Héber nyelv

A héber nyelvet a zsidók már a Krisztus születése előtti századokban egyre kevésbé használták, a mindennapi élet nyelve a hellenizált, utóbb római fennhatóság alá kerülő Júdeában az arámi és a görög, ill. valamelyest a latin volt. A héber mindinkább liturgikus célokra szolgált, bár a diaszpórában szétszóródó zsidóság összekötő kapcsa mindig is a héber nyelv maradt. A közép- és újkor folyamán a zsidóság különböző nyelveket használt, annak megfelelően, hogy az egyes közösségek melyik ország vagy birodalom területén éltek. Kialakultak zsidó nyelvek is, amelyek közül a legismertebb a germán nyelvek közé tartozó jiddis, vagy az újlatin ladino.

A héber nyelv felújításának gondolata egybefonódik a zsidó nép azon vágyával és céljával, hogy visszatérhessen az ígéret földjére, és ott államot alapíthasson.

Az első és legnagyobb hatású lépéseket a litvániai Ben Jehuda tette meg, aki az 1880-as években elhatározta, hogy családjával kitelepül a Szentföldre, és azután csak héberül fog beszélni.

A héber nyelv modern változata az ivrit. A klasszikus, archaikus változat, amelyen a Héber Biblia (Ószövetség, Tanakh) is íródott, pedig a klasszikus héber, bibliai héber, esetleg óhéber.

Bővebben: Klasszikus héber nyelvtan

• Szabó Mária: Bevezetés a bibliai héber nyelvbe. JATEPress, Szeged 1994
• Radácsy László: Héber–magyar nagyszótár, 702 oldal, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 9637475680
• Radácsy László: Magyar–héber nagyszótár, 470 oldal, Makkabi/Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 9637475753

• Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 164–204.

• Gilád Zuckermann, 2003. Language Contact and Lexical Enrichment in Israeli Hebrew. Palgrave Macmillan (ISBN 9781403917232 / ISBN 9781403938695)

 

Tekintsd meg a Wikipédia héber nyelvű változatát!

• Rácz Zoltán: Héber–magyar nyelvkönyv

• Héber ábécé
• Jiddis nyelv
• Ladino nyelv
• Encyclopaedia Hebraica