Fogaras vármegye
Fogaras vármegye (románul: Comitatul Făgăraș, németül: Komitat Fogarasch) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délkeleti részében 1876 és 1920 között. Egykori területe 1920 óta Románia része, ahol 1950-ig maradt fenn megyeként.
| Fogaras vármegye | |||
| |||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Népesség | |||
| Népesség | ismeretlen | ||
| Nemzetiségek | 88,7% román, 6,8% magyar, 3,4% német (1910)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 1875,43 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Fogaras vármegye térképe | |||
 | |||
| Fogaras vármegye domborzati térképe | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fogaras vármegye témájú médiaállományokat. | |||
Fekvése
szerkesztésFogaras vármegye területe két részre osztható fel: az északi, völgyes, dombos, termékeny és a déli, a Fogarasi-havasok által lefödött rész. A Fogarasi-havasok az egyik legmagasabb hegység volt a Magyar Királyságon belül, rengeteg óriási csúcs van itt: Negoj-csúcs, Buteanu-csúcs, Nagy-Vist. A vármegyének több folyója is volt: az Olt, a Barca, a Sebes.
A vármegyét északról Szeben és Nagy-Küküllő vármegyék, keleten Brassó vármegye, délen Románia, nyugaton pedig Szeben vármegye határolta.
Története
szerkesztés| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Fogaras vármegye az 1876-os megyerendezés során jött létre.
A későbbi vármegye területe a honfoglalás után sem volt sűrűn lakott, köszönhetően a földrajzi jellegzetességeinek. A tatárjárás után a terület a legelsők között kezdett elrománosodni.
Jelentősége az 1300-as években nőtt, amikor Apor László parancsára építettek várat Fogaras városban. 1526 után a Keleti Magyar Királyság része lett, és központi vára a fejedelmek szálláshelyévé vált. 1599-ben Vitéz Mihály irányításába vette a területet, és csak 1605-ben került vissza magyar kézbe, Bocskai Istvánnak köszönhetően.
1685-ben országgyűlést tartottak itt. I. Apafi Mihály fejedelemsége idején Erdély központja. Területét sem a kuruc felkelés, sem a 48-as szabadságharc nem érintette, végig császári uralom alatt maradt.
1916 augusztusától októberéig egy része román megszállás alá került. 1920-tól egészében Románia része, az azonos nevű román megye az 1950-es román közigazgatási reformig létezett. A második bécsi döntés nem érintette. 1944-ben a helyi szász lakosokat a Szovjetunióba telepítették. Ekkor a Brassó központú Sztálin régióhoz tartozott. 1965-ben az újabb közigazgatási reform után területe a mai Brassó megye részévé vált, kis része Szeben megyéhez került.
Lakosság
szerkesztésFogaras vármegyének 1880-ban 84 571 lakosa volt,[2] ebből 88,7% román, 4,6% német, 3,2% magyar[1] 1910-ben 95 174 lakosa volt,[2] ebből 88,7% román, 6,8% magyar, 3,4% német.[1]
Közigazgatás
szerkesztés1910-ben a vármegye négy járásra és egy rendezett tanácsú városra volt felosztva:
- Alsóárpási járás, székhelye Alsóárpás
- Fogarasi járás, székhelye Fogaras, rendezett tanácsú város
- Sárkányi járás, székhelye Sárkány
- Törcsvári járás, székhelye Zernest
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ a b c Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 13–14. o. ISBN 9632151046
- ↑ a b Erdély településeinek vallási adatai (1880–1941) II. Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. 106. o. ISBN 9632154193
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). Fogaras, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X