Moldávok

A szovjetekre jellemző átnevelési akciók keretében a román lakosságot rászoktatták a moldován nemzeti érzületre, noha nyelvük és szokásaik a románokéval egyértelműen azonosak voltak. Mindez bár világos volt, de a lakosság többsége a párt és a szovjet állam iránti lojalitás tanújeleként feltétlenül ragaszkodott ehhez az illúzióhoz. Moldova idősebb korosztálya, s elsősorban a vidékiek makacsul tartják magukat a szovjet nemzetpolitikai dogmákhoz. Közrejátszik ebben az is, hogy 1991-ig, az ország függetlenné válásáig a mezőgazdaságból élő vidéki lakosság a szovjet piacokon tudta értékesíteni termékeit, így a kiváló minőségű moldovai bort is. Azóta Moldova gazdasági helyzete csak romlik és sokan visszasírják a Szovjetuniót, hallani sem akarva az utóbbi években újból előtérbe kerülő román-moldáv egyesülésről, mivel az talán még tovább rontaná az ország nehéz gazdasági helyzetét.

Egy 2009-es közvélemény-kutatás szerint a fiatal korosztály egyre inkább úgy érzi, hogy a moldáv identitás egyazon lényegűnek tekinthető a románnal. 1998-ban még kevesebben mondták, hogy a románokkal azonosak lennének. Ennek ellenére még mindig kicsi azoknak az aránya, akik teljes egészében románnak ítélik önmagukat és az ország lakóit. 1992-ben még az ország lakosságának 87%-a egyöntetűen moldovánnak tartotta magát és elutasította a román identitást.

Történelmi dokumentumok garmadája egyértelműen igazolja, hogy az orosz hódításig Besszarábia lakói is románnak tartották magukat, bár két külön államban éltek, viszont az államok közötti fúzió a 16. századtól erősödött, és a 18. században a román fejedelmek a két ország (és Erdély) egyesítésén voltak.

A szovjet propaganda könnyűszerrel tudott érvényt szerezni állításainak az elmaradott vidéki lakosság körében, mely nem rendelkezett magasabb fokú iskolázottsággal. A továbbiakban saját értelmiséget is neveltek ki maguknak, de akadtak szovjetektől független moldovai értelmiségiek, akik a valós tények alapján minősítették Besszarábia lakosságának nemzeti hovatartozását. A szovjetek Moldova Romániától való teljes elszigetelésével is törekedtek a különbségek növelésére, sőt még akkor sem járhattak át a moldávok Romániába, amikor az a kommunista blokk része lett.

Alexei Mateevici besszarábiai költő, aki a moldáv himnusz a Limba noastră (Mi nyelvünk) szerzője, úgy nyilatkozott, hogy a moldávok a régi Moldva utódai, de a román nemzet testének részét képezik, akik Havasalföldön, Bukovinában és Erdélyben élnek.

Emanoil Catelli az 1917–18-ban fennállt Moldáv Demokratikus Köztársaság egyik politikusa (később már Romániában tevékenykedett), Mateevicivel egyidőben azt mondta, hogy a moldáv nemzet 106 esztendeig (azaz 1812-től 1918-ig) hallgatásra volt ítélve, az oroszok csak holmi moldávokká fokozták le őket, pedig ők románok.

Maria Cebotari szoprán énekesnő tiltakozott az ellen, hogy őt bárki besszarábiai románnak tartsa, ő egyszerűen csak román.

Grigore Vieru költő, Eugen Doga zeneszerző, Gheorghe Duca a Moldáv Tudományos Akadémia elnöke is pánromán eszméket vallottak. Constantin Tănase Moldovában ma is vezeti a román nemzeti eszmét hirdető Timpul de dimineață lapot.

A moldáv identitás helyzete mindig annak megfelelően változott, hogyan alakult a politika Besszarábiában. 1938-ig a Romániához tartozó területen románnak tekintették a lakosságot. Egy apró vidék Moldovai SzSzK néven ekkor már létezett a Szovjetunión belül (ma Ukrajna és Transznisztria osztozik rajta), ahol hivatalosan moldávnak nevezték az ott élő románokat. Besszarábia akkor történt bekebelezésével az egész területre kiterjesztették a szovjet propagandát. Rövid ideig, 1941-től 1944-ig Románia visszacsatolta magához, és eltörölte a térség közigazgatásából a cirill ábécét, valamint a moldován megjelölést. 1944-ben a szovjet csapatok visszafoglalták a románoktól a területet, és visszaállt a korábbi hivatalos álláspont.

A szovjet állam névleg támogatta a nemzetiségek egyenjogúságát, de a színfalak mögött folytatódott az erőszakos oroszosítás. Az ország lakossága kétnyelvű lett, és a vezetésben is orosz dominancia érvényesült, amely még napjainkban is többé-kevésbé megmaradt.

Jóllehet Romániában is maradtak regionális identitások, így Bukovinában, Munténiában, Moldvában és a Bánságban is (pl. magyar, német), ez nem járt külön bukovinai, vagy bánsági és munténiai nemzeti identitás kialakításával, s a helyi nyelvjárások sem váltak külön nyelvekké, mint más nyelvek esetében.

A függetlenség 1991-es elnyerése után a moldáv állam vezetői, hogy szuverenitásukat megőrizzék, folytatták a szovjet propaganda történetietlen moldáv eszméjét, sőt nacionalista moldáv törekvések ezt a romániai Moldva régióra is ki akarták terjeszteni (felmerült, hogy Moldova területi követeléssel fog fellépni Romániával szemben, Nyugat-Moldvát illetően). Romániában a kommunista berendezkedés miatt nem képezte 1989-ig semmilyen vita tárgyát Moldova és Románia összetartozása, ugyan akadtak még az 1930-as években olyan csoportosulások, amelyek a két ország egyesülését szovjet vezetés alatt szerették volna látni, így akkor Nagy-Románia is szovjet szocialista köztársasággá vált volna, de ebből nem lett semmi. Így a szovjet vezetés a moldáv és román nemzet elkülönítésére törekedett, amihez szinte minden eszközt felhasználtak.

A szomszédos államok az egyensúly felborulásától tartva, nem látnák jónak a két ország esetleges egyesülését. Ez a probléma eredményezte még Transznisztria (Dnyeszter Menti Köztársaság) leválását, amelyet senki sem ismert el. Azon a területen még ma is cirill ábécével írják a moldáv (román) nyelvet, és ha netán Transznisztria véglegesen leszakadna Moldovától, úgy csak ott maradna fenn már a moldáv nemzet eszméje.

A moldáv kommunista vezetés látványos 2009-es bukása felerősítette a moldáv-román egyesülés folyamatát: Románia megnövelte a Moldovának nyújtott támogatást, és egyre többen tartják elképzelhetőnek a két ország lassú egyesülését.

Románia vezetői és polgárainak egy része úgymond veszélyesnek tartja a moldáv nemzet fogalmát, mert ez megkérdőjelezné a román nemzet egységét és oszthatatlanságát, s további szakadásokat hozna magával az egyes régiók esetében, igaz, a moldáv nacionalisták Moldvára vonatkozó elképzelései mára életképtelenné váltak. Az utóbbi években a román nemzeti érzületet vallók látszanak diadalmaskodni, minthogy a moldáv állam vezetői is Románia felé közelednek. 2013. december 5-én a moldáv alkotmánybíróság módosította az alkotmányt és Moldova nyelvét már nem moldávnak, hanem románnak cikkelyezte be.^[1]

• Matthew H. Ciscel (2007) The Language of the Moldovans: Romania, Russia, and Identity in an Ex-Soviet Republic", ISBN 0739114433
• King, C. (2000) The Moldovans: Romania, Russia and the Politics of Culture, Hoover Institution Press, ISBN 0-8179-9792-X.

• VESZEDELMES MOLDOVÁNOK (beszelo.c3.hu)