Gombe Nemzeti Park

Jane Goodall 1960-ban kezdett kutatásaiba Tanzánia Kigoma körzetének Kakakombe völgyében. A Gombe Nemzeti Parkot 1968-ban a Gombe Stream Research Center megalapítását követően hozták létre. A park területe mindössze 32 km², de a szabdalt hegyvidék miatt tényleges felülete ennél lényegesen több (36–60 km²). A park a tó és a keleti oldalon 34-km-re emelkedő meredek hegylánc között terül el. A tengerszint feletti magasság a tóparti 775 m-től 1500 m-ig terjed. Jane Goodall szerint: hegyei „…meredeken emelkednek a tóparttól a hegygerinc felé…A hegygerinctől meredek oldalú völgyek húzódnak a tóig, ezeket mély vízmosások keresztezik, melyek a hegyhátakra hulló csapadékot vezetik el”. A kutatás a kelet-afrikai csimpánz (Pan troglodytes schweinfurthii) Kakombe közösségének viselkedésére irányult, a park északi végén élő Mitumba közösség csak az 1990-es évek elején habituálódott. Több páviáncsapat (Papio anubis) folyamatos figyelése az 1970-es évek elején kezdődött. Rövidebb ideig tartó megfigyeléseket végeztek a vörös kolobuszon (Colobus badius tephrosceles) is. A kutatás a park központi és (jelenleg) északi részére összpontosult, a park déli felén még legalább egy nem habituálódott csimpánzközösség él. Teljes populációjukat 150 egyedre teszik, de mindeddig még nem végeztek számlálást. Az 1980-as években a csimpánzok valószínűleg nem voltak genetikailag elválasztva az északon élő populációktól, de a géncsere csak néhány évre korlátozódott, a populáció az 1990-es évekre viszont teljes mértékben elszigetelődött. Rövid kronológia

• 1962–1965 Jane Goodall habituája a csimpánzokat, véletlenszerűen adott eleséggel
• 1965–1967 Folytatja a munkát, a sikeres megfigyelésekkel párhuzamosan növeli az eleség mennyiségét. A vizsgált populáció létszáma gyors növekedésnek indul az eleség miatti „bevándorlás” következtében, de 1966-ban bénulásos járvány, valószínűleg poliomyelitis (gyermekbénulás) tör ki közöttük. Hat egyed elpusztul illetve eltűnik, további hat megnyomorodik.
• 1967–1973 az eleség mennyiségét csökkentetik a csapat méretének növekedésére és a csimpánzok mozgási szokásaira gyakorolt hatása miatt.
• 1968. Légzésszervi járvány tör ki, melyet 1969-ben egy második követ.
• 1968? Diplomás hallgatók, később egyetemi hallgatók érkeznek, az 1970-es évek elején gyakran egyszerre 10-15 külföldi kutató is tartózkodik a parkban.
• 1970. A Kasakela-Kahama (KK) közösség osztódni kezd.
• 1972. A csökkentett eleségadag a csimpánzok elvándorlását eredményezi.
• 1972. Két önálló csoport alakul.
• 1974. Passion és Pom (anya és leányutódja) támadásokat kezdenek az újszülöttek ellen (egészen 1978-ig).
• 1974–1977 A Kasakela közösség hím tagjai támadásokat kezdenek a Kahama közösség (vagy a Kakombe közösség leszármazottai vagy esetleg egy önálló közösség) tagjai ellen, mely az összes Kahama hím halálához vezet.
• 1975-ben zaire-i lázadók négy kutatót elrabolnak, és bár sérülések nélkül szabadon engedik őket, egészen 1989-ig nem érkeznek külső kutatók a Gombe Nemzeti Parkba. Ez alatt az idő alatt képzett tanzániai terepi segítők végzik a viselkedési adatok gyűjtését.

A park átlagos hőmérséklete az évszaktól függően kis mértékben változik. A legmagasabb hőmérséklet az esős évszakban 25-26,5 °C, a száraz évszakban 27-30 °C. A legalacsonyabb átlagos hőmérséklet 18,5 – 21 °C. A páratartalom az esős évszakban 60-100%, a száraz évszakban 30-70%. Az éves átlagos csapadékmennyiség 1600 mm.^[7]

A Gombe Nemzeti Parkban élő legfontosabb állatfajok: kelet-afrikai csimpánz (Pan troglodytes schweinfurthii), anubisz-pávián (Papio anubis), szavannacerkóf (Cercopithecus aethiops), vörös kolobuszmajom (Procolobus badius), bojtosfülű disznó (Potamochoerus porcus), bozóti antilop (Tragelaphus scriptus), közönséges petymeg (Genetta genetta), foltos hiéna (Crocuta crocuta), leopárd (Panthera pardus).^[8]

 

Jane Goodall először 1960-ban, 23 éves korában, mindenféle előzetes szakmai végzettség nélkül utazott Tanzániába.^[3] Akkoriban már elfogadott vélemény volt, hogy a csimpánzok kétségtelenül hasonlítanak az emberre – genetikai információnk 98%-a megegyezik.^[3] Ugyanakkor még kevés ismerettel rendelkeztünk a csimpánzok viselkedéséről és társadalmi felépítéséről. Jane Goodall a következőképpen emlékszik arra az időre, amikor kutatását elkezdte: „akkoriban – legalábbis etológiai körökben – nem volt szabad az állatok elméjéről beszélni. A gondolkodás képessége csak az emberek adatott meg. Ugyanúgy, nem volt illendő az állatok személyiségéről sem beszélni. Természetesen mindenki tudatában volt annak, hogy az állatoknak igenis megvan a saját egyéni karaktere – bárki, akinek volt kutyája ismerte ezt a tényt. De az etológusok, arra törekedvén, hogy tudományukat »egzakt« tudományként ismerjék el, óvakodtak attól, hogy ilyesmit objektíven próbáljanak megmagyarázni”.^[9] Ugyanakkor kutatásai pontosan erre nyújtottak bizonyítékot: a nem emberi lények, különösen a csimpánzok intellektuális és szellemi kifinomultságára. A hírneves antropológus, Dr. Louis Leakey támogatásával egy aprócska kutatóállomást hozott létre a Gombe patak mellett, abban a reményben, hogy többet sikerül megismernie legközelebbi rokonaink viselkedéséről.^[3] Hónapokat töltött itt a nehezen megközelíthető csimpánzcsapatok, különösen a Kasakela csimpánzközösség nyomában járva figyelte napi szokásaikat, mígnem az egyik csapat fokozatosan elfogadta őt, és ekkor lehetősége nyílt kivételes, bensőséges betekintésre a csimpánzok közösségének életébe.^[3]

Kutatási módszereit meghatározó egyetemi tanulmányok hiányában, Dr. Goodall olyan dolgokat figyelt meg, melyek felett a szabatos módszerekkel dolgozó tudományos tanok elsiklottak.^[3] Ahelyett, hogy tudományosan sorszámokat adott volna a csimpánzoknak, Fifinek, Szürkeszakállú Dávidnak, és hasonlónak nevezte el őket, megfigyelései szerint egyedi és egyéni személyiségjegyekkel rendelkeztek, ez a gondolat akkoriban szokatlan volt.^[3] Úgy találta, hogy „nem csak az emberi lényeknek van személyisége, nem csak ők képesek józan gondolkodásra és érzelmek, például öröm vagy bánat kifejezésére”.^[3] Megfigyelt olyan viselkedésformákat is – ölelést, csókolózást, hátba veregetést, még csiklandozást is – melyeket jellegzetes emberi cselekedetnek tekintünk.^[3] Dr. Goodall szerint ezek a gesztusok a „szoros, segítőkész, gyengéd kapcsolatok bizonyítékai, melyek családtagok és közösségük más tagjai között fejlődnek ki, és melyek több mint 50 éves életük során végigkísérik őket”.^[3] Ezek a felismerések azt sugallják, hogy az ember és a csimpánz közötti hasonlóság a genetikai hasonlóságon túl másban is megnyilvánul, az érzelmekben, az intelligenciában, valamint a családi és társadalmi kapcsolatokban.

A tudóstársadalom előtt Dr. Goodallnak a Gombe Nemzeti Parkban folytatott kutatásai két régóta fennálló hiedelemmel való szembeszállás miatt ismertek, vagyis hogy csak az ember készít és használ szerszámokat és hogy a csimpánzok vegetáriánusok.^[3] Egy alkalommal megfigyelt egy hím csimpánzt, amint az újra meg újra egy fűszálat dugott egy termeszvárba, majd mintha „halászna”, a fűszálat kihúzva lenyalogatta a rákapaszkodó termeszeket.^[10] Sőt, a csimpánzok a fákról letört gallyakat le is csupaszították, ezáltal a termeszhalászat sokkal hatékonyabbá vált. Egy tárgy ilyen átalakítása kezdetleges szerszámkészítésnek is tekinthető.^[10] Mi, szerszámkészítő emberek már régóta megkülönböztettük magunkat az állatvilágtól. Válaszul Dr. Goodall forradalmi felfedezéseire Louis Leakey a következőket írta: „Mostantól vagy újrafogalmazzuk az ember mibenlétét, a szerszámok mibenlétét, vagy elfogadjuk, hogy a csimpánzok emberhez hasonló lények!”^[10] Megfigyelései során Dr. Goodall bizonyítékot talált arra, hogy a csimpánzok képesek a logikus gondolkodásra, az elvonatkoztatásra, az általánosításra, szimbólumok értelmezésére, és még az „éntudatra” is, mindezeket a tulajdonságokat korábban kizárólag az ember tulajdonságainak tartották.^[11]

Dr. Goodall a csimpánzok békés és gyengéd viselkedésével éles ellentétben álló agresszív oldalát is megfigyelte a Gombe-patak környékén. Felfedezte, hogy a csimpánzok képesek kisebb főemlősök, például kolobuszmajmok szisztematikus vadászatára és húsuk elfogyasztására.^[3] Egy alkalommal tanúja volt, amint egy vadászó csapat egy fán körbefogott egy kolobuszmajmot, minden lehetséges menekülési útvonalát elzárta, majd az egyik csimpánz a fára felmászva megölte a kolobuszt.^[11] A többiek mind részesedtek a húsból, melyet kéregető viselkedésükkel szereztek meg másoktól.^[11] Gombe csimpánzai a park kolobuszpopulációjának mintegy egyharmadát ölik meg évente.^[3] Ez önmagában olyan jelentős tudományos felfedezés volt, mely felborította a csimpánzok étrendjéről és viselkedéséről alkotott korábbi elképzeléseket.

De talán a legmegdöbbentőbb és felkavaróbb volt a csimpánzoknak saját csoportjaikon belül mutatott agresszív és erőszakos hajlama. Dr. Goodall megfigyelte, amint domináns nőstények saját dominanciájuk fenntartása érdekében szándékosan megölik a csapat más nőstényeinek kicsinyeit,^[3] néha még a kannibalizmustól sem rettennek vissza.^[10] A következőképpen ír erről a jelenségről: „Tanulmányaim első tíz éve során úgy hittem […] hogy Gombe csimpánzai többnyire kellemesebb jelenségek, mint az emberek […] Majd hirtelen azt találtuk, hogy a csimpánzok brutálisak is tudnak lenni – csakúgy, mint nekünk, az ő természetüknek is van egy sötétebb oldala”.^[10] Ezek a felfedezések forradalmasították a csimpánzok étrendjéről és táplálkozási szokásairól kialakított modern ismereteket, és további bizonyítékot szolgáltattak az ember és a csimpánz közötti szociális hasonlóságokra.

Napjainkban Dr. Goodall a kutatásaival szerzett hírnevét használja fel arra, hogy a csimpánzok jólétének, a biológiai sokszínűség megőrzésének és a Föld ügyének általános szószólója lehessen.^[12] 1977-ben alapította meg a Jane Goodall Intézetet (Jane Goodall Institute), továbbá 1991-ben létrehozta a fiatalokra fókuszáló Rügyek és gyökerek (Roots &Shoots) környezetvédő hálózatot, melynek mára már a világ mintegy 100 országban több mint 8000 csoportja van.^[12] A parkban általa végzett kutatások mind maga a park mind a tudományos társadalom a számára nagy jelentőségűek.^[12] Amikor kutatásait elkezdte, a Gombe-patak környéke még csak egy vadrezervátum volt, az alapokat felforgató kutatási eredményei adtak támogatást a rezervátum nemzeti parkká való átalakítására.^[12] A felfedezései által előidézett nagy nyilvánosság Tanzánia számára is meghozta a nemzetközi érdeklődést.^[12] A turizmusnak és a támogatók pénzügyi adományainak nemcsak a park látta hasznát, hanem Tanzánia lakossága és az ország természetvédelme is.^[12]

Dr. Goodall csaknem tizenöt éven át egyfolytában a Gombe Nemzeti Parkban élt, az ez alatt az idő alatt összegyűjtött adatok, még ma is jelentős értéket jelentenek a tudomány számára.^[3] 1967-ben hozták létre a Gombe Stream Research Center-t (GSRC – Gombe-patak Kutatóközpont), melynek feladata a parkban folyó csimpánzkutatás koordinálása volt.^[2] A többnyire képzett tanzániaiak által működtetett kutatóközpont most már több mint 40 éve a leghosszabb ideje végzett terepi kutatás, mely az állatokat természetes környezetükben vizsgálja.^[2] A hosszú időn át összegyűjtött ritka és értékes adatok segítségével a tudósok több generáción át nyerhettek bepillantást a csimpánzok demográfiai eloszlásába, a hímek politikai játékaiba, vadászatukba, kultúrájukba, anya-kölyök kapcsolatokba.^[2] A folyamatban lévő kutatás tájékoztatást ad a csimpánzokra jelenleg leselkedő veszélyekről, például a betegségekre, az orvvadászatra, és élőhelyük megzavarására vonatkozóan, olyan tényezőkre, melyek a park területén élő más állatfajokat is veszélyeztetnek.^[12] Dr. Goodall kutatásai gyökeresen változtatták meg az etológiai gondolkodást és a viselkedéskutatás módszereit is.^[9]

Míg egykor az állatok érzelmeiről való véleményt, mint antropomorfizmust, elutasították, az állatok természetes környezetében végzett megfigyelései azt igazolják, hogy az állatok társadalmai, viselkedése és kapcsolatai bonyolult összefüggő rendszert alkotnak.^[9] A csimpánzok élőhelye (különösen táplálkozásuk) által támasztott igényekre vonatkozó kutatásai segítettek az újonnan létrehozott védett területek jobb kialakításában.^[12] A GSRC az itt élő páviánpopulációval kapcsolatosan is végez kutatást, melyet a Jane Goodall Center for Primate Studies (Jane Goodall Főemlőskutató Központ) irányít.^[13] A GSRC keretében folytatott kutatások eredményeképpen 35 Ph.D. dolgozat, több mint 400 cikk és 30 könyv keletkezett.^[2]

A Gombe Nemzeti Park biológiai sokszínűségét elsősorban az emberi beavatkozás fenyegeti.^[2] Bár Tanzánia területének 25%-án parkok és vadrezervátumok fekszenek, a vadállomány folyamatosan csökken.^[14] Ennek oka főként a parkok vezetése, a kormányhivatalok és a vidéki közösségek közötti együttműködés jiánya.^[14]

A falvakhoz tartozó, mezőgazdaságilag művelt területek gyakran a parkok között fekszenek, akadályozva ezáltal az állatok védett területek közötti mozgását. Anyagi ösztönzők hiányában a falusi közösségek élelmiszerszerzési céllal, valamint saját biztonságuk érdekében is vadásznak az állatokra.^[14] A szegénység egyben növeli a bozóthús iránti igényt is, továbbá a gazdák egyre növekvő területeken irtják ki az erdőket termőterület céljára. Jelenleg a vadvilágból, a turizmusból és a sportcélú vadászatból származó jövedelmek a kormány ellenőrzése alá kerülnek, csupán 25%-uk marad a vidéki közösségeknél.^[14] Így egy önmagát erősítő folyamat veszi kezdetét, mivel az elszegényedett falvak lakói túlélésük érdekében rákényszerülnek a vadászatra, ezáltal csökken a vadak létszáma és a turizmusból származó bevétel, emiatt a kormánynak nem áll módjában támogatást adnia nekik a haszonból.^[14]

• Jane Goodall
• Rügyek és gyökerek

1. ↑ ^{a b c d e} Tanzania National Parks: “Gombe Stream National Park” Archiválva 2012. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2008.
2. ↑ ^{a b c d e f g} The Jane Goodall Institute: “Gombe Stream Research Center”, 2008.
3. ↑ ^{a b c d e f g h i j k l m n o p q} PBS: Nature- “Jane Goodall’s Wild Chimpanzees”, 1996.
4. ↑ Goodall, J.. The Chimpanzees of Gombe: Patterns of Behavior. The Belknap Press of Harvard University Press, 84. o. (1986). ISBN 0-674-11649-6 
5. ↑ ^{a b} African Ape Study Sites: “Gombe National Park, Tanzania” Archiválva 2010. június 21-i dátummal a Wayback Machine-ben, 1999.
6. ↑ UNESCO Világörökség javaslati lista
7. ↑ Gombe Nemzeti Park, klímaadatok. [2009. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 6.)
8. ↑ Gombe Nemzeti Park, fauna. [2009. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 6.)
9. ↑ ^{a b c} Dr. Jane Goodall, “Learning from the Chimpanzees: A Message Humans Can Understand” Science, 1998.
10. ↑ ^{a b c d e} Goodall, Jane. Reason for Hope: A Spiritual Journey. New York: Warner Books, 1999.
11. ↑ ^{a b c} The Jane Goodall Institute: “Chimpanzee Central”, 2008.
12. ↑ ^{a b c d e f g h} Pusey et al, “The Contribution of Long-Term Research at Gombe National Park to Chimpanzee Conservation” Archiválva 2008. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben, Conservation Biology, 2007.
13. ↑ African Conservation Foundation: “Gombe Stream Research Centre” Archiválva 2008. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2008.
14. ↑ ^{a b c d e} Property & Environment Research Center: “Overcoming Government Obstacles- Some Tanzanian Communities Manage Wildlife” Archiválva 2009. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2004.

Gombe Nemzeti Park, University of California Archiválva 2014. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben

• UNESCO világörökség, javaslati lista
• Hivatalos honlap
• Tanzania tourist board
• Ape site at UCSD Archiválva 2014. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben