David S. Liem

Liem 1964-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba, ahol 1969-ben doktorált az Illinois-i Egyetemen.

1972-ben az ausztráliai Queensland államban felfedezte a Rheobatrachus silus békafajt, amelyet a következő évben írt le először, és amelyre 1976-ban William Ronald Heyerrel együtt létrehozta a Rheobatrachinae alcsaládot. 1973 augusztusától 1974 júliusáig a pápua-új-guineai Port Moresbyben, a Mezőgazdasági, Állattenyésztési és Halászati Minisztérium alkalmazásában állt a Garu Wildlife Management Area (Garu vadgazdálkodási terület) projektben, amelynek célja a vadon élő állatok mint táplálékforrás arányának és értékének meghatározása volt más hasznosítható erőforrásokhoz viszonyítva. Ausztráliában a brisbane-i Queenslandi Egyetemen környezetvédelmi tudósként dolgozott. 1990 és 2017 között kommunikációs szakemberként, információs erőforrás-szakértőként, toxikológusként és peszticidek kockázatértékelőjeként dolgozott a washingtoni Környezetvédelmi Ügynökségnél.

• Taudactylus liemi Ingram, 1980

• Crinia deserticola
• Litoria cooloolensis
• Litoria nyakalensis
• Litoria olongburensis
• Litoria rheocola
• Paracrinia
• Rheobatrachidae
• Rheobatrachus
• Rheobatrachus silus
• Taudactylus eungellensis
• Taudactylus rheophilus

• Bo Beolens, Michael Watkins, Michael Grayson: The Eponym Dictionary of Amphibians. Pelagic Publishing, Exeter, 2013. ISBN 978-1-907807-41-1, S. 125
• The Washington Post