.g. aure, "hajnal"), és germán hatás érvényesül (például Arda, a világ quenya neve).

Egyes külföldi nyelvet beszélők között a legfurcsábbnak talált jellemzője a quenyának, hogy rendkívül agglutináló, ami azt jelenti, hogy a mondatokban a grammatikai viszonyokat toldalékok ragasztásával fejezik ki.

Tolkien sosem fejezte be a kísérletezgetést kitalált nyelveivel, és jelentős változtatásokat hajtott végre a quenya nyelvtanán és szókincsén, így a nyelvből több, nagy eltéréseket mutató változat jött létre fejlődése során: az 1930-as évek qenya nyelve, amelyik változatban az "A Secret Vice" (Titkos bűn) című esszé versei íródtak,^[7] nagymértékben különböznek az A Gyűrűk Urából és a A szilmarilokból ismert változattól. A quenya nyelv mindig Tolkien érdeklődédének középpontjában állt, és a nyelv fejlődése egészen alkotójának 1973-ban bekövetkezett haláláig folytatódott, szemben a sindarin nyelvével, ami csak néhány alapvető változáson ment keresztül.

A Vinyar Tengwar és a Parma Eldalamberon című kiadványok azért jöttek létre, hogy szerkesszék és kiadják Tolkien nyelvészeti munkáit.

Tolkien korai írásaiban (ld.: Középfölde történelme), a nyelvet qenya nyelvnek nevezi, habár a kiejtés ugyanúgy kvenya. Számtalan nyelvtani és szókincsbeli átnézésen ment keresztül, mielőtt elnyerte volna azt a formát, amit A gyűrűk urában láthatunk, és sokat változott A szilmarilok befejezéséig. A qenya kifejezést a régi qenya és az új quenya közötti különbség kifejezésére használjuk. Azonban a quenya változékony természete miatt az efféle megkülönböztetés nagyon vitatott.

A quenya nyelvet arra használják a rajongók, hogy Tolkien nyomán tünde nyelvű verseket, szövegeket, kifejezéseket és neveket találjanak ki, és gyakran neo-quenyának hívják, a nyelvészek pedig Quenya Vinyakarmë-nak nevezik (vö. "neologizmus"). Mivel Tolkien ötletei gyakran változtak, minden kísérlet a nyelv tényleges használatára rengeteg kérdést vet fel.

2001-ben jelent meg a mozikban A Gyűrűk Ura filmtrilógia első része. A quenya ebből eredő megnövekedett népszerűsége egy Onion cikkhez vezetett, a "Don't Come Crying to Me when You Need Someone who Speaks Elvish"-hez.[1] (Ne nekem sírj, ha valakivel tünde nyelven akarsz beszélni)

Bővebben: Tengwar

A quenya nyelv írásrendszere a Tengwar. Fëanor fejlesztette ki még Valinorban, azonban olyan népszerű lett, hogy szinte minden nyelv Tengwar-t használt (szürketündék, emberek, még Sauron is az Egy Gyűrűn), gyakorlatilag csak a törpök használtak rúnákat helyette.

Eredetileg az összes kettőshangzó ereszkedő jellegű volt, de a Harmadkorra az /iu/ emelkedő jelleget öltött, az angol yule [juːɫ] szó kezdetéhez hasonlóan.

1. szó végén <f>-ként írjuk vagy szó végi /n/ előtt.
2. <nw>-ként írjuk
3. <ty>-ként írjuk
4. <ny>-ként írjuk
5. <ly>-ként írjuk
6. <h> vagy <hy>-ként írjuk
7. <ng> vagy <ñ>-ként írjuk
8. <c>-ként írjuk
9. <h>-ként írjuk
10. <y>-ként írjuk
11. <qu>-ként írjuk
12. <ngw> vagy <ñw>-ként írjuk
13. <hw>-ként írjuk

Az /f/ hangot [v] hangnak ejtjük a szavak végén vagy /n/ hang előtt.

/h/ eleinte [x] volt minden helyzetben, de később [h] hanggá módosult szókezdő helyzetben. Intervokális (két magánhangzó közötti) helyzetben [x] hang maradt, mint az aha [axa] ('düh') szóban, és mély (veláris) hangok, /a, o, u/, illetve /t/ között, mint az ohtar [oxtar] ('harcos') szóban. Magas (palatális) magánhangzók /e, i/ és /t/ között a /h/ palatalizálódik, [ç] lesz belőle, mint a nehta [neçta] ('kopjafej') szóban.

A hy kiejtése, amit eredetileg egy betűként volt jelölve, [h] hangra redukálódott a Harmadkorban, ezért /h/ és /j/ betűcsoportot használjuk a[ç] kifejezésére.

Tolkien ng és a ñ hangok között vacillált a quenya veláris nazális írásában, de azt mondják, hogy az utóbbit kedvelte, és inkább azt használta késői munkájában egészen haláláig. A Harmadkorban a szóeleji [ŋ] [n] hanggá fejlődött.

A quenya nyelvű szövegeket latin betűkkel írta Tolkien A gyűrűk urában, hiszen az olvasók nem ismerik a Tengwar-t (csak az "E" függelék tartalmazza a tündeírást), viszont sok esetben nehéz az átírás alapján eldönteni, hogy melyik hangot hogyan kell ejteni. Ezért Tolkien a már említett "E" függelékben elmagyarázta, hogyan olvassuk a latinbetűs quenyát.

A következő lista a latin betűkkel írt quenya hangokat ismerteti a teljesség igényével.

• C – minden esetben "k" hangot jelöl (például celeb ["ezüst"] = keleb)
• F – "f" hang, de szó végén "v" hangot jelöl
• G – a magyar "g" hang
• H – a magyar "h" hangot jelöli, de a ht a német echt, acht szavak "cht" hangját jelöli.
• L – a magyar "l" hangot jelöli, de "e" vagy "i" és egy mássalhangzó előtt palatalizálódott. Az utóbbi, palatalizálódott "l"-t Tolkien "lh"-val jelölte
• NG – az ng az "ing" szóból, de szó végén csak az ing szó n-jét ejtették. A szó eleji n-t is így ejtették szó elején. (például noldo)
• QU – a latin "aqua" szó qu-ja
• R – minden fonetikai helyzetben pergetett "r". HR: zöngétlen "r"
• S – "sz" hang
• TH – az angol thin th-ja
• TY – "ty" hang, mint a tyúk szóban
• V – magyar "v" hang, de szó végi helyzetben nem így írjuk.
• W – angol were w-je. HW: zöngétlen "w".
• Y – magyar "j" hang. HY: zöngétlen j (például angol "hew")

Más, csak a sindarin nyelv átírásában használt digráfok:

• CH – a pech szóban, vagy a Bach névben található hangot jelöli
• DH – az angol that szó th hangját jelöli
• PH – a magyar "f". a.: szó végi "f" jelölése (például: alph ["hattyú"]) b.: ha az f-hang p-ből származik c.: egyes szavak közepén; ilyenkor hosszú "f"-et ejtünk (például ephel ["kerítés"])

• I – magyar, magas hangrendű "i"
• E – magyar, zárt "e"
• A – a magyar "á" rövid időtartamú változata
• O – magyar "o"
• U – magyar "u"
• É – magyar "é"
• Ó – magyar "ó"
• UI – "uj"
• OI – "oi"
• AI – "áj", de az "á" rövid időtartamú benne (viszont nem "a")
• IU – "ju"
• EU – "eu", egy szótagként ejtve (tehát az "u" csupán félhang)
• AU – "au", egy szótagként ejtve

Megjegyzés: Az ä, ë, ö (Eönwë, Eärendil) betűk nem különböznek az a, e, o betűktől. Ezeket használja az angol szó végi helyzetben (Manwë, Voromë), továbbá magánhangzó-kombinációk jelölésére, ha azok nem diftonignusok (Fëanor, Eärendil, Eönwë, hroä; de: Sauron, laita, iarwain)

A hangsúlyt a quenya nem jelöli, mert az a szó formájától függ.

• Kétszótagos szavaknál az első szótagra esik a hangsúly.
• Kétszótagosnál hosszabb szavaknál az utolsó előtti szótagra esik a hangsúly, ha az utolsó szótag hosszú magánhangzót, diftongust, vagy olyan magánhangzót tartalmaz, amit legalább kettő mássalhangzó követ. (Ebben az esetben az utolsó előtti szótag gyakorlatilag verstanilag hosszú szótag)
• Ha a két szótagnál hosszabb szó utolsó előtti szótagja olyan magánhangzót tartalmaz, amit csak egy, vagy egy mássalhangzó sem követ, hátulról a harmadik szótagra esik a hangsúly.

Példák:^[8] elentÁri, silIvren, Orome, ancAlima

A határozott névelő minden esetben i. Pl.: i alda, a fa; i eleni, a csillagok. Határozott névelőt használunk alanyi utalószó és egyes névmások esetében is.. Ex.: i quena, az, aki beszél; i quenar, azok, akik beszélnek; antan i quena, egy férfi, aki beszél. A quenyának nincs határozatlan névelője. Névelő nélkül a főnév határozatlannak tekinthető. Ex.: alda, egy fa; eleni, csillagok.

A többes szám jele -i vagy -r. -i mássalhangzóra végződő szó többes száma, illetve a szó végi -e helyén jelzi a többes számot. Pl.: alda(fa), aldar; elen(csillag), eleni. A kettes számot -t-vel, vagy "d" és "t" esetén -u-val jelöljük. Pl.: aldu, két fa; ciryat, két hajó. A kettes szám megszűnt a Harmadkorra és már csak olyan főneveknél maradt nyoma, amelyeket mindig kettes számban használunk. Pl.:hendu, (két) szem; rancot, (két) kar. A quenyában nincsenek nyelvtani nemek.

A főnévragozásnak tíz esete van (néhány bizonytalan jelentőségű rövid változat). Négy alapeset van: Alanyeset, Tárgyeset, Birtokos eset, és eszközeset; a három határozói eset: allatívusz (amelynek a Részes eset a rövid alakja), Locativus (szintén rendelkezik rövid alakkal, de szerepe tisztázatlan), és határozóeset; és egy melléknévi eset.

Alapesetek:

• Az alanyeset főleg a mondat alanyának megjelölésére szolgál. A beszélt quenyában tárgyeseti szerepe is lehet (lásd lejjebb). Ezt kell használni néhány prepozíció esetén is.
• A tárgyeset az állítmány közvetlen tárgyát jelöli meg. Nem használják a beszélt quenyában, mert beleolvadt az alanyesetbe, de az írott quenyában még különálló eset.
• A birtokos esetet az eredet megjelölésére szolgál (például Szauronnak a Gyűrűje). Használata néha egybeesik a határozóesettel, és néha a birtokosjelzői esettel
• Az eszközeset a főnevet egy eszközként jelöli meg.

Határozói esetek:

• Az allativus a főnév irányába történő mozgást fejezi ki.
• A részes eset a mondat részeshatározóját jelöli.
• A locativus azt fejezi ki, ha valami a főnév helyén.
• A határozóeset a főnévtől távolodó mozgást fejezi ki.

Melléknévi eset:

• A melléknévi eset minőséget ír le. Kifejezhet birtokot vagy birtoklást is. Ezért használata gyakran egybeesik a birtokos esettel.

A főnévnek négyféle száma van: az egyes szám, az általános többes szám, és a "partitív többes", ami azt fejezi ki, hogy a főnév egy nagy mennyiség része. Ezenkívül a kettes szám is létezik a quenyában.

Toldalékkal is fejezhetünk ki mennyiséget (-li). Ez a toldalék az eset vége elé kerül, aminek így többes számban kell lennie. Ha az eset i-vel végződik, a toldalék megnyúlik. Pl.: aldalisse, sok fában; antallion, sok embernek (a vmije); lasselínen, sok levéllel

A késő quenya főnév deklináció az ún. "Plotz Deklináció"-ban található. Ezt a deklinációt Tolkien küldte levélben Dick Plotz-nak 1967-ben.^[9] Kettő "klasszikus" quenya, magánhangzóra végződő tövű főnév deklinációját mutatja meg a levél: cirya "hajó" és lassë "levél", négy számban: egyes szám, tsz. 1, tsz. 2, és kettes. A tsz. 2 alakjai az általános többesnek felelnek meg, a tsz. 2 a késő quenya partitív többes számnak felelnek meg. A deklinációnak öt fő esete van, amelyek három csoportot alkotnak. Tolkien a-val, b-vel, és c-vel jelölte ezeket. Ezekből Tolkien csak az a)-t nevezte el: alapesetek: alapeset, tárgyeset, birtokos eset, és eszközeset; és a b)-t, a határozói eseteket: allativus, locativus, és határozóeset. Az allativusnak és a locativusnak rövid formája is van (kivéve a kettes locativust), ebből a rövid allativus forma a késő quenya részes esetnek feleltethető meg. A harmadik csoport, c, csak egy tagot számlál (az is csak egyes számban és tsz. 2-ben létezik), amelyik az 1960-as "Quendi and Eldar" esszében leírt melléknévi esetnek feleltethető meg.

A lenti főnévi deklinációk a Plotz Deklináció alakjainak módosított változata, így a beszélt quenya alakjait tükrözik (Tolkien, a "klasszikus" és a beszélt quenya közti különbségről készített saját leírásának megfelelően; a leírás a Plotz Deklinációval együtt járt). A megadott meldo "barát", elen "csillag", és nat "dolog" deklinációi a többi tővégződési típus feltételezett formái.

A melléknév a jelzett főnév előtt áll és számban egyeztetni kell. Ugyanúgy tesszük többes számba, mint a főnevet, de az -a vég -e-re, az -ea vég -ie-re változik.Pl.: mílie antani, néhány mohó ember; orne cánot, két sietős parancsnok.

A középfokot a la (több) szóval fejezzük ki. Pl.: Nante melce la ni. Erősebbek nálam.

A felsőfokot a an(a)- (leg-) prefixummal képezzük. Pl.: Nalme anorne, Mi vagyunk a legsietősebbek.

A tőszámok a míne, atta, nelde, canta, lempe, enque, otso, tolto, nerte, cainen, minque, rasto….tucsa, "száz"(144)…menca, "ezer"(1728). A quenya számrendszere a tizenkettes számrendszer. A tündék a kisebb helyiértékű számokat írták előre (pont fordítva, mint mi).Pl.: míne rasto(13)…attarasto(24), míne attarasto(25)...míne attarasto otsotucsa(1+2*12+7*144=1033)

A sorszámneveket -ea-val képezzük (az utolsó hang kiesik, vagy a cainen esetében az -en). Pl.: lempea, ötödik; cainea, tizedik. Az ötnél kisebb számoknál a -ya gyakrabban fordul elő. Pl.:minya, első; tatya, második; nelya, harmadik.

Néhány törtszámnév: pére, fél; ilúve, egész (de az összes is – ld. Ilúvatar).

Két fő típusa van az igéknek a quenyában: alap (vagy elsődleges) igék, ezek az alapigei tőből származnak, mint a tirë (tiri-) "néz" a tir- tőből, és származék (vagy A-tövű) igék, amelyek szótöve -a-ra végződnek, és úgy alakulnak ki, hogy igeképzőt teszünk egy olyan alaphoz, mint a tulta- "megidéz" esetében, a *TUL "jön" tőből, vagy nem igei tőből származik, mint kúna- "hajlít", ami eredetileg melléknév volt: "hajlott".

Ezeket a ragozásokat nem Tolkien írta, de egy lehetséges ragozást mutat számos forrásból kikövetkeztetett információk alapján. Ezek az alakok viszonylag egységesek a kutatók körében:

Mint a quenya nyelvtan összes részét, Tolkien ezt is folyamatosan átdolgozta. A következő táblázat főleg két forrásból származik kb. 1968–69 közöttről,^[10] és nem tükrözi a névmások állapotát az azok előtti időkből.

A quenyában a határozószóknak kétféle típusa van:

• egyszerű határozószók
• melléknevekből származó határozószók

Az egyszerű határozószók semmilyen más szóból nem eredeztethető, különálló szavak például:

sí "most"

aqua "teljesen"

Ezeknek a szavaknak a képzésére nincs szabály.

A következő szabályok felhasználásával képezünk határozót melléknevekből:

• Az -a végű melléknevek esetében -vë képzőt használunk

anda "hosszú" → andavë "hosszan"

tulca "erős" → tulcavë "erősen"

saila "bölcs" → sailavë "bölcsen"

• Az -ë végű melléknév -ivë képzőt kap:

morë "fekete" → morivë "feketén"

nindë "vékony" → nindivë "vékonyan"

mussë "puha" → mussivë "puhán"

• Az -n végű melléknév nem kaphatja meg a fenti képzőket, hiszen a quenyában nem létezik nv hangcsoport, tehát a képző az -mbë lesz:

firin "halott" → firimbë "halálos"

teren "karcsú" → terembë "karcsún"

Az alábbi határozószó képzése rendhagyó:

mára "jó" → vandë "jól"

A quenyában, mint az angolban is, valamilyen szinten keveredik a melléknévi, illetve a határozói igenév. A mondat szórendjétől függhet, hogy melyik igenévről van szó (sitting people – ülő emberek [melléknévi igenév]; the people are sitting – Az emberek "ülve vannak" [határozói igenév]). Ezért ezt a két igenevet a szócikk együtt tárgyalja.

A határozói/melléknévi igenév toldaléka a quenya nyelvben a -la. Pl.:falastala ("tajtékozva") /falasta- ("tajtékzik")/

Azok a magánhangzók, amelyeknek van hosszú időtartamú párjuk, megnyúlnak a szótő végén: például:hlapúla (szállva) /hlapu ("száll")/.

Alap igék esetén nemcsak a magánhangzó nyúlik meg, hanem egy '-a' kötőhang is megjelenik: sil-→ sílala ("ragyogva").

A magyarból kikopott régmúlt alak (például "kikopott vala") is jelen van a quenyában. A határozói igenév ezen alakját a -na, -ina képzőkkel képezzük. Pl.: car- → carna (csinált vala); rac- → rácina (törött vala). A szótő magánhangzója itt is megnyúlhat. Ha a szótő "l"-re végződik, a toldalék -na toldalékból -da-vá módosul. mel- → melda ("szeretve vala").

A régmúlt alakot számban egyeztetjük a főnévvel (tehát az -a vég -e-re változik), viszont a jelen idejű határozói igenevet nem egyeztetjük (tehát a -la képző nem lesz -le).

A passzív melléknévi igenév jelző is lehet a mondatban, és a szenvedő szerkezetet is ezzel fejezzük ki.

A quenya nyelvben nincs igazi szenvedő szerkezet, hanem a ná igéhez teszünk hozzá egy ún. passzív melléknévi igenevet:

i coa ná carna "A ház megépült."

Többes számban:

i coar nar carnë "A házak megépültek"

A ná ige idejét megváltoztatva képezzük a múlt és a jövő idejű szenvedő szerkezetet:

i coa né carna "A ház felépült"

i coa nauva carna "A ház fel fog épülni"

Néha jobb a szenvedő szerkezet helyett a quen általános névmást használni:

quen cára coa

"Valaki éppen építi a házat".

A szenvedő szerkezet az alábbi módon kapcsolódik az aktív mondatszerkezethez:

i elda tencë i parma "A tünde írta a könyvet"

A tárgy (i parma) lesz az alany és az eredeti alany (i elda) határozó lesz:

i parma né técina i eldanen "A könyv a tünde által íródott."

Mint látható, a határozót eszközhatározói esettel fejezzük ki.

Tehát a szenvedő szerkezetben két eszközhatározó is megjelenhet: Az eredeti mondat alanya és egy normális eszközhatározó:

i parma né técina i eldanen i quessenen "A könyv egy tünde által, tollal íródott"

Ha a passzív melléknévi igenevet jelzőként használjuk, akkor is lehet cselekvő a mondatban:

i parma técina i eldanen né carnë "A tünde által írt könyv piros volt."

i nerinen carnë coar ataltier "Az emberek által épített házak összedőltek"

A quenya nyelvben a kívánságot kifejező mondatok a nai szóval kezdődnek.

A magyar nyelvben is kifejezhetjük kívánságainkat hasonlóképp például a "bárcsak" szó használatával:

nai hiruvalyes "bárcsak megtalálnád"

Viszont a magyar nyelvben alárendelő mondatra is fordíthatjuk a quenya nyelvű kívánságot:

nai tiruvantes "Remélem, meglátják/Azt kívánom, hogy meglássák"

Megjegyzés: a nai szót követő ige mindig jövő idejű.

A quenya nyelvben a jövő idejű mondatokat könnyedén kívánsággá alakíthatjuk:

hiruvan i malta "Megtalálom az aranyat"

→ nai hiruvan i malta "Remélem, megtalálom az aranyat"

caruvantes "meg fogják tenni"

→ nai caruvantes "Remélem, megteszik"

elda tuluva "egy tünde fog jönni"

→ nai elda tuluva "Remélem, egy tünde fog jönni"

A nai szó azt is jelenti, hogy "valószínűleg", tehát akkor használjuk, ha úgy gondoljuk, hogy valószínűleg megtörténik valami.

Létezik egy cé szó, ami nagyon hasonlít a nai szóhoz, de azt jelenti, "talán". Ezt s szót is használjuk jövő idővel:

cé caruvantes "talán megteszik"

Tehát a cé szóval azt fejezzük ki, hogy erősen kételkedünk valaminek a bekövetkeztében.

A feltételes mondatok alatt a "ha…akkor" és az "amikor…akkor" szerkezetű mondatok értendők.

A quenya nyelvben az írë azt jelenti, "amikor", tehát ezzel a szóval fejezzük ki azt a feltételes mondatot, amikor valami biztosan bekövetkezik :

írë ceninyel, nan alassë "Amikor látlak, boldog vagyok"

Amikor az esemény nem biztosan következik be, a mai (vagy ai) szót használjuk a feltétel kifejezésére:

mai ceninyel, nán alassë "Ha látlak, boldog vagyok"

Vagyis nem biztos, hogy látni foglak.

Más mondatrészekkel kapcsolatos bizonytalanságot is kifejezhetünk, ebben az esetben nai-t vagy cé-t használunk a mondatrész végén:

írë ëar lumbor, liptuva nai "amikor felhős az ég, valószínűleg esni fog"

tuluvan cé, mai ëal coassë "Talán eljövök, ha otthon leszel"

A quenya nyelvben legalább kettő névutó van.

Az egyik ilyen a yá, ami azt jelenti, "valamennyi évvel ezelőtt":

neldë loar yá "három évvel ezelőtt"

A másik a pella "túl":

Númen pella "nyugaton túl"

A főnevet ragozhatjuk is:

elenillor pella "a csillagokon túlról"

Az Ó-Quenya nyelvben több névutó létezett, de ezek beagglutinálódtak a főnévbe, és toldalékká váltak (úgy, mint a magyar benne → -ban, -ben) például: ana → nna.

A függő beszédet valaki mondanivalójának a továbbítására használjuk. A magyar nyelvben tárgyas összetett mondatokkal fejezzük ki (azt mondta, hogy…) Mint a magyar nyelvben, a quenya nyelvben sem hagyhatjuk el a kötőszót, viszont a quenya függő beszédben utalószó sincs (az utalószót a magyar nyelvben se jelöljük mindig).

A "hogy" kötőszónak a quenya sa felel meg:

merin sa haryalyë alassë "Azt szeretném, hogy boldog légy I wish/want (that) you are happy"

istan sa ëalyë sinomë "Tudom, hogy itt vagy"

A quenya függő beszédet másmilyen összetett mondatra is fordíthatjuk. A következő példában a sa ëalyë sinomë a mondat tárgya:

ná manë sa ëalyë sinomë "Jó, hogy itt vagy"

A függő beszédben az equë szó is megjelenhet:

equë Elendil sa tulles "Elendil azt mondta, eljön

A Namárië a leghosszabb (80 szavas) quenya nyelvű vers A gyűrűk urá-ban, de a regényben számos más quenya szórványok is fellelhetőek. Ilyenek Elendil Középföldére érkezésekor kimondott szavai (Et Eärello Endorenna utúlien. Sinome maruvan ar Hildinyar tenn' Ambar-metta!), vagy azok a szavak, amelyekkel Szilszakáll Celeborn-t és Galadriel-t köszöntötte (A vanimar, vanimálion nostari). Tolkien életében kiadott quenya szövegek az Oilima Markirya ("Az utolsó bárka"), a Nieninque, és az Earendel című szöveg, amiket az "A Secret Vice" (1982-ben újra kiadták a "The Monsters and the Critics"-ben) című tanulmány tartalmaz. A Narqelion című vers egy részlete Humphrey Carpenter Életrajzában jelent meg. Az Oilima Markirya 90 szavas terjedelmével a leghosszabb ismert quenya nyelvű szöveg.

A többi quenya nyelvű szöveg Tolkien halála után jelent meg:

• Katolikus imák fordításai (szerk. Wynne, Smith, Hostetter), amelyek az 1950-es években íródtak (Vinyar Tengwar, 2002)
• Ataremma változatai (Quenya Pater Noster) I-VI, VT 43, 4–26, TT 18 változatok
• Aia María (Ave Maria) változatok: I–IV, VT 43, 26–36, TT 18
• Litany of Loreto (Loretó litániája), VT 44, p. 11–20
• Ortírielyanna (Sub tuum praesidium) VT 4, p. 5–11
• Alcar i Ataren (Gloria Patri) VT 43, p. 36–38.
• Alcar mi tarmenel na Erun (Gloria in Excelsis Deo) VT 44, p. 31–38.
• "Oath of Cirion" (Cirion esküje), Unfinished Tales (magyarul A Gyűrű keresése), pp. 305, 317.
• Korai qenya szórványok Fragments, szerkesztők:Wynne és Gilson, PE 14 (2003)
• "Sí Qente Feanor and Other Elvish Writings" (Sí Qente Feanor és egyéb tünde-írások), szerk. Smith, Gilson, Wynne, and Welden, PE 15 (2004)
• A "Koivienéni" szentencia, VT 14 (1991)
• A "Two Trees" szentencia, VT 27 (1993)
• Fíriel's Song (Fíriel dala), LR p. 72 és "Alboin Errol's Fragments" (Alboin Errol szórványai), LR p. 47.
• "Ambidexters Sentence" többféle változata, készült 1968–1969 között, VT 49 (2007)

• Középfölde nyelvei
• Khuzdul nyelv
• Valarin nyelv
• Középfölde

• Ez a szócikk részben vagy egészben a quenya című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a quenya című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Quenya nyelvtan
• Tolkien, J. R. R., The Lord of the Rings, The Return of the King, Appendix E. HarperCollinsPublishers, 1995. ISBN 0-261-10325-3
• Tolkien, J. R. R. (ed. Christopher Tolkien), The Silmarillion. HarperCollinsPublishers, 1999. ISBN 0-261-10273-7
• Tolkien.hu quenya nyelvtan
• Az angol wikikönyvek quenya nyelvtana (határozószók)

• Az angol Wikikönyvek quenya nyelvtana Bővebb információk a quenya nyelvről angolul
• The Elvish Linguistic Fellowship (Tünde Nyelvészeti Szövetség)
• Parma Eldalamberon
• Vinyar Tengwar
• Tünde kiejtési útmutató Archiválva 2008. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Ardalambion (by Helge Kåre Fauskanger): Arda nyelvei, Leckék, etc.
• Parma Tyelpelassiva – Ezüst levelek könyve
• Gwaith-i-phethdain Wordsmiths Szövetsége. Quenya info Tolkienon túl is
• EldarinWiki Wiktionary projekt a tolkieni nyelvekhez