Heinrich Mann

Heinrich Mann Thomas Johann Heinrich Mann lübecki kereskedő és Julia da Silva Bruhns első gyermekeként született. Négy testvére volt: Thomas (1875–1955), Julia (1877–1927), Carla (1881–1910) és Viktor (1890–1949). Jó anyagi viszonyok között nőtt fel Lübeckben, ahol apja 1877-től szenátori tisztséget viselt 1891-ben bekövetkezett haláláig.

1889 októberétől Drezdában könyvkereskedést tanult, ezt azonban egy szűk év után abbahagyta és 1890 augusztusától 1892-ig önkéntesként dolgozott a berlini S. Fischer Könyvkiadónál. Egyidejűleg a berlini egyetemre járt. 1892-ben tüdővérzés miatt Wiesbadenben és Lausanne-ban kezelték.

1893-ban a család Münchenbe költözött, ahonnan Heinrich Mann több utazást tett, miután 1884-ben már Szentpétervárt meglátogatta. 1899-től az első világháború kitöréséig Heinrich Mann nem rendelkezett állandó lakhellyel. Ebben az időben, részben Thomas fivére társaságában, hosszabb időt töltött Palestrinában, de leginkább egy Garda-tó melletti szanatóriumban, amelyet barátja, Dr. Christoph Hartung v. Hartungen vezetett.

Legismertebb műve, a Ronda tanár úr (Professor Unrath) 1904-ben keletkezett és egy évvel később jelent meg. Mann szülővárosában a könyvet agyonhallgatták vagy kritizálták, gyakorlatilag tilalom alá esett. A könyv számos fordítást ért meg és az 1930-as megfilmesítéssel (A kék angyal) világhírre tett szert.

1910-ben Carla húga öngyilkosságot követett el. Ezt a veszteséget Heinrich Mann nehezen dolgozta fel.

Heinrich Mann 1914-ben vette feleségül Maria Kanová prágai színésznőt, és újból Münchenben lakott. Egyedüli gyermeke, Leonie Mann (1916–1986), két évvel később született.

Miután 1915-ben Thomas Mann megjelentette Gedanken im Kriege című könyvét, Heinrich Mann megszakította vele a kapcsolatot. Fivérével ellentétben Heinrich Mann közel állt a kommunizmushoz és alapvetően ellenezte Németország részvételét az első világháborúban. Käthe Kollwitz-cal és Albert Einsteinnal együtt kétszer is aláírta (1932-ben és 1933-ban) a Német Kommunista Párt és a Német Szociáldemokrata Párt akcióegységére való felhívást a nemzetiszocialisták ellenében^[11] 1917-ben Thomas Mann felesége, Katia megpróbálta közelebb hozni egymáshoz a fivéreket, de az enyhülésre csak 1922-ben került sor.

 

A háború után, 1918-ban jelent meg legsikeresebb műve, Az alattvaló, amelynek folytatásos közlését egy képes folyóiratban 1914-ben a háború kezdetén meg kellett szakítani. A könyv a megjelenést követő néhány hétben közel százezer példányban kelt el.

1923-ban meghalt az édesanyja, majd 1927-ben Julia nevű húga is öngyilkos lett. 1928-ban, miután különvált első feleségétől (a válást hivatalosan 1930-ban mondták ki), Mann Berlinbe költözött. Maria Kanová gyermekükkel együtt visszaköltözött Prágába.^[12] Későbbi második feleségét, Nelly Krögert 1929-ben ismerte meg.

1931-ben Heinrich Mann a Porosz Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának elnöke lett, amelynek már 1926 óta tagja volt. Ugyanebben az évben ő és Albert Einstein nyílt levélben hívták fel a New York Times figyelmét Milan Šufflay horvát értelmiségi meggyilkolására.

Németországot 1933-ban hagyta el, röviddel a Reichstag februári felgyújtása előtt és Sanary-sur-Mer után Nizzába emigrált, ahol 1940-ig lakott. Az akcióegységre való felhívás miatt a nemzetiszocialisták 1933. február 14-én kizárták a Művészeti Akadémiáról, majd augusztusban a német állampolgárságtól is megfosztották.

1935-1938 között írta kétkötetes történelmi regényét IV. Henrikről. 1936-ban csehszlovák állampolgárságot kapott. Az emigráció alatt Mann a német Népfrontot előkészítő választmány elnöke volt, sőt a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) tiszteletbeli elnökévé is megválasztották.

1939-ben feleségül vette Nelly Krögert. Heinrich és Nelly Mann 1940-ben Golo Mann és a Werfel-házaspár társaságában Spanyolországon és Portugálián keresztül az Amerikai Egyesült Államokba szökött. Az ország és a kultúra mindvégig idegen maradt számára és pénzügyileg fivére támogatására szorult. 1944-ben felesége, aki súlyos alkoholproblémával küzdött, öngyilkos lett.

1949-ben Kelet-Berlinben a Német Művészetek Akadémiája elnökévé választották. 1950-ben a tervezett hazautazása előtt Santa Monicában hunyt el; ott is temették el. 1961-ben hamvait Németországba szállították és Berlinben temették el.

Emlékére alapították a Heinrich Mann-díjat.

 

Első elbeszéléseit 1885-ben adták ki. Első regénye, az In einer Familie 1894-ben jelent meg. 1895 márciusától 1896 júliusáig Heinrich Mann a nemzeti-konzervatív folyóirat, a Das Zwanzigste Jahrhundert szerkesztőjeként tevékenykedett. 1897-ben jelent meg Das Wunderbare und andere Novellen című novelláskötete, ezt követte 1889-ben az Ein Verbrechen und andere Geschichten.

A Vilmos császár nevével fémjelzett korszakban keletkeztek politikai és műkritikai esszéi, illetve 1900-ban az Im Schlaraffenland (Eldorádó földjén), 1903-ban a Die Göttinnen oder Die drei Romane der Herzogin von Assy és a Die Jagd nach Liebe című regényei. 1905-ben következett a Professor Unrat oder das Ende eines Tyrannen (Randa tanár úr) és további kötetek.

Az alattvaló című regényén 1912-től kezdve dolgozott. A Zeit im Bild című folyóiratban való előzetes közlés a cenzúrának esett áldozatul és az első világháború kitörésekor megszakadt. A mű először oroszul jelent meg 1915-ben majd németül magánkiadásban 1916-ban.

Korai regényeiben Heinrich Mann azokat a benyomásokat dolgozta fel, amelyeket hosszabb olaszországi tartózkodása alatt szerzett. A kisváros egy olasz kisváros viszonyait tükrözi. schildert die Verhältnisse in einer italienischen Kleinstadt. Az istennők egy egész generáció regényévé vált: Gottfried Benn, René Schickele és Otto Flake lelkesedtek érte. „…egy dalmáciai nagy dáma viszontagságai. Az első részben a szabadság után vágyakozástól forrong, a másodikban a művészet megtapasztalásától, a harmadikban a gerjedelemtől. A hősnő figyelemre méltó ember és komolyan veszik; a többi szereplő mulatságos állat, mint az „Eldorádóban“. A cselekmény mozgalmas, helyszíne Zára, Párizs, Bécs, Róma, Velence, Nápoly. Ha minden sikerül, az első rész egzotikusan tarka lesz, a második művészettől átitatott, a harmadik obszcén és keserű. “ (Heinrich Mann a kiadójának, 1900. december 2.)

A Ronda tanár úr és Az alattvaló egészen másfajta regények. Ezekben a művekben a császári Németország politikai és erkölcsi viszonyainak, a német polgárság szolgalelkűségének és a korszak társadalmi igazságtalanságának éles kritikája fogalmazódik meg karikírozó formában.

A kétkötetes IV. Henrik (1935 és 1938) Heinrich Mann legjelentősebb művének számít. Az elgondolás már 1925-ben felbukkant (Wysling / Schmidlin 1994). Thomas Mann megjegyzése (a naplójában az 1935. szeptember 25-i bejegyzés): "Heinrich este befejezte IV. Henrikjét, egy ritka könyv, amely messze felülmúl mindent, ami ma Németországban fellelhető, a művészi eszközök bőségével és rugalmasságával, a történelmi érzést feloldja a jelenben és gyakran arra van kihegyezve, erőteljes és bátor az emberi tévedés és butaság erkölcsi-szellemi megítélésében, megkapó költői mozzanatokkal amilyen a dajka halála és végül az ütközet. Összbenyomás: egy olyan mű, amely az emigráns-kiadóknak és az egész emigrációnak nagy megbecsülést hoz, és a dolgok fordulata után Németországban is nagyra fogják értékelni."

