Muscicapa sibirica

Muscicapa sibirica
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Részalrend:	Passerida;
Öregcsalád:	Muscicapoidea;
Család:	Légykapófélék (Muscicapidae);
Alcsalád:	Légykapóformák (Muscicapinae);
Nem:	Muscicapa; Brisson, 1760
Faj:	M. sibirica;
Tudományos név
	Muscicapa sibirica; Gmelin, 1789
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Muscicapa sibirica témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Muscicapa sibirica témájú kategóriát.

A Muscicapa sibirica a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben.^[3]

Alfajai

Muscicapa sibirica cacabata T. E. Penard, 1919 - a Himalája keleti része és Délkelet-Tibet
Muscicapa sibirica gulmergi (E. C. S. Baker, 1923) Afganisztántól Kasmírig
Muscicapa sibirica rothschildi (E. C. S. Baker, 1923) - Nyugat-Kína és Mianmar
Muscicapa sibirica sibirica Gmelin, 1789^[2] - Délkelet-Szibéria, Mongólia, Északkelet-Kína, Észak-Korea, Dél-Korea és Japán (Hokkaidó és Honsú északi része)

Előfordulása

Afganisztán, Dél-Korea, Észak-Korea, Kína, India, Japán, Kazahsztán, Mianmar, Nepál, Pakisztán és Oroszország területén fészkel.

Telelőterületébe beletartozik Északkelet-India, Banglades, Dél-Kína, Tajvan, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnám, Malajzia, Szingapúr, Indonézia szigetei közül Szumátra, Jáva, Borneó (itt mindhárom ország Indonézia, Malajzia és Brunei területe) valamint a Fülöp-szigetek (Palawan és Culion). Mint ritka kóborló eljutott már az Amerikai Egyesült Államok (csak Alaszka), Izland és Bermuda területére is.

Természetes élőhelyei a trópusi és szubtrópusi hegyvidéki esőerdők, mérsékelt övi erdők és tűlevelű erdők, valamint magaslati cserjések. Vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 13–14 centiméter, testtömege 8,5–12 gramm.^[3]

Életmódja

Valószínűleg gerinctelenekkel táplálkozik.^[3]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
↑ ^a ^b ^c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 6.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 6.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 6.)

[E-3] Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 6.)

[C-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 6.)

[1]

[2]

[3]

[4]