Firenzei dóm

 

A dóm helyén egy korábbi templom, a Santa Reparata állt. A város területének – és így lakosságának – megnövekedésével, valamint a nagypolitika terén elért egyre nagyobb szerepével összhangban a Santa Reparata már nem elégítette ki az igényeket, így 1294-ben néphatározat döntött egy új, Firenze nagyságát kellőképpen reprezentáló templom alapításáról. A dóm építésekor a korábbi templomot csak fokozatosan bontották le, egyes részei még 1375-ig álltak, az alapjai ma is megtekinthetőek a dóm alagsorában. A dómba, hatalmas méretei miatt azonban nemcsak a Santa Reparatát, hanem más, kisebb templomokat és házakat is beleépítettek.

A dóm terveit Arnolfo di Cambio készítette, ő végezte az építési munkálatok előkészületeit 1296-tól, az alapkőletételre 1299. szeptember 8-án került sor.^[1] Amikor Di Cambio pár év múlva elhunyt, a munkálatokat Giotto di Bondone vette át. Az építkezés akkortól megakadt, mivel Giotto elsősorban a harangtorony megépítésére koncentrált. Az ő 1337-es halála után az építkezés 20 évre abbamaradt. Az új, módosított terveket ^[3] 1367-ben fogadták el. A főhajót 1378-ban, a mellékhajókat 1380-ban fejezték be, a szentély 1421-ben készült el.^[3] Giotto után a megbízott építésvezetők Andrea Pisano, majd az ő halála után, 1351-től Francesco Talenti voltak.

Filippo Brunelleschi 1420-ban átvette a munkát, ekkorra már készen volt a hosszhajó, a boltváll magasságáig a kupolatér. Ő, egy pályázatot megnyerve, a kupolát készítette el, amit 1436-ban szenteltek fel, de a laterna, melyet 1445-ben kezdtek el építeni,^[4] csak 1471-ben készült el.^[3] Az Arnolfo di Cambio-féle homlokzatot 1587-ben lebontották, a jelenleg látható neogótikus stílusú 1871–1887 között épült, Emilio de Fabris tervei alapján.^[3]

A templom 169 m hosszú, 104 m széles, kupolája a laternával 107 m magas, ezzel Olaszország harmadik legnagyobb, a világ negyedik legnagyobb temploma.

A Brunelleschi által épített kupolát a dóm ékességének tartják,^[4] és egyben az építész remekművének. A kupola szerkezetét téglából halszálkamintára rakott boltcikkelyek alkotják, amiket láncok erősítenek egymáshoz. A csúcsíves kettős kupola egy dobon nyugszik, a két héj közzel van elválasztva.^[4] Átmérője 45 méter, magassága 91 méter,^[4] a tetejét 463 lépcsőt megmászva lehet elérni.^[5]

A vastagabb belső héjban 64 rejtett, spirálvonalban felfelé haladó bordát hozott létre, így a kupola szerkezete önhordó lett, nem kellett aláállványozni a teljes építkezés ideje alatt. A kupola belsejét Vasari és Federico Zuccari freskói díszítik, amik 1572–79 között készültek, habár Brunelleschi díszítés nélkülire tervezte.^[4] A 19. században, és a 20. század második felében is felmerült az elképzelés, hogy újra fehérre festik.^[4] A laterna 107 méterre emeli a dóm magasságát. Szintén Brunelleschi tervezte, kis templom formájúra.^[4]

•  
  A kupola
•  
  A kupola és a laterna közelről
•  
  A homlokzat

A dóm eredeti homlokzatát még Di Cambio készítette, de mivel befejezetlenül maradt, 1587-ben lebontották.^[6] Mintegy 300 éven át pályázatok és tervek sora készült a homlokzat befejezésre, de csak 1871-ben sikerült az egyiket, Emilio de Fabrisét elfogadniuk. Az új, neogótikus homlokzat 1887-re készült el. A megépítéséhez ugyanolyan carrarai fehér, pratói zöld és maremmai rózsaszín márványt használtak, mint a dóm a többi részéhez.^[6]

A homlokzatot Szűz Mária történeteivel díszítették, balról jobbra haladva az Irgalom, A Szűzanya a városi patrónusokkal és a Hit látható a lunettákban, a középső bejárat oromdíszén a Szűzanya dicsfényben látható.^[6] A három rozetta közé helyezett fríz fülkéiben az apostolok és Mária szobrai vannak elhelyezve, felül művészek mellszobrai láthatóak.^[6] Az egész homlokzatot egy timpanon zárja le, amin középen az Úristent ábrázoló dombormű van elhelyezve.^[6]

Az új homlokzat nem mindenki tetszését nyerte el, egyes kritikák szerint „a historizmus jegyében fogant neogótikus, a Dóm visszafogott stílusától idegen, teátrális, hangoskodó homlokzat megalkotása mellett”^[1] döntöttek a korabeli döntéshozók. A Museo dell’Opera del Duomo őrzi az új homlokzathoz készített egyéb, de nem nyertes modelleket.^[1]

A dóm keleti oldalán látható a szentély a kápolnákkal, amelyek három apszisban kaptak helyet, mindhármat kupola fedi.^[7]

Egyszerű, puritán stílusú, de több gyönyörű festmény és síremlék ékesíti.

 

A központi kápolnában található például Firenze első püspökének, Szent Zenóbiusznak (Santo Zenobio, alias San Zanobi) a szarkofágja, Lorenzo Ghiberti műve. Ugyanitt az oltár felett látható két terrakotta angyalszobor, Luca della Robbia alkotása. A bal oldali hajóban levő két lovas kép Paolo Uccello és Andrea del Castagno munkája. Lépcső visz le Szent Reparata kriptájába; itt nyugszik Brunelleschi is.

Lorenzo Ghiberti például a firenzei dóm számára készítette azt az (arany) ereklyetartót, amely Szent Zenóbiusz életének jeleneteit ábrázolja.

A dóm márványpadlója a 16. századból származik, mintája labirintusszerű.^[5]

A dómhoz két különálló épület csatlakozik szervesen. Az egyik a harangtorony, amely itáliai szokás szerint különálló épület, a másik a dóm korábbi építőcsarnoka, ahol napjainkban múzeum foglal helyet, gyűjteménye javarészt a dómmal kapcsolatos művekből és egyéb tárgyakból áll.

Bővebben: Campanile (Firenze)

84,7 méter magas, gótikus harangtorony, sötét és világos márványberakással. A köznép ma is Giotto tornyának hívja. A mester 1334. július 9-én látott neki a munkának: 20 rőfnyi (kb. 15,5 m) mély gödröt ástak hozzá, kimerték a kavicsot és vizet a gödörből, majd alját kemény kövekkel borították. Erre került aztán 12 rőfnyi (kb. 9,3 m) tégla és kavics, majd kézzel 8 rőfnyi (kb. 6,5 m) magasságú fal. Ünnepélyes keretek között, Firenze érseke tette le első kövét. A falakat ezután a német gótikát követő stílusban építették tovább.

A torony építését 1359-ben Andrea Pisano s később Talenti fejezték be. Az alsó szinten ikerablakok, míg a legfelsőn hármasablak található. A faldíszítő elemeket maga Giotto rajzolta meg. A tervek alapján aztán Pisano tette fel a domborműveket.

A templom felőli oldal domborművei Luca della Robbia alkotásai. 1437–38-ban készített öt márványművet, amelyek figurái az öt szabad művészetet személyesítették meg.

A felette nyíló fülkék szobrai csak másolatok, eredetijüket a Dóm múzeumában lehet megtekinteni. A torony nyugati oldalát Donatello szobrai, többek közt a híres Zuccone (Habakuk próféta), déli és északi oldalát Giotto és Andrea Pisano szép reliefjei ékesítik.

Bővebben: Museo dell’Opera del Duomo

Az 1891-ben megnyitott Museo dell’Opera del Duomóban őrzik a székesegyházból, a harangtoronyból és a keresztelőkápolnából való régiségeket, többek közt a Luca della Robbiától és Donatellótól származó éneklő-táncoló fiúk és lányok csoportjait s más domborműveket, szobrokat, ötvöstárgyakat. A leghíresebb mű a múzeumban Michelangelo Pietàja (1550).

• Arnolfo di Cambio
• Filippo Brunelleschi
• Baccio Bandinelli
• Tino da Camaino
• Benedetto és Giuliano da Maiano
• Andrea del Castagno
• Luca della Robbia
• Nanni di Banco
• Domenico di Michelino
• Donatello
• Lorenzo Ghiberti
• Davide és Domenico Ghirlandaio
• Michelangelo
• Michelozzo
• Paolo Uccello
• Giorgio Vasari és Federico Zuccari

• Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
• Giorgio Vasari: A legkiválóbb olasz festők, szobrászok és építészek élete (eredeti cím: Le vite de' piú eccelenti architetti, pittori, et scultori italiani, da Cimabue insino a' tempi nostri. Nell'edizione per i tipi di Lorenzo Torrentino - Firenze 1550, di Giorgio Vasari, ford. Zsámboki Zoltán, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.) ISBN 963-596-256-8
• A művészet olasz városai, Edizione Lozzi, Róma, 1998
• Ross King: Brunelleschi kupolája A firenzei dóm építésének története Fordította: Makovecz Benjámin, Park Könyvkiadó, Budapest, 2008
• ↑ Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma (1975). ISBN 963 243 041 7 
• ↑ Aranykönyv: Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei. Budapest: Bonechi kiadó (1996). ISBN 88 7009 956 3 
• ↑ Polyglott: Firenze. Polyglott útikalauz. Budapest: Pegazus Rt (1992). ISBN 963 7598 08 1 
• ↑ Pogány: Pogány Frigyes. Firenze. Budapest: Corvina kiadó. ISBN nélkül (1971) 
• ↑ Toscana: Anne Mueller von der Hagen, Ruth Strasser. Toscana – Művészeti kalauz. Budapest: Vince kiadó (2005). ISBN 978 963 9552 51 7 
• ↑ Zsebútitárs: Firenze – térképes útikalauz. Budapest: Panemex Kft (2009). ISBN 978 963 9825 41 3 

• A dóm hivatalos weboldala (angol, olasz)
• Az Opera Duomo hivatalos weboldala (olasz)
• Brunelleschi oldal (olasz)
• A Firenze művészetét bemutató oldalon (olasz)
• A Toszkánát bemutató oldalon (olasz, angol) Archiválva 2007. április 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Itália Guide oldalon (olasz)
• Toszkána kultúráját bemutató oldalon (olasz)
• Virtuális túra a dómban Archiválva 2018. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben