Direktóriumok (1919)
A direktóriumok a Magyarországi Tanácsköztársaság előtt (1919 elején) és alatt (1919. március 21. – 1919. augusztus 1.) a helyi tanácsok általában 3 tagból álló vezető testületei, végrehajtó bizottságai voltak. Néhol a tanácsot hívták ekképp. Direktóriuma volt a megyei, járási, községi, városi tanácsoknak, illetve a budapesti központi tanácsnak és a budapesti kerületi tanácsoknak is. Állami irányítószervként léteztek egyéb (író-, sajtó- stb.) direktóriumok is.
Különböző változatai
szerkesztésKinevezett állami irányítószervként működött a Tanácsköztársaság alatt az Íródirektórium, Sajtódirektórium, Zenei Direktórium, Művészeti és Múzeumi Direktórium, Testnevelési Ügyek Direktóriuma (utóbbi elnöke: Bíró Dezső), stb.
Íródirektórium
szerkesztés1919. április elsején öttagú írói direktóriumot hozott létre a Kunfi Zsigmond vezette Közoktatásügyi Népbiztosság. A tagok:
Az Íródirektórium foglalkozott az írók támogatásával. 143 író kapott rendszeresen előleget, 58 fiatal író pedig ösztöndíjat az állam terhére. Voltak a rendszertől "idegen" írók, pl. Rákosi Jenő vagy Herczeg Ferenc, akiket túszként tartottak börtönben.
Fennállása alatt ezen a napon [1919. június 24-én] fizette ki a legnagyobb összeget egy műért, egy szerzőnek az Írók Direktóriuma:
Moly Tamás vehetett fel a „Szegedy Emma" című írásért 26 ezer 480 koronát, amely egy vezető hivatalnok egész évi fizetésével volt egyenlő. A tudós Baktay Ervinnek 3400 koronát utalványoztak „A hibák lámpája" című írásért. Markó Miklós 1500 koronát, kapott a „Zene a kommunista társadalomban” című eszmefuttatásért. Magyar Elemér „Egyház és vallás” című cikkét 1000 koronára értékelték.
Dr. Merényi Józsefnek 625 koronát fizettek fordításért.
Április 19-én a Közoktatásügyi Népbiztosság újra kinevezte az Írói Direktóriumot:
- Lukács György (a direktórium vezetője)
- Osvát Ernő
- Babits Mihály,
- Barta Lajos,
- Bíró Lajos,
- Kassák Lajos,
- Móricz Zsigmond,
- Révész Béla,
- Szini Gyula,
- Balázs Béla és
- Komját Aladár.
Sajtódirektórium
szerkesztésA kommün alatt a sajtóügyekkel a március 25-én létrejövő Sajtódirektórium foglalkozott. Szerepét később (április 30-tól) a Szellemi Termékek Országos Tanácsa vette át.[1] Elnöke kezdetben Göndör Ferenc volt, ám ő szembefordult a proletárdiktatúrával, így nem sokáig viselte ezt a tisztséget. A direktóriumról Göndör későbbi visszaemlékezésében így írt:
A proletárdiktatúra idején semmiféle állást vagy hivatalt nem vállaltam, de vezetője lettem az úgynevezett sajtódirektóriumnak. Ezt a tiszteletbeli és természetesen minden díjazás nélküli állást is csak kifejezetten az újságírói társadalom ismételt fölkérésére vállaltam el, azért, hogy az újságírók és a lapok exisztenciáját és életét megmenthessem. A legnehezebb harcot kellett vívnom ezen a poszton. A kormányzótanács többségének az volt az álláspontja, hogy az összes polgári lapokat nyomban be kell szüntetni és természetesen az újságírókról senki sem akart gondoskodni. Főleg és legelső sorban Lukács György, a milliomos kommunista képviselte a polgári sajtóval szemben ezt az álláspontot [...]
A Sajtódirektórium első intézkedése volt a konzervatív lapok (Budapester Tagblatt, Deutsches Tagblatt, Köztársasági Újság, 8 Órai Újság, Alkotmány, Neue Post, Magyar Kultúra, Új Nemzedék) betiltása. Ezután fokozatosan a rendszerrel szembehelyezkedő lapok következtek. A nagyobb hírtudósítókat (Magyar Tudósító, Politikai Híradó, Magyar Híradó) beolvasztották az MTI-be.
Tagjai:
- Göndör Ferenc,
- Faragó Miklós,
- Kéri Pál,
- Magyar Lajos,
- Gellért Oszkár,
- Major József és
- dr. Pók Ödön.
Zenei Direktórium
szerkesztésReinitz Béla szervezte meg,[2] s három tagja volt; Kodály Zoltán, Bartók Béla, Dohnányi Ernő. Egyes források szerint Reinitz is a zenei direktóriumhoz tartozott.[3]
Művészeti és Múzeumi Direktórium
szerkesztésA képzőművészeti életet irányító direktórium, amely szocializálta a magyarországi műkincseket. A szocializáló bizottságot Pogány Kálmán művészettörténész, Antal Frigyes és Wilde János irányította.[4] Az összegyűjtést vezető brigád tagja volt Andaházi Kasnya Béla. Az összegyűjtött képeket a Műcsarnokban állították ki.[5]
Tagjai:
- Pogány Kálmán (elnök)
- Berény Róbert,
- Ferenczy Béni,
- Kozma Lajos,
- Leszner Manó,
- Antal Frigyes és
- Wilde János.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A katolikus sajtómozgalom Magyarországon 1896–1932
- ↑ Takács István: Reinitz Béla Életrajz. Színészkönyvtár, 2007. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
- ↑ József Farkas: A Tanácsköztársaság és a kultúra. Világszabadság. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
- ↑ Pogány Kálmán bibliográfia. Szépművészeti Múzeum. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
- ↑ dr. Majoros Valéria: Nemes-Lampérth József (1891 - 1924) Csendélet citromokkal. Kieselbach Galéria. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
Források
szerkesztés- Történeti Fogalmak Kisszótára. Budapest, 2002, Korona Kiadó, 82. p. ISBN 963 9191 13 2
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 133. o. ISBN 963 09 0412 8
- Száray Miklós-Kaposi József: Történelem IV. (31. oldal) (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006, ISBN 978 963 19 3501 1)
- A magyar irodalom története V. (A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1905-TŐL 1919-IG). Budapest: Akadémia Kiadó (1965). ISBN 963 05 1639 X
- Andreides Gábor: Az államosítás és a Magyar Távirati Iroda működése a Tanácsköztársaság alatt. Médiakutató, 2009. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
- József Farkas: A Tanácsköztársaság és a kultúra. Világszabadság. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
- Vörös Könyv 1919. Lakitelek, 1993, Antológia Kiadó.
| Ez a közigazgatással kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
| Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |