Faipar

A faipar a fa feldolgozásával foglalkozó ipar. A fa olyan természetes anyag, mely könnyen beszerezhető, jól alakítható, rugalmas, állati- és növényi nedvekkel és levekkel kiválóan színezhető és bizonyos feltételek mellett még időt álló is. (Velence közel egy évezrede áll vörösfenyő cölöpökön.)

A fa őseinknél az élet legrangosabb szimbóluma, a családjaink eredetének és elágazódásainak bemutatására használták és használjuk ma is, rajzolt sziluettjét. A legrégebbi építményeinknél, a jurtáink tartófal rácsait készítették hajlított fából, ma is megcsodálandó mérnöki szerkezeti megoldással és pontossággal. E rácsszerkezeteket gyapjúnemezzel fedték a huzat, az eső és a lehűlés megakadályozására. Ezekben a praktikus otthonokban szintén, fából készített lovaglónyereg szolgált kényelmes ülőhelyként, az alvásnál pedig a fejtámasz szerepét töltötték be. Régen hazánkat hatalmas erdőségek és árterek mocsaras rétjei borították, ahol, sás, nád, fűzvessző és természetesen a fa szinte korlátlan mennyiségben kínálták magukat építésre és használati tárgyak készítésére.

Később megjelennek a kezdetleges ácsolt és rönkfából készült bútorok, kerítések, kapuk és gazdasági épületek (ólak, csűrök, górék). A letelepedés erdőirtással, mocsarak lecsapolásával és a földművelés kialakulásával járt. A munkaeszközök, szerszámok nagy része is fából készült. Felhasználják, part- és védművek, hidak építésére is, de a bányaművelés is elképzelhetetlen lett volna fa nélkül.

A 16. században a kínaiak találmánya ^[forrás?] alapján hazánkban is megkezdődik a papírgyártás, amelynek később szintén a fa lesz legfontosabb alapanyaga. Napjainkra az erdőterületek oly mértékben lecsökkentek, hogy a fa becses és igen drága árucikké vált, a belőle készülő használati tárgyak egyre keresettebbek.

A fa, mint építőanyag

A fa, mint építőanyag egyidős az emberiséggel. Kezdetben, mint a természetben fellelhető és megmunkálható anyag, ez állt rendelkezésre, de később már teljesen világossá váltak a fa kiváló tulajdonságai. A fa azonban új építőanyagok felfedezésével, a technikai, technológiai fejlődéssel, az iparszerű folyamatok terjedésével, és ezzel párhuzamosan az erdőterületek drasztikus csökkenésével háttérbe szorult. Teherhordó szerkezeteink jórészt betonból, vasbetonból és acélból készülnek. Ugyanakkor az utóbbi néhány évtizedben a Föld környezeti problémái felhívták a figyelmet a környezettudatosság fontosságára, az emberek ismét törekszenek arra, hogy összhangban éljenek a természettel (például a keleti kultúra betör a mai Európába). Talán részben ezért, ismét előtérbe került a fa, mint építőanyag.

Valóban a fát számos előnyös tulajdonsága teszi kiváló építőanyaggá. Könnyen, sokoldalúan megmunkálható. Növekedésének irányában magas szilárdságú, haránt irányban azonban kevéssé. Ez elsősorban az építkezés során fontos, hiszen a szerkezet tervezésénél ezt a szempontot veszi alapul a gyártó. A fa súlyához képest nagy szilárdságú, könnyen megmunkálható és kombinálható.

A többi építőanyaghoz képest a fa jó hőszigetelő, levegővel töltött sejtszerkezete révén kevéssé vezeti el a meleget. Ugyanakkor ebből a rossz hővezetési tulajdonságából következik, hogy tűzálló, nehezen éghető, belső rétegei lassan melegszenek fel, ellentétben a fémmel, amely, ha eléri olvadáspontját, menthetetlen. Tűz hatására a külső rétegek elszenesednek, amelyek tovább növelik a hőszigetelő hatást, mivel akadályozzák az oxigén bejutását a belsőbb rétegekbe.

A faszerkezetes házak jó hőszigetelő képessége továbbá abban rejlik, hogy lehetőség van vastag hőszigetelő rétegek szerkezetbe való beépítésére. Márpedig a jó hőszigetelés kisebb fűtési költséget jelent, mivel a faszerkezetes házakat könnyű kifűteni, azaz a ház gyorsan átmelegszik, nincsenek úgynevezett meleg átnyúlások, amikor a falak csak akkor adják le a tárolt hőt, amikor a helyiségnek már éppen hűlnie kellene.

Így a szoba lehűtéséhez szükséges nyáresti szellőztetések rövidebbek a kisebb hőtárolásnak köszönhetően. A falak és a kinti levegő közötti kisebb hőmérséklet különbség megakadályozza a kellemetlen légáramlatok kialakulását, kellemes klímát biztosít, továbbá megakadályozza a nedvesség lecsapódását, így a sarkok bepenészedését is.

Ha ökológiai irányból közelítjük meg a dolgot, elmondható, hogy a fa az egyetlen megújítható erőforrás, az erdőtelepítéseknek köszönhetően. Előállításához nem szükséges fosszilis energia, sőt, mint ismeretes, a fa növekedése közben szén-dioxidot von el a levegőből, amivel csökkenti az üvegházhatást. Feldolgozása után tovább- és újrahasznosítható, akár további alapanyagként, akár fűtőanyagként.

A fa mint építőanyag élettartama nagyban függ a szakszerű kezeléstől, légszáraz állapot biztosításától, feldolgozásától. Így a házban lévő szerkezet akár száz-százötven évig semmiféle alakváltozást nem szenved, és állékonyságából sem veszít. A fa otthonos, meleg hatást kelt, jól kombinálható egyéb anyagokkal a lakberendezés során, és ma újra divatját éli.

Az építőiparban használatos faipari termékek csoportosítása

Fa alapanyagú épületszerkezeti elemek felhasználásával lehetőség van alacsony energiaigényű, vagy akár a passzív házakhoz szükséges kiemelkedő hőszigetelő képességű határolószerkezetek szárazépítészeti technológiával történő létrehozására.

Az alábbiakban bemutatott anyagok elsősorban ragasztással készülnek, fontos kiemelni, hogy a formaldehid ragasztóanyag használata - a mérgező gázok fejlődése miatt – nem megengedett, a ragasztóanyag megválasztásánál ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

Rúdelemek
- Tömör fa alapú elemek
  - Fűrészelt gerenda
  - Ragasztott tartók
- Furnér alapú elemek
  - Furnérlemezből ragasztott tartó
  - Furnércsíkokból ragasztott tartó
- Forgács alapú elemek
- Összetett I tartók; Jellemzői: csekély súly, kézzel építhető; nem vetemedik, mérettartó; vékony gerinc miatt minimális hőhíd; egyszerű gépészeti áttörések

Táblaelemek
- Tömör fa alapú elemek
  - Egyrétegű tábla
  - Többrétegű, ragasztott elemek
    - Párhuzamos rostirányú anyagokból
    - Merőleges rostirányú anyagokból
- Furnér alapú elemek
  - Építő furnér lemez
  - Furnérozott lemez
- Forgács alapú lemezek
  - Préselt forgácslemez
  - Ragasztott forgácslemez
  - Műgyantával ragasztott forgácslemez
  - Cementkötésű forgácslemez
- Farost alapú elemek
  - Porózus farostlemez
  - Középnehéz farostlemez
  - Kemény farost lemez

A hazai faipar története

A hazai faiparra korábban és jelenleg is a nagyfokú vertikalitás volt a jellemző, ahol egy-egy üzem keretében többféle faipai és nem faipari tevékenységet végeztek. Az utóbbi évtizedekben a faipar szervezetében, termelési szerkezetében, piaci kapcsolataiban olyan mértékű átalakulás történt, amely alapvetően megváltoztatta az egész ágazat arculatát. Ezek a folyamatok a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változásokat követően új szervezeti formák kialakulásával, a technikai és technológiai folyamatok fejlesztése révén már olyan minőségi változásokat eredményeztek, amelyek már közelebb hozták az ágazatot a fejlett országok színvonalához.

Az átalakulás folyamán a megváltozott belföldi és külföldi kereslethez igazodva a faipar egyes szakágazatainál eltérő mértékű fejlődés valósult meg. A legnagyobb termelésnövekedés a túlnyomó részben további feldolgozásra termelő fafeldolgozó iparban, a legkisebb termelésbővülés a bútorgyártás területén valósult meg.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Fafeldolgozás (elsődleges faipar)

Ökológiai szemléletű és ökonomikus fahasznosítást feltételezve három termékpályát és három felhasználási kört kell áttekintenünk. A kitermelt faanyagot így három csoportra bonthatjuk: értékes hengeres fa, ipari vékonyfa és tűzifa.

Termékpályák

hengeres fa – fűrészelt, illetve furnér és rétegelt falemez termékek,
ipari vékonyfa – agglomerált lemezek (farostlemezek, forgácslapok), cellulóz- és papíripar,
tűzifa – energia.

Felhasználói kör:

építőipar,
bútoripar,
lakosság, közüzemek, illetve saját
/üzemi/ energiatermelés.

Felhasználása

A fának több mint 10 ezer felhasználási célja, módja és területe ismert.

A felhasználás területei

Bútoripar: polcok, székek, padok, asztalok, ágyak, bölcsők, szekrények, szekrénysorok, kárpitosipar
Épületasztalos-ipar: ajtók, ablakok, paletták
Építőipar: faházak, faváz-szerkezetek, tetőszerkezetek, hidak, felüljárók, lépcsők, dobogók, támfal, móló, fagyapot
Burkolás: padlóburkolás (hajópadló, svédpadló), lambéria, íves faházborító, teraszburkolatok, parketta
Járműipar: hajógyártás, repülőgépgyártás, autógyártás (műszerfal, plató), szekér, vasút, talpfa, vagonok
Tárolóeszközök: ládák, rekeszek, hordók, dongák, kád, raklapok, konténerek, csomagolóanyag-ipar, dobozok
Tüzelőanyag: tűzifa, brikett, pellett, energiaipar: fűrészpor, csiszolatpor, forgács, apríték, erdei eselék
Művészet: fafaragás, faszobrászat, intarziakészítés, dísztárgykészítés, fegyvermarkolatok, belsőépítészet
Hangszergyártás: orgona, fuvola, oboa, klarinét, fagott, pikoló, hárfa, zongora, hegedű, gordonka, brácsa, nagybőgő, cseleszta, üstdob, cimbalom, xilofon, gitár, síp
Sportszergyártás: ütők (pingpong, tenisz, baseball, krikett, tollas, squash) biliárd dákó, pingpongasztal, síléc, szánkó, gördeszka, számszeríj, tomfa, horgászbot, kajak, kenu, csónak, sporthajó
Egyéb: bútorlap-gyártás, lap-lemez ipar, gyufagyártás, játékgyártás, szerszámnyelek, szaunák, papírgyártás, képkeretezés, kerítéselemek, modellezés, koporsókészítés
Egyéb termékek: sámfa, vállfa, fogpiszkáló, létra, sétabot, ceruza, kefe, fésű

Faipar

Tartalomjegyzék