Guyana

Az ország indián eredetű nevének jelentése: a sok víz országa.^[8]

Aravak (wd) indiánok éltek a területen, akik növénytermesztéssel foglalkoztak.^[9]

Az ország első telepesei a Kolumbusz nyomán felfedező utakra indult spanyolok voltak a 15-16. század fordulóján, de a kedvezőtlen klíma, a mocsaras part és az őserdők miatt nem hoztak létre településeket. 1620-ban a területet a hollandok szerezték meg. A 17. századtól ültetvényeket hoztak itt létre, cukornádat, kávét és dohányt termesztettek.^[9]

1803-ban Anglia foglalta el.^[9] Az 1814-es angol-holland egyezmény értelmében három holland gyarmat Nagy-Britannia birtokába került, és ezek 1831-ben Brit Guyana néven egyesültek.

A rabszolgatartás 1834-es betiltása után a korábbi rabszolgák közül sokan városba települtek. A cukornádültetvények megművelésére szerződéses munkásokat hoztak a mai Portugáliából (1834), Németországból (először 1835-ben), Írországból (1836), Skóciából (1837), Máltáról (1839), Kínából és Indiából (1838-tól kezdve). Ma az indiai származásúak alkotják Guyana legnagyobb etnikai csoportját, őket követik az afrikaiak.

Venezuela 1824-es függetlenedése óta igényt tart az Essequibo-folyótól nyugatra fekvő területekre. Simón Bolívar olyan leveleket írt a brit kormánynak, melyekben figyelmeztette, hogy brit telepesek Berbice és Demerara területén olyan helyeken telepedtek le, melyeket Venezuela sajátjának tekint. Egy nemzetközi bíróság 1899-ben az Egyesült királyságnak ítélte ezeket a területeket.

 

Guyana 1966. május 26-án vált ki az Egyesült Királyságból, és innentől számít független államnak, mely 1970. február 23. óta köztársaság, ennek ellenére továbbra is tagja a Nemzetközösségnek.

Venezuela nem sokkal Guyana függetlenné válása után diplomáciai, gazdasági és katonai lépéseket kezdett ellene, hogy érvényesítse Guyana Esequiba régiójával szembeni területi igényét.^[10] Ebben az időben az USA külügyminisztériuma, a CIA és a brit kormány is nagy hatást gyakorolt a politikai ellenőrzés kialakítására.^[11] Titkos pénzügyi és nyílt politikai támogatásban részesítették az afrikai származású guyanaiak nyugatbarát szárnyát, különösen a Forbes Burnham által vezetett Nép Nemzeti Kongresszusát (PNC), hogy az visszaszorítsa Cheddi Jagan vezette Népi Haladó Pártot (PPP), melynek szavazói leginkább az indiai eredetű lakosok.

1978-ban közel ezer ember halt meg a jonestowni, Peoples Temple (Népek Temploma) szekta tömeges öngyilkosságában, amelyet Jim Jones vezetett.

2015 és 2021 között hatalmas kőolajmezőket fedeztek fel,^[12] főleg az Esequiba régió partjai előtt. A felfedezést követően Venezuela, amely a szankciók miatt nem tudja saját kitermelt kőolaját értékesíteni,^[13] rögvest bejelentette igényét a területre.^[14]

2023 decemberében a szomszédos Venezuelában népszavazást tartottak a Guayana Esequiba régió annektálásáról (mint új szövetségi állam létrehozásáról a térségben), amely teljes egészében Guyana területén fekszik.^[15] Ezzel egyidőben Venezuela katonai erőket vont fel a guyanai határ mentén, azt előrejelezve, hogy a kormánya kész erőszakkal elragadni a területet. A feszültség azonban nem hagyja hidegen a szomszédos államokat sem, ugyanis Brazília szintén fokozta katonai jelenlétét a venezuelai határon.^[16] Nicolas Maduro venezuelai elnök már fel is szólította az Essequibóban dolgozó vállalatokat, hogy hagyják abba a szénhidrogénkitermelést, mivel a megtartott népszavazást követően arra már csak a venezuelai vállalatok lesznek jogosultak.^[17]

Bár Guyana és Venezuela tárgyalásokba kezd a határvita rendezésére,^[18] ennek ellenére Venezuela már most saját területeként kezeli Essequibót, olyannyira, hogy szövetségi állami hivatalok létrehozását jelentette be, kinevezett tisztségviselőkkel, ám gyakorlati hatalom nélkül.^[19]

•  
  Politikai térkép
•  
  Fő régiók, utak, települések, folyók
•  
  Éghajlati térkép Köppen osztályozásán
•  
  A Kaieteur-vízesés
•  
  Arakanga papagájok

 

 

Georgetown

 

Roraima

Atlanti-óceán

 

Kaieteur-
vízesés

Suriname

Venezuela

Brazília

 