Heinrich Mann finom stílusával, iróniájával és politikai-társadalmi messzelátásával a modern kor klasszikus német szerzője.

• Ronda tanár úr. Regény; ford. Kosztolányi Dezső; Tevan, Békéscsaba, 1914 (Tevan-könyvtár)
• Diana. Regény; ford. Szini Gyula; Kultúra, Bp., 1920 (A Kultúra regénytára)
• Pippo Spano. Elbeszélés; ford. Bolgár Imre; Új Modern Könyvtár, Bécs, 1922 (Új modern könyvtár)
• Nehéz élet; ford. Pálmai Jenő; Athenaeum, Bp., 1936
• Egy király ifjúsága; ford. Germanus Gyula; Fővárosi, Bp., 1944
• Az alattvaló; ford. Lányi Viktor, előszó Szigeti József; Franklin Ny., Bp., 1950
• Kisváros. Regény; ford. Keresztury Dezső, bev. Szigeti József; Szépirodalmi, Bp., 1952
• Az alattvaló. Regény; ford. Lányi Viktor; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955
• Ronda tanár úr. Regény; ford. Kosztolányi Dezső; Európa, Bp., 1957
• Fulvia; ford. Szolcsányi Ferenc; Terra, Bp., 1958 (Kétnyelvű kis könyvtár)
• IV. Henrik. Regény, 1-2.; ford. Szabó Ede; Európa, Bp., 1963
• Eldorádó földjén. Történet az előkelő társaság életéből. Regény; ford. Tihanyi Vera; Európa, Bp., 1985

• 1930 – A kék angyal – rendező: Josef von Sternberg (főszereplők Marlene Dietrich és Emil Jannings)
• 1951 – Az alattvaló – rendező: Wolfgang Staudte (főszereplő Werner Peters)
• 1959 – A kék angyal – rendező: Edward Dmytryk (főszereplő Curd Jürgens)
• 1973 – Anjo Loiro – (a Randa tanár úr brazil változata)
• 1975 – Im Schlaraffenland – rendezte: Kurt Jung-Alsen
• 1977 – Die Verführbaren – az „Ein ernstes Leben“ alapján – (főszereplő Gisela May)
• 1977 – Belcanto oder Darf eine Nutte schluchzen – az „Empfang bei der Welt“ alapján – rendező: Robert van Ackeren
• 1979 – Le Roi qui vient du sud (francia tv-sorozat a „IV. Henrik” alapján) – rendező: Marcel Camus
• 1980 – Suturp – eine Liebesgeschichte – rendező: Gerd Keil

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinrich Mann című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Sós Endre, Vámos Magda: Thomas és Heinrich Mann, Gondolat, Budapest, 1960
• Mádl Antal: Heinrich Mann, Gondolat, Budapest, 1966

• Edith Zenker: Heinrich-Mann-Bibliographie: Werke. – Berlin [u.a.] : Aufbau-Verlag, 1967
• Brigitte Nestler: Heinrich-Mann-Bibliographie. Morsum/Sylt: Cicero-Presse. Bd. 1. Das Werk. 2000, ISBN 3-89120-019-6 (ersetzt die Bibliografie von E. Zenker)
• Peter Stein: Heinrich Mann. Metzler, Stuttgart/Weimar 2002 (Sammlung Metzler; 340), ISBN 3-476-10340-4
• Walter Delabar/Walter Fähnders (Hg.): Heinrich Mann (1871-1950). Weidler, Berlin 2005 (MEMORIA; 4), ISBN 3-89693-437-6
• Michael Stübbe: Die Manns; Genealogie einer deutschen Schriftstellerfamilie. Verlag Degener & Co., Insingen bei Rothenburg o.d.T. 2004, ISBN 3-7686-5189-4
• Manfred Flügge: Heinrich Mann. Eine Biographie. Rowohlt Verlag, Reinbek 2006, ISBN 3-498-02089-7

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Mann témájú médiaállományokat.

• Schöpflin Aladár. „DER UNTERTAN (Heinrich Mann regénye)”. Nyugat 1919 (8). (Hozzáférés: 2008. június 2.) 
• Ádám Zsuzsa. „Heinrich Mann: Der Kopf”. Nyugat 1925 (23-24). (Hozzáférés: 2008. június 2.) 
• Mann, Heinrich. „Tragikus ifjúság (esszé)”. Korunk 1929 (11). (Hozzáférés: 2008. június 2.) ^{[halott link]}