Jászdózsa

A megye, és egyben a Jászság északi szélén fekszik, Heves vármegyével határosan, a Tarna mentén. A történelmi településközpont a Tarna egy viszonylag kanyargósabb – a szabályozások révén mára már lényegében holtággá vált – szakaszának jobb partján jött létre, de a lakott terület néhány utcányi része a bal parton alakult ki, s a két falurész összekapcsolására az idők során összesen három híd létesült. A folyócska mai állapotát tekintve Jászdózsának már szinte a teljes lakott területe (egyetlen belterületi utca, a Széchenyi út keleti része kivételével) a jobb parti oldalon található.

Északkeleti szomszédja, Tarnaörs már Heves vármegyéhez tartozik; a további határos települések: délkelet felől Jászapáti, dél felől Jászjákóhalma, délnyugat felől Jászberény, északnyugat felől pedig Jászárokszállás. Nyugat felől a legközelebbi település Jászágó, de a közigazgatási területeik nem érintkeznek.

Közúton három irányból érhető el: a Gyöngyös-Jászárokszállás-Jászberény közti 3203-as útról letérve, vagy a 31-es főútról Jászjákóhalma keleti szélénél észak felé kanyarodva, a 32 134-es számú mellékúton, illetve Tarnaörs felől a 3229-es úton. A közúti tömegközlekedést a Volánbusz járatai látják el.

A hazai vasútvonalak közül a Vámosgyörk–Újszász–Szolnok-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van a határai között. Jászdózsa megállóhely a belterület keleti szélén található, közúti elérését a 32 332-es számú mellékút teszi lehetővé. [A vonal állomásainak viszonylatában a megállóhely Jászárokszállás vasútállomás és Jászapáti vasútállomás között helyezkedik el.]

Első írásos előfordulása 1433-ban, egy oklevélen fordul elő. Régebbi neve Dósa, a helyiek által „Daósa”-nak / „Dausa”-nak kiejtve. A név eredete tisztázatlan.

A mai község valószínűleg eredetileg nem jász „szállás”, nem jász település volt, de az idők során és a török megszállás alatt beleolvadt egy Négyszállás nevű jász település,^[3] melynek régészeti nyomait az 1980-as években a „berényi föld” nevű határrészen, a falutól néhány kilométerre tárták fel.

A törökök kiűzése után Dósa és Jászberény sokáig pereskedett a területért, amit végül Jászberénynek itéltek.^[4] Az ásatás kincsei a szolnoki Damjanich Múzeumban találhatóak.

Ebben az irányban Négyszállás néven ma egy tanyabokor található kis kápolnával a Jászberény-Jászárokszállás összekötő úton. A terület a Tarna, az Ágói-patak (helyiek által „Kotró” néven is ismert), a Szarvágy patak és más vízfolyások által szétszabdalt, erdős, mocsaras, időnként elöntött vidék volt. Utolsó maradványa a községtől északra található Pap-erdő. A megtelepedések a területen található magasabban fekvő részeken történtek. Ezek a feltöltések/töltődések ellenére a falu arculatán még mindig megtalálhatóak, például a Bába-tó egy régi Tarna holtág maradványa. Későbbiekben a folyószabályozással, lecsapolásokkal az egész környéket mezőgazdasági művelésbe vették. Belvizes években azonban megmutatja a víz, hogy merre folyt régen a Tarna, hol voltak folyások és pangó vizek.

Műholdképen elég jól felismerhető, hogy egykor hogyan nézhetett ki ez a táj.^[5]

A falu életébe nagy változást hozott az 1963. márciusi árvíz.^[6] A megáradt Tarna elöntötte a mélyebben fekvő területeket. Sok ház romba dőlt, jelentős károk keletkeztek. Az árvíz után sok új ház épült, a töltést megemelték, körgátat építettek, a falun átfolyó Tarnát új mederbe terelték. Felette új vasbeton gerenda hidat építettek 1979-ben. A régi vashidat^[7] is kicserélték, a pálya új nyomvonalat kapott. Új vasútállomás^[8] épült a falu északi részén, emiatt a régi állomás^[9] elárvult, előtte ma autók futnak, a házban sörfőzde működik. A leválasztott öreg Tarna meder a horgászok paradicsoma lett.

• 1990–1994: Juhász Béláné (FKgP-"Dós...)^[10][11]
• 1994–1998: Dr. Szerencsés István (SZDSZ)^[12]
• 1998–2002: Dr. Szerencsés István (SZDSZ)^[13]
• 2002–2006: Palotai Lászlóné (MSZP)^[14]
• 2006–2010: Dr. Szerencsés István (független)^[15]
• 2010–2014: Dr. Szerencsés István (független)^[16]
• 2014–2019: Dr. Szerencsés István (független)^[17]
• 2019–2024: Baranyi Sándor (Fidesz-KDNP)^[18]
• 2024– : Baranyi Sándor (független)^[1]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[19]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,8%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,5% románnak mondta magát (14,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,9%, református 2%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 9% (25,1% nem nyilatkozott).^[20]

2022-ben a lakosság 91,5%-a vallotta magát magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% románnak, 0,1% lengyelnek, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 40,5% volt római katolikus, 2,1% református, 0,1% evangélikus, 0,9% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 13,7% felekezeten kívüli (41,4% nem válaszolt).^[21]

• Artézi kút,^[22] amely a község főterén áll. Közadakozásból építették 1902-ben, a négykaros diszkút 1905-re készült el. Azóta többször fel lett újítva, a legutóbbi rongálást 2013. július 6-ára hozták helyre. Vizét 2003-ban természetes ásványvíznek minősítették, ami nátrium-kalcium-hidrogénkarbonátos, jelentős jodid tartalommal.
• Kőhíd,^[23] amely ötlyukú, 1811-13 között épült, mára műemlék. Tervezte Magurányi József, kivitelezte a gyöngyösi Rábl Károly kőműves mester. Szélessége 6,65 méter, hossza a szárnyfalakkal együtt 40 méter. Teherbírása 10 tonna. Az ismertebb hortobágyi kilenclyukú hidat 20 évvel előzte meg.
• Római katolikus templom,^[24] amely 1777-82 között épült, Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, műemléki védettségű, késő barokk stílusú. Freskóit 1793-ban Farenzon Ferenc festette. A falu központjában található. Búcsúnapja minden szeptember utolsó vasárnapján van.
• Tájház, amely 1847-ben épült. Berendezését közadakozásból gyűjtötték össze, 1989. december 1-én adták át.

• Itt született 1903-ban vagy 1905-ben Orosz Mihály középiskolai tanár, nyilaspárti országgyűlési képviselő.
• Itt halt meg 1953-ban Somssich Gyula nagybirtokos, bankigazgató, felsőházi tag (* 1876).

Jászdózsán fogható FM rádiók:

• Music FM – FM 89,5 MHz
• Bartók Rádió – FM 90,7 MHz
• Szent István Rádió – FM 91,8 MHz
• Kossuth Rádió – FM 95,5 MHz
• Sláger FM – FM 95,8 MHz
• Trió FM – FM 97,7 MHz
• Pátria Rádió – FM 98,3 MHz
• Dankó Rádió – FM 99,8 MHz
• Rádió 1 – FM 101,7 MHz
• Petőfi Rádió – FM 102,7 MHz
• Retro Rádió – FM 104,7 MHz

• Jászdózsa a térképcentrum.hu-n Archiválva 2007. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A kunok és a jászok eredete, nyelve és története
• J-N-Sz MEK Jászdózsa
• Nosztalgiavonat Jászdózsánál
• Kovács István László: A jászdózsai vízimalom története
• Kóczián Géza: Adjunk vasutat Árokszállásnak és Dósának; Herzog Ny., Gyöngyös, 1897
• Jászdózsa és a palócság. Tanulmányok; szerk. Szabó László; Damjanich János Múzeum, Eger–Szolnok, 1973 (Palóc kutatás Tematikus és lokális monográfiák)
• Gulyás Éva–Szabó László: Jászdózsa; szerk. Vadász István; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
• Múltbéli üdvözlet a Jászságból. Alattyán, Jánoshida, Jászágó, Jászalsószentgyörgy, Jászapáti, Jászárokszállás, Jászberény, Jászboldogháza, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy, Jászfényszaru, Jászivány, Jászjákóhalma, Jászkisér, Jászladány, Jászszentandrás, Jásztelek, Pusztamonostor; szerk. Baráth Károly et al.; Jász Múzeumért Alapítvány, Jászberény, 2010
• Kovács Lászlóné Orosz Mária: Jászdózsai hétköznapok; Jászdózsa Községért Közalapítvány, Jászdózsa, 2017