Linden

 

Carriverton

 

New Amsterdam

 

Bartica

Guyana domborzati térképe

Az ország Dél-Amerika északkeleti részén terül el. 400 km hosszú partvidékén mangrove-mocsaras síksággal érintkezik az Atlanti-óceánnal. Az ország túlnyomó részét a trópusi esőerdőkkel fedett, 800–2000 m magas Guyanai-felföld foglalja el. Legmagasabb pontja a brazil és venezuelai hármashatáron emelkedő Roraima, 2772 méter.^[20] Nagy tájai:

• Keskeny, mocsaras, termékeny alföld a tengerparton. Itt él a lakosság zöme.
• Valamivel távolabb agyagos talajok, illetve "fehér homok" öve. Itt találhatók az ország ásványkincsei.
• A középső vidékek sűrű esőerdői.
• Délen sík, füves szavanna.
• A belső területek hegyvidéke, a csapadéktól függően esőerdő vagy szavanna fedi. A szakadékos oldalú táblahegyek miatt nehezen járható. Nagyon ritka lakosságú vidék, máig érintetlen területek is vannak itt.

A csapadékos Guyanai-fennsíkról bővízű folyók tartanak az Atlanti-óceán felé: Essequibo (hossza 1014 km, vízgyűjtője 150769 km², közepes vízhozama 5,650 m³/s),^[21] Demerara, Berbice.

Az éghajlat nedves trópusi. A partvidéken a hőséget északkeleti passzátszél enyhíti. Itt két esős évszak van, az első májustól augusztus közepéig, a második november közepétől január közepéig tart. A parti szakaszon évi 1500–2000 mm a csapadék mennyisége.

A Köppen-osztályozáson az éghajlati övezetei északról dél felé haladva: trópusi esőerdő (Af), trópusi monszun (Am) és trópusi szavanna éghajlat (Aw).

A vidék változatos élővilágára már a korai utazók is felfigyeltek. Fennmaradását elősegítette, hogy a Guyanai-felföld nehezen járható, gazdaságilag kiaknázatlan terület maradt a legutóbbi időkig. Az ország területének mintegy 90%-át ma is őserdő borítja. Az őserdőben él az anakonda, a folyókban piranhák és krokodilok, az erdőkben számtalan rovarfaj, az erdő lombkoronájában papagájok, kolibrik stb.^[9] A ragadozók többsége a macskafélékhez tartozik: puma, jaguár, ocelot és tigrismacska. Faunájában megtalálhatók az oposszumok képviselői, jellegzetesek a Dél-Amerikában endemikus vendégízületesek, pl. az óriástatu, a törpehangyász, a kappler armadilló, a háromujjú és kétujjú lajhár. Igen gazdag a rágcsálófauna, jellemzőbb fajai pl. az amazóniai kúszósül, az alföldi tengerimalac, a kapibara (vízidisznó).^[23]

Lásd még: Kategória:Guyana állatvilága

Legismertebb nemzeti parkja:

• Kaieteur Nemzeti Park — különlegesen gazdag élővilággal a 226 méter magas Kaieteur-vízesés környékén.
• Az Amazónia Parkot 2007 februárjában alapították.^[24]

Az UNESCO guyanai nemzeti bizottsága három helyszínt javasolt világörökségnek:

• Kaieteur Nemzeti Parkot,
• Georgetown gyarmati óvárosát
• "Shell Beach" (Kagylópart) nevű tengerpartot.

Idáig egyik javaslat sem érte el a célját.

 

Guyana egy parlamentáris köztársaság, amelyben az elnök állam- és kormányfő is egyben, többpártrendszer mellett. A végrehajtó hatalmat az elnök és a kormány gyakorolja. A törvényhozó hatalom Guyana elnökét és nemzetgyűlését egyaránt megilleti.^[25]

 

Guyana két szomszédjával is határvitában áll:^{[26][27][28][29]}

• Suriname-val, amely a Corentyne-folyó bal partjától és az ún. Új-folyótól keletre fekvő területre tart igényt,
• Venezuelával, amely az Essequibo folyótól nyugatra fekvő hatalmas, közel 160 ezer km² földterületre, az egykori Essequibo holland gyarmatra tart igényt.

 

• Barima-Waini
• Cuyuni-Mazaruni
• Demerara-Mahaica
• East Berbice-Corentyne
• Essequibo Islands-West Demerara
• Mahaica-Berbice
• Pomeroon-Supenaam
• Potaro-Siparuni
• Upper Demerara-Berbice
• Upper Takutu-Upper Essequibo

Bővebben: Guyana elnökei és miniszterelnökei

Bővebben: Guyana hadereje

 

 

A lakosság 90%-a a keskeny part menti síkságon él és dolgozik, elsősorban a főváros körzetében. Az ország népességének kb. 1/3-a él városokban.

Bővebben: Guyana városai

Az országban a hivatalos nyelv az angol, de beszélik még az indián nyelveket, a guyanai kreolt, a hindit és az urdut is.

2012-es becslés alapján a lakosság 39,8%-a dél-ázsiai (indiai, pakisztáni), 29,3%-a fekete (afrikai), 19,9%-a kevert, 10,5%-a indián, 0,5%-a egyéb (portugál, kínai, fehér).^[30]

Az indiaiakat kezdetben az ültetvényekre hozták be, és ma is többnyire ott dolgoznak. A feketék többsége elhagyta az ültetvényeket és a városokban telepedtek le. Egy részük az iparban és a bányászatban helyezkedett el, többségük viszont a szolgáltatásokban dolgozik. A kínaiak többségében a kereskedelemben tevékenykednek.^[9]

2012-es becslés alapján a lakosság 34,8%-a protestáns keresztény (pünkösdi 22,8%, adventista 5,4%, anglikán 5,2%, metodista 1,4%), hindu 24,8%, római katolikus 7,1%, muszlim 6,8%, Jehova Tanúja 1,3%, rasztafári 0,5%, egyéb keresztény 20,8%, egyéb 0,9%, egy sem 3,1%.^[30]

 

• Gazdasága: gyengén fejlett agrár-ipari ország, jelentős kitermelőiparral. A 2015 utáni években gazdag tengeri kőolajmezőket fedeztek fel, így Dél-Amerika új olajhatalma lehet.^[31]

A mezőgazdaság fő terményei: cukornád, rizs, déligyümölcsök.

A tengerparton az angolok és az USA létesítette cukornád-ültetvényekre 16 cukorgyár is épült. A cukornád és a cukor exportja komoly bevételt jelent az országnak. Jelentőségét tekintve 2. helyen a rizstermesztés áll, amiből szintén jut exportra. A termelt manióka és a kukorica a népélelmezést szolgálja. A gyümölcsfélékből is jut exportra. A kókuszdió mellett citrusfélékből, banánból, ananászból növekvő a kivitel.^[9]

Iparából a gyógyszeripar, cukoripar, textilipar, élelmiszeripar, faipar (fakitermelés) és a bányászat emelhető ki (bauxit, arany, gyémánt).^[32] Ezenkívül timföldgyártása (Linden, Everton), és hűtőszekrénygyártása érdemel említést.^[33]

Az ásványkincseinek kitermelését beárnyékolja a korrupció és a csempészet.^[34]

• Exporttermékek: cukor, arany, bauxit és alumínium, rizs, déligyümölcs, garnélarák, melasz, rum, fa.
• Importtermékek: ipari termékek, műszaki berendezések, kőolaj, élelmiszer.

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2016-ban:^[32]

• Export:   Kanada 30,6%,   USA 20,7%,   Trinidad és Tobago 11,4%
• Import:   Trinidad és Tobago 29%,   USA 27,5%,   Kína 7,3%,   Suriname 5,5%

A kábítószer-kereskedelem fontos cél- és tranzitországa.^[34]

 

Közlekedési hálózata a partvidéken koncentrálódik; itt lehet elsősorban közlekedni.

• Közutak hossza: 7970 km, ebből csak kb. 560–600 km aszfaltozott.
• Vasútvonalak hossza: 187 km,

Lásd még: Guyana vasúti közlekedése

• Repülőterek-légikikötők száma: 8

Nemzetközi repülőterek:

• Georgetown
• Georgetown/Ogle
• Kaieteur National Park

• Kikötők száma: 5

 

 

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

Guyana gasztronómiája hihetetlenül változatos. Keverednek benne a kreol, kelet-indiai, afrikai, portugál, indiai, kínai és európai konyhák elemei.^[35]

A legfontosabb alapanyagok a tápióka, édesburgonya, gyökérzöldségek, valamint a friss gyümölcsök és a tengergyümölcsei.^[35] Számos étel ízesítésére használnak egy hagyma, csípőspaprika, fokhagyma, gyógynövények és egyéb fűszerek kombinációból álló fűszerkeveréket.^[35]

Az Indiából származó curry elmaradhatatlan a csirkehús, a tengergyümölcsei, valamint a bárány és kacsa ízesítésénél.^[35] Egyik különlegesség a metamgee nevű, kókusztejben főzött gombóc, melynek összetevői kukoricaliszt, jamszgyökér, útifű, tápióka és eddogyökér.^[35] Az őslakosoktól ered egy pörköltféle, melynek összetétele sűrített tápióka, forró paprika és fűszerek.^[35] Létezik továbbá egy főtt rizsből készülő fogás, amelyhez adnak még babot vagy borsót, kiegészítésként akár baromfihúst, halat vagy pedig sózott marhahúst.^[35]

Italok tekintetében rendkívül népszerűek a frissen facsart gyümölcslevek, amelyekhez alapanyagot a gyümölcsök bőséges választéka ad.^[35] A Mauby nevű italt egy helyi fa kérgéből főzik, utána leszűrik és különféle adalékanyagokkal ízesítik.^[35] Az alkoholos italok közül a legnépszerűbb a Demerara rum és a Banks Beer sör.^[35]

Javasolt oltások a Guyanába utazóknak:

• Hastífusz
• Hepatitis A (Az egész országban magas a fertőzésveszély.)
• Sárgaláz

Malária elleni gyógyszer. (Nagy a kockázata a fertőzésnek.)

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

• Sárgaláz

 

Az országban nagyon népszerű sport a krikett; Guyana tagja a több kis országot tömörítő, többszörös világbajnok karib-térségi krikettválogatottnak is. Guyanából több világhírű krikettező is származik, többek között Clive Lloyd, Shivnarine Chanderpaul, Lance Gibbs és Alvin Kallicharran. A térségben működő Caribbean Premier League (CPL) nevű Húsz20-as krikettbajnokság helyi képviselője a Guyana Amazon Warriors.

Az olimpián Guyana még sosem nyert aranyat. Egyetlen bronzérmük van, amit Michael Anthony nyert ökölvívásban az 1980-as moszkvai olimpián.

• Bővebben: Guyana az olimpiai játékokon

A guyanai labdarúgó-válogatott eddig nem ért el kiemelkedő eredményt.

• Bővebben: Guyanai labdarúgó-válogatott

A guyanai ünnepségek különleges részét képezik az évnek. Ilyenkor több ezer ember özönlik az utcákra színes ruhákban és rendkívüli hangulat árasztja el az országot. Ha valóban meg szeretnénk ismerni a helyi kultúrát, akkor a legjobb, ha egy ilyen időszakban látogatjuk meg ezt a nemzetet: megismerhetjük a helyi táncokat, zenéket, tradíciókat illetve az ottani ételeket.^[36]

Ez a köztársaság napja Guyanában. Minden évben február 23-án ünneplik és a helyiek az ünnepélyt általában az utcákon töltik. Álarcosbálokat illetve partikat rendeznek, ahol a helyiek tánccal, tarka jelmezekkel, különböző versenyekkel és természetesen zenével töltik meg az alapvetően átlagos szürke utcákat. Zenei stílusok közül felcsendül a Soca, a Calypso és a Chutney. Az ünnepség átnyúlik az éjszakába is és ekkor a hangulat a tetőfokára hág.^[36]

A Phagwah egy Kelet-Indiából származó ünnepség, mely minden év márciusában vagy áprilisában kerül megrendezésre. Ezen ceremónia megegyezik az indiai Holival. Ilyenkor az emberek fehérbe öltöznek és színes port szórnak egymásra. Ezenkívül a máglyarakás is szerves részét képezi ennek az eseménynek, melynek célja a rossz szellemek elűzése. Az utcákon találkozhatunk ilyenkor különféle indiai ételekkel, de túlnyomórészt inkább indiai édességekkel.^[36]

Bővebben: Holi

Guyana lakosságának számottevő része vallja magát kereszténynek, így nem csoda, hogy a húsvét itt is sokak számára fontos eleme ez az évnek. A hagyományok hasonlóak a magyarországiakhoz, de ami itt ráadás, az a papírsárkány-eregetés. Ezt nagyobbrészt a strandokon teszik a helyiek: a színes kis sárkányok rendkívül pompázatossá varázsolják az eget.^[36]

A húsvéti hétvégén kerül megrendezésre minden évben a Rupununi Rodeo, melynek a lethemi stadiont nyújt otthont. Az arra járók találkozhatnak természetesen helyi ételkülönlegességekkel, illetve vásárolhatnak különféle portékákat. A szórakoztatásért a különböző rodeoval kapcsolatos megmérettetések felelnek. Éjszaka a zene és a szórakozás dominál, majd másnap folytatódik a ceremónia.^[36]

Egy másik rendezvény, ami a húsvéti hétvégén zajlik, az a Bartica Regatta. Ekkor Bartica vizein hajóversenyeket rendeznek, élő zene szól és ételt kínáló bódék foglalnak helyet a tömegben.^[36]

A karneválra az utcán kerítenek sort és ilyenkor jelmezekben mulatoznak az emberek. A jelmezek az ország nemzeti színeiben pompáznak, azaz zöldben, sárgában, pirosban, fehérben és feketében. Az első ilyen eseményt még 2018 májusában rendezték és azt remélik, hogy ez egy éves eseménnyé válhat.^[36]

• Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Guyana témájú médiaállományokat.

• hivatalos oldal
• Ongo Archiválva 2010. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben