Elekfy Jenő
Elekfy Jenő Károly (eredeti neve: Kirchner Jenő) (Győr, 1895. március 3.[6] – Budapest, 1968. április 20.)[7] Munka Érdemrenddel (1966) és Munkácsy-díjjal (1954) kitüntetett festőművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze (1968), nyugalmazott főiskolai tanár, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Magyar Képzőművészek Szövetségének tagja.[8] Igazgatója majd elnöke volt az Új Művészek Egyesületének, törzstagja a Nemzeti Szalonnak és a Gresham-kör állandó tagja volt.
| Elekfy Jenő | |
| Született | 1895. március 3.[1] Győr[2] |
| Elhunyt | 1968. április 20. (73 évesen) Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar[3] |
| Szülei | Kirchner Elek |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár (1940–1949) |
| Iskolái | Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1913–1919) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (18-1-10)[4][5] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésA budapesti Képzőművészeti Főiskolán Edvi Illés Aladár és Réti István növendéke volt 1913–1919 között. 1919–1939 között Rákospalotán rajztanár volt. 1920-tól szerepelt rendszeresen kiállításokon. 1928–1942 között a nyarakat Zebegényben töltötte. 1932-ben Győrben párizsi ösztöndíjat kapott. 1940-ben a Velencei biennálén szerepeltek képei. 1940–1949 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán akvarellfestést tanított. 1941-ben a Szinyei Társaság tagja lett.
Művészetében a nagybányai hagyományokat követte. Néhány figurális olajképén (Önarckép, Édesanyám) kívül kizárólag akvarelleket festett; e műfaj legjobbjai közt tartották számon. Tájképein a Dunakanyar szépségeit örökítette meg. Szőnyi István A képzőművészet iskolája (1941) című könyvében ő írta a vízfestésről szóló részt. Tanítványa volt többek közt Kerti Károly, Prokop Péter és Tóth Imre.
Sírja a Farkasréti temetőben található (18-1-10).[9][8]
Családja
szerkesztésSzülei Kirchner Elek énekvezér és Busz Vilma voltak. 1919. július 17-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött D’Ouvenou Gizella Adriennával.[10]
Művei
szerkesztés- Édesanyám (1932)
- Didó kalapban (1937)
- Rév (1939)
- Fácános csendélet (1941)
- Ülő nő (1964)
- Duna-híd
- Ősz a kis Dunánál
Kiállításai
szerkesztésEgyéni
szerkesztésVálogatott, csoportos
szerkesztés- 1930, 1952, 1955 Budapest
- 1938, 1940 Velence
Díjai
szerkesztés- Állami vízfestmény díj (1935)
- Szinyei Társaság tájképdíja (1940)
- Nemes Marcell-díj (1940)[11]
- Munkácsy Mihály-díj (1954)[11]
- Munka Érdemrend (1966)
- Érdemes művész (1968)[11]
- Erzsébetváros díszpolgára (posztumusz, 2015)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ születési anyakönyv
- ↑ https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/e-e-7530E/elekfy-jeno-kirchner-75377/
- ↑ a b https://budapestauction.com/elekfy-jeno/painter
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Győri evang. egyházközség keresztelési anyakönyve, 33/1895. folyószám. Familysearch.org
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1066/1968. folyószám alatt.
- ↑ a b Gyászjelentése
- ↑ Magyar Örökség Intézete
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VI. ker. állami házassági akv. 3116/1919. folyószáma alatt.
- ↑ a b c Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Artportal.hu Archiválva 2020. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Győri könyvtár Archiválva 2020. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
szerkesztés- Körner É.: Művészettörténeti Értesítő (1956/183-188)
- Pátzay Pál: Elekfy Jenő (Magyar Nemzeti Galéria katalógus, bevezető, Budapest, 1965)
- Művészet (1968/6., 1970/5.)
- Perneczky G.: A Gresham és köre (1969)
- Elekfy Jenőné: Tizennégy nyár Zebegényben (Zebegény, 1976, 1990)
- Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. ISBN 963-8477-44-X
- Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988.
- Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. ISBN 963-85773-5-5
- Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4
- Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Építészek, szobrászok, festők, műgyűjtők, művészeti írók. XVI-XX. század. Győr, Kisalföld Művészetéért Alapítvány, 1998.
- Művészek és tárlatok a Simontornyai Vármúzeumban 1975-1995. Szerkesztette: Takács Mária. [Simontornya], Simontornyai Vármúzeum, 1995.
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar lexikon II. (D–F). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1960.