I. István Uroš szerb király
I. István Uroš vagy Nagy Uroš[2] (szerbül: Стефан Урош), (1223 – 1277. május 1.) szerb király 1243-tól 1276-ig.
| I. István Uroš | |
 | |
| István Uroš és fia, István Dragutin | |
| Szerbia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1243 – 1276 | |
| Koronázása | 1243 |
| Elődje | I. István Ulászló |
| Utódja | István Dragutin |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Nemanjić-dinasztia |
| Született | 1223 körül nem ismert |
| Elhunyt | 1277. május 1. Sopoćani kolostor |
| Nyughelye | Sopoćani kolostor[1] |
| Édesapja | II. István |
| Édesanyja | Anna Dandolo |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Ilona szerb királyné |
| Gyermekei | |
 | |
| I. István Uroš aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. István Uroš témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. István harmadik fiaként született.[3] Trónralépte után először is kiűzte a tatárokat országából.[3] 1253-ban a szövetséges Ragusa és a bolgárok ellen harcolt,[3] ám győzött, így a büszke Ragusa évi 2000 arany adó fizetésére kényszerült.[3] Mikor Mihály bolgár császárt megölték 1257-ben, István bevonult Bulgáriába és II. Kálmán megöletése után saját öccsét, Konstantint ültette a bolgár trónra.[3] István IV. Béla magyar királyt támogatta a II. Ottokár cseh király elleni háborúban[3] és 1261-ben a bécsi békekötésnél jelen is volt:[3] ekkor házasította össze fiát, István Dragutint, a későbbi V. István magyar király leányával, Katalinnal[3] és megígérte, hogy nekik engedi át a szerb trónt.[3] Mikor ezt az ígéretét teljesíteni vonakodott, fia fellázadt ellene[3] és Istvánnak Humba kellett menekülnie,[3] majd kolostorba lépett,[3] ahol 1277-ben meg is halt.[3]
István bányákat nyitott,[4] pénzt veretett[4] és megpróbálta alárendelni az egyházat az államhatalomnak.[4] Az oklevelekben szászokként ("saxones") emlegetett német bányászokat telepített le országában (akik némely nézet szerint a mai keletnémet és cseh területekről származtak, más nézet szerint Erdélyből), akik jelentős településeket alapítottak vagy már meglévőket tettek virágzó bányásztelepülésekké. (A legfontosabbak: Brskovo, Čačak, Trepča, Kosovska Mitrovica, Rogozno, Novo Brdo, Srebrenica, Rudnik, Plana, Brvenik, Kratovo). Tevékenységük annyira tipikus és jelentős volt, hogy a középkorban "sasi" (= szászok) névvel emlegették a bányászokat a Balkánon, immáron nemzetiségtől függetlenül is. <ref>Balduin Saria: Der mittelalterliche sächsische Bergbau auf dem Balkan. In: Ostdeutsche Wissenschaft [München] 9 (1962), 131-150. o.<ref>
Gyermekei
szerkesztés- Feleségétől, Ilona (1236 körül–1314) úrnőtől okiratilag három gyermeke ismert:
- István Dragutin (1253 előtt–1316), IV. István Dragutin néven szerb király, felesége Árpád-házi Katalin magyar királyi hercegnő, 3 gyermek
- Uroš István Milutin (1253–1321), II. Uroš István Milutin néven szerb király, 4 feleség és négy gyermek házasságaiból, ill. ágyasaitól
- Brnča (Brnjača), férje György zsupán, 1269-ben IV. Béla magyar király fogságában[5][6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Serbia. Stefan Uroš I 1243-1276, Stefan Dragutin 1276-1282 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
- ↑ Uralkodása szerencséssége és dicsősége miatt nyerte e melléknevet (Vö.: Pallas)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
- ↑ a b c Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363 27. oldal
- ↑ Wertner nem nevezi meg a lányt és férjét, hiszen az általa ismert forrás nevet nem tartalmazott, lásd Wertner (1891: 56–58).
- ↑ A Foundation for Medieval Genealogy szerint a neve Brnča (Brnjača) lehetett, és férje György zsupán volt.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
| Előző uralkodó: I. István Ulászló |
Következő uralkodó: Dragutin István |