Magyaltölgy

Az egyetlen olyan tölgyfaj, amely Dél-Európától az Atlanti-óceán partvidékén egészen Bretagne-ig megél. A Rhône folyó mentén a Földközi-tenger partjától fölkapaszkodik a Saône torkolatvidékéig, és két nagy folton Észak-Afrika mediterrán éghajlatú területein is megtalálhatjuk. A tengerpartoktól eltávolodva díszkertek különlegességévé válik.

Szabadon nő Nagy-Britannia délnyugati részén is, de ez nem természetes élőhelye, hanem a parkokból vadult ki. Betelepítették az Atlanti-óceán több szigetére is.

Ez a széles koronájú, ernyősödő fa akár 25 m magasra is megnőhet. Sötét szürkésbarna kérge finoman repedezett.

Örökzöld levelei a magyalhoz hasonlóan hamar keménnyé, sötétzölddé válnak. A levelek a Mediterráneumban többnyire fogazottak, kiegyenlítettebb, nedvesebb éghajlaton hosszúkásak, tojásdad-oválisak, 7–8 cm hosszúak és 4–5 cm szélesek. A lombfakadáskor fehéren szőrös levelek kissé szúrósak, felfelé keskenyednek. A szélük ép, a fonákuk fényes. Legfeljebb a tősarjak levelei lehetnek karéjosak.

Sárgászöld porzós barkái lecsüngenek.

A tojásdad alakú, 2–3 cm-es makkok félig vagy kétharmadukig kiállnak a szürkén pelyhes kupacsból.

Magyarországon is megél, de nálunk csak kis termetű, bokros örökzöld. Szárazságtűrő, fényigényes. Mészkedvelő, de egyébként a talajokra nem érzékeny. Fagyérzékeny, ezért a Kárpát-medencében csak a kimondottan jó mikroklímájú, széltől védett helyeken marad meg.

Makkjai még a virágzás évében beérnek.

Ehető termését Dél-Európában az emberek is rendszeresen fogyasztották, illetve fogyasztják.

• D. More – A. Fitter: Fák. Fürkész Könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. p. 112.
• Bartha Dénes: Dendrológia
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 21. A bükkfavirágúak rendje Archiválva 2008. március 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kopári László: BIOGEOGRÁFIA